Örök agglegények, csalfa férjek, Viagra-hívők és drogfüggő playboyok


Minden adott volt ahhoz, hogy Fernanda Torres első könyvét, a
Véget celebkönyvként kezelje a
komplett brazil könyvszakma. Hogy végül mégsem így történt, azt Torres csak
annak köszönheti, hogy íróként legalább olyan tehetséges, mint színésznőként.

Fernanda Torres duplán hátrányos helyzetből indult: Híres
Emberek Gyereke, sőt ami még ennél is rosszabb, maga is Híres Ember.
Édesanyját, Fernanda Montenegrót a Központi
pályaudvar
(1998) főszerepéért Golden Globe-ra és Oscar-díjra jelölték,
végül Cate Blanchett-nek, Gwyneth Paltrow-nak, I. Erzsébetnek és egy szerelmes
angol bárdnak sikerült legyőznie. A Berlinalén már nem voltak ellenfelei,
alakítását Ezüst Medvével jutalmazták, ám lánya megelőzte, és már a nyolcvanas
évek közepén meghódította Európát. Alig 20 évesen elhozta a legjobb
színésznőnek járó elismerést Cannes-ból az Eu
Sei Que Vou Te Amar
főszerepéért, azóta számos brazil színdarabban,
mozifilmben, sorozatban tűnt fel, és mostanra saját jogon vált az ország egyik
kedvenc komikájává, akit megnevettetni sem olyan nehéz. Elég elmesélni neki, hogyan
próbálták a magyar nyugdíjasok felszabadítani Isaurát.

Bár a legendás író, João Ubaldo Ribeiro azt tanácsolta Torresnek, hogy maradjon távol az irodalomtól, mert
súlyosan károsítja az egészséget, ő úgy döntött, nem hagyja veszni a novellát,
amit rendezőbarátja, Fernando Meirelles (Isten
városa, Vakság
) soha meg nem valósuló sorozatához írt, és regényt
kanyarított a mogorva öregúr, Álvaro karaktere köré. Amikor elkezdte írni a
könyvet, csak azt tudta, hogy ha Álvarót megöli, akkor a férfi négy barátjának
is meg kell halnia. A Vég az ő utolsó
öt percük nagymonológja, panaszos és keserű gondolatfolyam, amelynek csak a
hirtelen beálló, elkerülhetetlen, hőn áhított halál vet véget. Torres regénye
épp olyan, mint Alan Bennett Beszélő
fejek
-sorozata, csak alkoholista lelkészfeleségek, szoftpornóba keveredő
színésznőcskék és panaszlevél-függő vénlányok helyett örök agglegények, csalfa
férjek, Viagra-hívők és drogfüggő playboyok mondják a magukét. A nők a Vég világában csak mellékszereplők,
tűrnek, hallgatnak és támogatnak, hogy a végén aztán elégtételként
pillanthassanak megboldogult uruk koporsójára, vagy zokogva hitethessék el
magukkal, hogy a halálával ők jártak rosszabbul.

Rostás Eni