KönyverőlÍrók – Dés Mihály


MIT
OLVASOL MOST?

Amit
mostanában szinte kizárólagosan olvasok az nem túl közérdekű.
Ma már egyáltalában nem ismert és nehezen föllelhető irodalom a XIX sz.
végéről,  XX. sz. legelejéröl. Heltai, Szép Ernő, Gábor Andor, Nagy
Endre… Kötetbe szedett karcolatok, kabaréba szánt humoreszkek, zengerájoknak
írt dalocskák. A városi kultúra, egy új nyelv, a pesti irodalom születése
érdekel, ehhez keresek anyagot, és közben nagyon jól szórakozom.  

Mivel most
nem tudok se az első, se a többi kérdésre semmi tanulságosat, szellemeset
válaszolni, egész máshonnan közelíteném meg a felvetést. Egy turkálás a kezembe
adta egy 50 évvel ezelőtt olvasónaplómat, tehát 1965-ben járunk. Az A3-as,
barnafoltos, keménfedelű kockás spirál füzet első bejegyzése novemberre
datálódik. Ez talán érdekes lehet:mit olvasott akkor egy 15 éves srác, mi állná
meg belőle a helyét egy mai könyvespolcon, mit gondolt arról, amit olvasott. A
hitelesség kedvéért nem válogatok, nem szemezgetek. Sorrendben leírom az első
tucat könyv szerzőjét, címét és idézek valamit a hajdani véleményemből, ami
természetesen többnyire infantilisen pedáns, túlfütötten naív, sőt, időnként
vonalas is.  

Kosztolány:
Esti Kornél

(„Roppant
érdekes. Az egész rendszerint valami kusza álomhoz hasonlít, és mégis a
legteljesebb valóság.”

Sólem
Aléchem: Énekek ének

(„Nagyon
édes könyv. Van benne valami ősi, naív.”)

A.L.
Morton: Az angol nép története

(Nincs minősítés,
csak aprólékos kijegyzetelés)

Salinger: Zabhegyező

(„Nagyon
édes könyv. A főhős eredeti srác. Nem sokat filozófál és érvel, de így egy új,
jó filozófiát alakít ki.”)

Hasek: Svejk

(„Kitűnő
könyv. Szellemes. Tulajdonképpen mindenki egy nagy marha, vagy egy utolsó
strici, tolvaj gazember. Svejk pedig egy naív marha, és a naívságán keresztül
lehet bemutatni minden aljasságot. Kb. mint a Candide-ban.”)

Mai amerika elbeszélők
(„Álltalában jók, de különösebben csak egypár tetszett: Faulkner, West,
Caldwell, Wright…”)

Steinbeck:
Rosszkedvünk tele

(„Jó
könyv. Ajánlom Amerika és a Nyugat imádóinak.”)

Szerb
Antal: A királynő nyaklánca

(„Nem egy
fontos, jelentős, de jó mű”)

Byron: Don Juan

(„Nem
tetszett. A drámái sokka jobban hatottak rám.”)

Shakespeare:
III. Richárd („A darab nagyon
tetszett. Jó volt. Richárd a világirodalom legnagyobb szörnyetete”.)

Knut
Hamsun: Éhség

(„Jelentéktelen
dolognak tartom. Sőt, hazugságnak. És nem valami kedves hanta, hanem fontos,
komoly dolgokat hazudik”.)

Cseres
Tibor: Hideg napok

(„Jó
könyv. Nem nagy, de ez a 65-ös József Attila díjas”.)