MIT
OLVASOL MOST?
Amit
mostanában szinte kizárólagosan olvasok az nem túl közérdekű.
Ma már egyáltalában nem ismert és nehezen föllelhető irodalom a XIX sz.
végéről, XX. sz. legelejéröl. Heltai, Szép Ernő, Gábor Andor, Nagy
Endre… Kötetbe szedett karcolatok, kabaréba szánt humoreszkek, zengerájoknak
írt dalocskák. A városi kultúra, egy új nyelv, a pesti irodalom születése
érdekel, ehhez keresek anyagot, és közben nagyon jól szórakozom.
Mivel most
nem tudok se az első, se a többi kérdésre semmi tanulságosat, szellemeset
válaszolni, egész máshonnan közelíteném meg a felvetést. Egy turkálás a kezembe
adta egy 50 évvel ezelőtt olvasónaplómat, tehát 1965-ben járunk. Az A3-as,
barnafoltos, keménfedelű kockás spirál füzet első bejegyzése novemberre
datálódik. Ez talán érdekes lehet:mit olvasott akkor egy 15 éves srác, mi állná
meg belőle a helyét egy mai könyvespolcon, mit gondolt arról, amit olvasott. A
hitelesség kedvéért nem válogatok, nem szemezgetek. Sorrendben leírom az első
tucat könyv szerzőjét, címét és idézek valamit a hajdani véleményemből, ami
természetesen többnyire infantilisen pedáns, túlfütötten naív, sőt, időnként
vonalas is.
Kosztolány:
Esti Kornél
(„Roppant
érdekes. Az egész rendszerint valami kusza álomhoz hasonlít, és mégis a
legteljesebb valóság.”
Sólem
Aléchem: Énekek ének
(„Nagyon
édes könyv. Van benne valami ősi, naív.”)
A.L.
Morton: Az angol nép története
(Nincs minősítés,
csak aprólékos kijegyzetelés)
Salinger: Zabhegyező
(„Nagyon
édes könyv. A főhős eredeti srác. Nem sokat filozófál és érvel, de így egy új,
jó filozófiát alakít ki.”)
Hasek: Svejk
(„Kitűnő
könyv. Szellemes. Tulajdonképpen mindenki egy nagy marha, vagy egy utolsó
strici, tolvaj gazember. Svejk pedig egy naív marha, és a naívságán keresztül
lehet bemutatni minden aljasságot. Kb. mint a Candide-ban.”)
Mai amerika elbeszélők
(„Álltalában jók, de különösebben csak egypár tetszett: Faulkner, West,
Caldwell, Wright…”)
Steinbeck:
Rosszkedvünk tele
(„Jó
könyv. Ajánlom Amerika és a Nyugat imádóinak.”)
Szerb
Antal: A királynő nyaklánca
(„Nem egy
fontos, jelentős, de jó mű”)
Byron: Don Juan
(„Nem
tetszett. A drámái sokka jobban hatottak rám.”)
Shakespeare:
III. Richárd („A darab nagyon
tetszett. Jó volt. Richárd a világirodalom legnagyobb szörnyetete”.)
Knut
Hamsun: Éhség
(„Jelentéktelen
dolognak tartom. Sőt, hazugságnak. És nem valami kedves hanta, hanem fontos,
komoly dolgokat hazudik”.)
Cseres
Tibor: Hideg napok
(„Jó
könyv. Nem nagy, de ez a 65-ös József Attila díjas”.)