RÉSZLET A LEGKISEBB JÉGKORSZAK CÍMŰ REGÉNYBŐL
Kőnig Attila, az író a Fácán vendéglő udvarán
Parkolta le gömbölyű orrú hórobogóját.
Kibújt a robusztus kormányvilla mögül.
Kis seprűjével takarította le a havat
A pirosra krómozott motorháztetőről.
Úgy húzta végig a kezét a kerek fémpofán
És a szélvédő üvegén, mintha lovat simogatna.
Kőnig harmincas, hirtelenszőke ember,
Enyhén piknikus alkat. Lennon-keretes
Szemüvegével olyan, mint egy kisvárosi
Melegikon, akit kinevet magából a közösség.
Ami feltűnő rajta, a tekintete élénksége,
Nagyon kék szemfényében
A plusz világítás. Bár ez a Kőnig
Dehogyis buzi, legalábbis nem tud
Semmi hasonló hajlandóságáról.
Reggel még nem tudta eldönteni,
Vajon hómobillal menjen föl a hegyre,
Vagy a BMW is jó lesz? Ez az út ekkora hóban
Lánccal is kínlódás, de most nem esik legalább.
Tisztára a Hoth bolygó, komolyan, már csak
A birodalmi lépegetőket hiányolom, gondolta.
Legyen a robogó. Ezzel
A piros kapszulával öröm furikázni.
Emlékezett, hogy tavaly ilyenkor
Forgatás volt odafönt a hegyen,
Binder Lívia volt a főszereplője,
Őt zsongta körül a pufidzsekibe öltözött stáb.
Csúcsjelenetük egy tetőteraszparti volt,
Amit a svábhegyi szanatóriumban vettek föl
Az – akkor még – kevés havas nap egyikén,
Kölcsönkért hóágyúval és intenzív hóemberépítés keretében.
Abból volt hiány, amiből most fölöslegük van! Vicces.
Kőnig szerényen beledolgozott a forgatókönyvbe,
Biztos, ami biztos, mert mit meg nem tesz
Az ember a túléléséért! Boldog karit, Zsú!,
Ez lett a címe a filmalkotásnak; reklámok ígérik,
Valóságos snow attack lesz a jóízlés ellen,
Most karácsonykor premier.
A teljes részlet a Tiszatáj Online-on olvasható: http://bit.ly/1zyGSHH
Megjelent a Tiszatáj 2014/12. számában