Már kézbevételkor megmosolyogtat. A borító telitalálat: önmagában egy külön világ és csábítja a (fiatal) olvasót az azonnali nekiveselkedésre. Olvasni jó 🙂 Lise, a kedves, vörös, eminens kislány éppen azon szomorkodik, hogy a legjobb barátnője családjával elköltözött egy messzi városba, amikor megismerkedik Bulléval, akik éppen akkor költözik be a megüresedett házba. Bulle egy kófic, pöttöm, szeplős, de végtelenül mókás és rafinált kis csibész. Hihetetlen beszélőkéje van és álma, hogy végre bekerülhessen egy zenekarba trombitásként. Elvégre a nagypapája is megmondta, hogy trombitálni olyan, mint egy nőt megcsókolni, még akkor is, ha a kisfiú erre vágyik a legkevésbé. Egy szó, mint száz, az ő révén kerül a képbe az őrült professzor, Doktor Proktor.
Ő jobbára haszontalan porok feltalálásával múlatja az időt, mint a foszforeszkáló-por vagy a pukipor. Bolondos és mesés kalandok kezdődnek a hatalmas erejű pukipor feltalálásával, ami végül a nemzeti ünnepet is megmenti, s az olvasó közben egyre csak mosolyog.
Vikiolvas véleménye itt folytatódik.