A Könyvfesztiválra jelent meg a Kolibri Kiadónál Jo Nesbø norvég krimiíró hangzatos című gyerekkönyve, a Doktor Proktor Pukipora. A nyomdából frissen érkező kötet lapozgatása közben a fordítóval, Petrikovics Edittel és a kiadó főszerkesztőjével, Balázs Eszter Annával beszélgetett Boczán Bea.
PRAE.HU: Balázs Eszter a prae.hu oldalon nem oly régen éppen arról tudósított, hogy Mexikóban van egy kiadó, amelynek leleményes vezetője úgy méri fel a piaci igényeket, hogy odamegy a gyerekekhez, és megkérdezi tőlük, mi érdekli őket. Természetesen a gusztustalan és ijesztő dolgok. A Doktor Proktor Pukipora is ehhez hasonló megfontolásból lett a kiadó egyik első könyve?
Balázs Eszter Anna: Részben, hiszen köztudott, hogy a pukizós és a gusztustalkodós viccek roppant népszerűek az óvodások és kisiskolások körében. Ugyanakkor a könyv története nem merül ki az efféle humorban, Jo Nesbø remek író, ahogy ezt már a krimijeiből tudhatjuk. A Doktor Proktor-sorozat is ehhez méltóan: izgalmasan, fordulatosan és szellemesen van megírva.
PRAE.HU: És ki ez a Doktor Proktor?
BEA: Ő egy (saját maga szerint is majdnem) őrült professzor, aki sosem azt találja fel, amit szeretne, hanem valami teljesen mást… Például egy zöld szert, amitől világítani kezd az ember teste, vagy éppen egy rendkívül hangos, ám szagtalan szellentőport. Egyúttal a két tízéves főszereplő gyerek, a csavaros észjárású és nagydumájú Bulle (ejtsd Bülle) valamint a szerény, de igen okos Lise (Lize) szomszédja, akikkel hamar összebarátkozik, és asszisztenssé fogadja őket.
PRAE.HU: Bizonyára egészen másfajta feladat egy gyerekeknek szóló könyvet és egy felnőtt krimit lefordítani. Volt a kétféle szövegben valami közös, akár szófordulatok, akár a felépítés szintjén – amitől összetéveszthetetlenül nesbø-s lett?
Petrikovics Edit: Természetesen, például mind a két szövegben megfigyelhető, hogy a szerző a valóságban is létező földrajzi helyeket választ a cselekmények helyszínéül. A történetszövés is hasonlóképpen feszes és izgalmas, felismerhető a krimik dinamikája. Akadnak stilisztikai hasonlóságok is: találunk jellegzetes fordulatokat, szóhasználatban fellelhető hasonlóságokat, de olykor az a fajta finom modorosság is megjelenik a szövegben, ami a krimijeiben is fel-felbukkan. De Nesbø olyan nyelvet használ, amely a gyerekek számára is élvezhető, mégsincs lebutítva, így a felnőttek is kimondottan élvezik.
Az interjú itt folytatódik.