Mivel ez a 2020-as év utolsó – ráadásul pont karácsonyi – 5 könyves válogatása, szerettünk volna valami különlegessel kedveskedni nektek, kedves olvasók. Tegye a szívére mindenki a könyvét, ugye, veletek is volt már úgy, hogy egy könyvet csakis a borítója miatt fogtatok meg a könyvesboltban vagy vásároltatok meg. Megkértük a Libri Kiadói Csoport grafikusait, válasszanak ők egy-egy könyvet, mondják el, melyik volt számukra az idei év kedvenc borítója, és milyen szempontok alapján döntöttek egyik vagy másik kötet mellett.
Ebben a rovatban mindig 5 könyvet találtok, de mivel 6 grafikusunk van, így ezen a héten 5+1 könyvet ajánlunk – a borítója miatt; a kollégáinknak pedig ezúton is köszönjük, hogy ilyen lelkesen vetették bele magukat a feladatba.
Ezekkel a szebbnél szebb könyvekkel kívánunk boldog karácsonyt!
Féder Márta választása – Viktor Pelevin: Gyengéd Érintések Művészete
(Helikon Kiadó, fordította: M. Nagy Miklós)
Könyvborítók tervezésével foglalkozó grafikusként egyáltalán nem egyszerű dolog egy kedvenc borítót választani az idei termésből, hiszen – nevezhetjük szakmai ártalomnak is – rengeteg hazai és külföldi borító kerül a látóterünkbe nap mint nap. Én akaratlanul is más szemmel nézem a könyvek borítóit, így különböző okokból több kedvencet is fel tudnék sorolni.
Sajnos ez az év sok tekintetben rendhagyó volt számomra is, többek között azért, mert a kiadói csoport grafikusi csapata márciustól otthoni munkavégzésre állt át, így egymás munkáit csak távolról tudtuk követni, és az elkészült könyveket sem láthattuk rögtön, amint megérkeztek a nyomdából. De most, a kedvenc borító kiválasztása miatt végignéztem a 2020-ban megjelent könyveink remek borítóit, a grafikusi csapat nagyszerű munkáit és végül a Helikon Kiadó gondozásában nemrég megjelent Viktor Pelevin-életműsorozat legújabb kötetére, a Gyengéd Érintések Művészete című könyvre esett a választásom.
Nem csoda, hisz ez a könyv vagányságával, frissességével, élénkségével egyből kitűnik a többi közül. A borító követi az életműsorozat eddig megjelent részeinek egységes layoutját, mégis egyedi, tehát önmagában is meg tud csillanni. Igazából Tillai Tamás sorozatterve már az első két kötetnél láttatta, hogy itt egy átgondolt és minden részletre kiterjedő kreatív koncepció ölt testet, letisztult arányaival, tudatos forma- és színkezelésével egy fiatalos arculatot adva a „posztmodern orosz irodalom fenegyerekének” is nevezett Pelevin könyveinek. Érdemes az életműsorozat tagjait egyben is megnézni, hiszen nagyon jól mutatnak, megfigyelni például a védő- és táblaborító, illetve a könyv előzékének összhangját, és rácsodálkozni az apró részletekre, mint a kis csillag, ami valahol mindig feltűnik a borítókon. A tervezés kulisszatitkairól itt mesél a kiadói csoport művészeti vezetője.
Váraljai Viktória Diána választása – Margaret Atwood: Az ehető nő
(Jelenkor Kiadó, fordította: Csonka Ágnes)
Ezt a Féder Márta tervezte sorozatot már akkor kinéztem magamnak, amikor még nem is dolgoztam a Libri Kiadói Csoportnál… Olyan remek választás a borító illusztrációja, hogy nem lehet elmenni mellette, muszáj levenni, megnézni, beleolvasni… Azután pedig megvenni. Közel áll hozzám az ilyen vintage jellegű illusztráció, a szeletelt nő pedig éppen annyi pluszt ad hozzá, amitől baromi érdekessé, morbiddá és kellőképpen furcsává válik az egész. Olyan világot teremt, amitől alig várom, hogy beszippantson a történet. Az egész életműsorozat nagyon szépen hozza ezt a vonalat, remekül illeszkednek a borítók az adott regényhez, és egymáshoz is. A tipográfia egyszerű, de nagyszerű, nem tolakodik, nem vonja el a figyelmünket a grafikáról, szép egyensúlyban van a kompozíció. Nekem ez a könyv az a kategória, amit csak a borító miatt veszek meg, majd otthon olvasás közben konstatálom, hogy milyen jól is tettem.
Tillai Tamás választása – Cormac McCarthy: A gyümölcskertész
(Jelenkor Kiadó, fordította: Greskovits Endre)
Részletek. Imádom a részleteket. A finom kidolgozást, az évekig csiszolgatott, átgondolt tervezést, az apróságokban megbúvó nagy rácsodálkozásokat. A közelhajolást, a századszor belehallgatást. Az előbújó rétegeket, kis világokat.
Váradi Zsolt borítói, melyeket Cormac McCarthy regényeihez tervezett, az a világ, amiben hosszúkat lehet sétálni, bekukkantani ablakokon, látni a búzakalászt megsimító lemenő napot, addig nézni a folyón megcsillanó vörös fényeket, míg egyszer csak mi is ott ülünk a vízen hagyott csónakban. Szép világ ez, és igazán McCarthy-s, mindig van benne valami furán hideg, üres és vad. Az egyszeri olvasó nem is látja, milyen elképesztően sok apró részletből áll össze egy ilyen terv. A nyomtatás technikai lehetőségei miatt egy könyv méretében nem is lehet igazán meglátni mindent. A stégen ülő görnyedten horgászó alak kalapját a Suttree borítóján, az elferdült keresztet a templom tetején az Odakint a sötétségen, az apró autó kerekeinek részleteit A gyümölcskertészen. Igazi alkotások mind, barangolásra csábítanak. Ahogy a könyvek is. Ha kívánni lehetne, plakátméretű könyveket kívánnék ezekhez a tervekhez.
Oláh Gábor választása – Alessandro Baricco: Novecento
(Helikon Kiadó, fordította: Gács Éva)
A Helikon Kiadó 2019 januárjában keresett meg azzal, hogy a már kiadott Alessandro Baricco-sorozatot új köntösbe kell varázsolnom. A korábbi rajzos-tipós borítók után most fotós, filmplakátszerű terveket szerettek volna a könyvekhez. Az első a Selyem volt, amelyhez a regény alapján készült mozifilm plakátját nem használhattuk, mégis ahhoz hasonlót, de semmiképp sem ugyanolyat kellett tervezni. Ehhez stock-fotókból és saját digitális rajzokból álló montázstechnikát alkalmaztam, amit később két újabb Baricco-kötethez, a Barbárokhoz és a Novecentóhoz is használtam.
A Novecento cselekménye Az óceánjáró zongorista legendája című film alapját adja, amelyet sok-sok évvel ezelőtt láttam, és nagyon megfogott. A hajón csecsemőként talált, ott felnövő, és azt soha el nem hagyó, a közönséget esténként tehetségével elkápráztató zongorista története varázslatos. Örültem, hogy véletlenül ebben a formában újra elém került. Tervezéskor mindig megnézem az előző kiadásokat, nehogy ugyanazt az ötletet véletlenül megismételjem. Fontosnak tartom, hogy valami azoktól eltérő szülessen.
Ilyenkor a grafikus, akinek hozzáférése van stockfotó-oldalakhoz, biztos első körben rákeres a témába vágó képekre, velem is pont így történt. Miközben a tengeri hajó, New York, óceán stb. kifejezésekre adott több száz találat között böngésztem, rátaláltam egy óceánjáró hajóra, ami le volt horgonyozva valahol egy ismeretlen tengeren. Nem ez volt, ami megfogott, hanem a hajó formája, ami véletlenül pont olyan volt, mint egy zongora felülnézetből. Ehhez kerestem odaillő zongoristát szintén felülnézetből, háttérnek pedig New York látképét. Nagyon szeretem a képek ilyen fajtájú manipulálását, és azokat az így létrejövő képeket, amikben van egy csavar, egy második ránézésre előtörő aha-élmény. Klassz, hogy egy Baricco-borítón valósíthattam meg ezt.
Szalkai Diána választása – Salman Rushdie: Quichotte
(Helikon Kiadó, fordította: Greskovits Endre)
Tavaly nyáron kezdtem grafikusként dolgozni a Libri Kiadói Csoportban, így hirtelen rengeteg könyv között találtam magam. A szobánkban a faltól falig érő polcokon sorakozó alkotások nyomdafestékkel átitatott papír illatát árasztották, a különféle színes borítók pedig vonzották a tekintetem, sorra csodáltam őket. Így tűnt fel a sok könyv között először Salman Rushdie Szégyen című regénye. Szuggesztív erővel vonzotta a tekintetem, kiemelkedett a többi borító közül gazdag, mozgalmas képi világával, különös atmoszférájával. A szerző idén megjelent regénye, a Quichotte tökéletesen illeszkedik a kiadó immár nyolc kötetből álló Rushdie-sorozatába: az örvénylő, mozgalmas vonalvezetésű háttér a rézkarc technikáját idézi, az erős, kontrasztos és kissé borongós színek használatával egy szürreális, meseszerű világba vezetnek. Ezt fokozza az előtérben megjelenő figura vörössel kontúrozott alakja, mintha tűz fénye világítaná meg hátulról, a sötét sziluettben pedig egy távoli vidék montázsa tűnik fel, amitől kissé melankolikus és álomszerű lesz a kép hatása.
Rushdie munkásságát tekintve illeszkedik is ez a vizuális koncepció a borítókhoz, mivel műveit áthatják a mitológia, a mese és a fantasy elemei. Valószínűleg nekem is azért tetszik nagyon a borítók grafikája, mert hozzám is elég közel áll ez a műfaj, és az azt szemléltető illusztrációk stílusa. A sorozat borítóinak érdekessége és fontos értéke, hogy a tervezője, Tillai Tamás rajzolta meg minden egyes elemét.
Váradi Zsolt választása – Lőrinc László: 25 szelfi a török korból
(Kolibri Kiadó, Rátkai Kornél rajzaival)
Nagyon nehéz volt az idei borítók közül választanom, mert szerencsére 2020-ban is rengeteg nagyon klassz darab született a kiadócsoport műhelyeiben, és persze azon kívül is. Sajnos az adott év legszebb könyveit tartalmazó listákról nagyon gyakran kiszorul a gyerekirodalom, miközben megfér ott a lektűrtől a sci-fin és a horroron keresztül az úgynevezett magasirodalomig minden. Pedig egy gyerekkönyvnek is legalább olyan kritikus olvasói szemeknek kell megfelelnie, miközben a szakmai szempontok sem érvényesülnek kevésbé esetükben.
Rátkai Kornél rajzait azóta imádom, hogy az első anyagai beérkeztek a stúdióba. Minden munkája tele van olyan apró, humoros és bájos részletekkel, amiktől igazán élővé válik a kép, és amiket a szöveg elolvasása után még hosszú percekig nézegethetünk. Ő az az illusztrátor, aki birtokba veszi a teljes szöveget, és nem csak aládolgozik az írónak, hanem gyakorlatilag társszerzőként működik közre a mű megszületésében. Ezért is esett a 25 szelfi-sorozatra a választásom, mert kevés esetben rímel egymásra ennyire bravúrosan kép és szöveg, borító és tartalom. Ráadásul nem pusztán illusztráció, hanem komplett, kimunkált fedélterv érkezett Kornéltól, így az olvasónak sem lehet olyan érzése, hogy csak rádobálták a betűket a grafikára.
Ha valaki kíváncsi rá, hogyan élte meg az alkotói folyamatot az illusztrátor, itt olvashatja el a Nyugati tér blogon.