Groteszk mosolyú szelfik a középkorból


A tavalyi év egyik kiemelkedő, innovatív, gyerekeknek, fiataloknak szóló könyve, a 25 szelfi az Árpád-korból hamarosan folytatódik, nemsokára újabb történelmi figurák között találjuk magunkat, és kézbe foghatjuk a 25 szelfi a török korból című kötetet. A könyvek illusztrátorát, Rátkai Kornélt kérdeztük alkotásról, kedvenc szereplőkről és kutyáiról.

– Mennyi idő kitalálni és papírra vetni ennyiféle karaktert?
– A profilképek sok időt vittek el, az előző könyvnél a végére hagytuk őket, most inkább ezekkel kezdtem a rajzolást… Kb. 100 karakterről van szó. Egy részüknél utána kellett nézni a valós embernek, a ruháknak meg az arcszőrzeteknek – ekkortájt minden férfinak volt vagy bajsza, vagy szakálla, és leginkább a hajuk is hosszú volt. A könyv több mint száz évet ölel fel, ami alatt eléggé megváltozott a divat is. A rajzolás végére már a korabeli öltözködési módokkal is képbe kerültem. Összességében úgy két hónap volt a profilképek megrajzolása – de közben más könyvön is dolgoztam.

– Mit szólt Lőrinc László, a kötet szerzője, amikor először meglátta a karaktereidet? Volt olyan figura, aki nagyon vagy épp nagyon nem tetszett neki?
– Bízom benne, hogy tetszenek neki a karakterek. Kevés javítást kért, azok is inkább a szelfiknél fordultak elő. A legnagyobb bizonytalanság a képregényes résznél volt (Bornemisza és Zrínyi képregényes formában jelennek meg a könyvben), itt mindketten új terepen jártunk. Épp a napokban véglegesítem ezeket a rajzokat. A közös munka nagyon jó volt – általában szerző és illusztrátor keveset találkoznak, úgy gondolom, a szerzők ezzel is nagy szabadságot adnak az illusztrátornak… és ez jó.

– Az első kötetet Bertóthy Ágival együtt rajzoltátok. Van-e olyan apró részlet, karakter, szín, amit továbbvittél a közös munkából?
– Igen, több dolog is van… jobban tetszettek, ahogy Ági rajzolta a fogakat – a szelfik miatt sok a mosoly, így sok a fogsor is. Ettől az összes karakter kicsit groteszkebb lett. Az első kötetben Ági rajzolta meg a szerzőt, Lőrinc Lacit is, aki a könyvben a történelmi tényeket teszi helyre… Az ő figuráját is továbbvittem, minimális változtatásokkal: pálmafás helyett kockás inget visel, kicsit más az arcformája, és fodrászhoz is „elküldtem”.

– Mindenki életét alaposan felforgatta a világjárvány. Változott-e a munkamódszered ebben az időszakban? Lassította vagy épp gyorsította a bezártság az alkotást?
– A bezártság és otthon dolgozás nem volt új élmény, de nagyon fura volt, hogy Zsanett, a feleségem is itthon dolgozott, és az ablakon kinézve is sokkal több riadt arc nézett rám vissza napközben. Az első két-három hét úgy telt, ahogy szerintem sokaknak – nem, nem kenyeret sütöttem és jógáztam –, leginkább a híreket követtem. Miután ezzel telítődtem, próbáltam bepótolni a kiesett időt. Ez a mai napig tart. Szóval összességében nem sokat változott az élet… Szerettünk itthon lenni a kutyáinkkal.

– Tudod, pontosan hány karaktert álmodtál meg az elmúlt két év során a történelemből?
– Körülbelül kétszázat, de persze ennek a fele nem feltétlenül volt valóban is létező történelmi személy. Vannak köztük építőmesterek, lovagok, szerzetesek, udvarhölgyek és katonák, akiket Laci talált ki, hogy az adott történelmi szituációt bemutassa.

– Lett kedvenc szereplőd?
– Zrínyi Miklóst szerettem meg a leginkább, mert vele kellett a legtöbbet foglalkoznom, és mert nagyon jól rajzolható, karakteres arcú ember volt. A legviccesebb két karakter pedig a Buda visszafoglalását „intéző” Lotaringiai Károly és Miksa Emánuel lett.

– És még valami: tudom, hogy az életedben nagy szerepet töltenek be kutyáid, Palkó és Borisz. Tervezed-e, hogy egyszer megrajzolod az ő kalandjaikat is?
– Igen, mindenképpen… Napi frissítésű rajzokban gondolkozom. Az ötletek már gyűlnek, de szerintem mindig az a legnagyobb kihívás, amikor a hozzád legközelebb állókat kell megrajzolnod.