Manapság nem szervezhetünk már baráti vacsorát sem anélkül, hogy ne merülne fel a kérdés: ki mit ehet, van-e valakinek valamilyen ételintoleranciája. A legtöbb vendéglátóhelyen, élelmiszerboltban glutén- és laktózmentes termékeket is találnak a polcokon a vásárlók. És persze nem ez az egyetlen, amire figyelnünk kell, hosszan folytathatjuk ezt a sort, hiszen ott a porallergia, a szénanátha, az ekcéma, a méh- és darázsallergia… – századunk (egyik) népbetegsége az allergia. Theresa MacPhail Allergia – Irritált szervezetünk a változó világban című könyvében tudományos és orvosi kutatásainak eredményeit történelmi háttérrel és személyes élményanyaggal ötvözve szemléletesen és számos kérdést felvetve vázolja az allergia 21. századi megjelenési formáit. A július végén megjelenő könyvből most először itt, a Nyugati tér blogon mutatunk meg egy részletet.
Theresa MacPhail: Allergia – Irritált szervezetünk a változó világban (részlet)
Valahányszor hétköznapi embert (vagyis nem tudóst és nem orvosbiológiai szakértőt) kérdezek arról, hogy mi is az allergia, általában a saját eredeti definíciómhoz hasonló meghatározást hallok tőlük. A legkülönfélébb korú és hátterű emberek gondolkodnak a következőképpen az allergiáról és az allergénekről (ahogy egy nem allergiás férfi elmagyarázta nekem): „Kibillen a szervezetünkbe jutó anyagokkal kapcsolatos egyensúly. Az (allergén) egyszerűen nem jön ki jól a szervezetünk belső rendszereivel, a testünk ezért megpróbál megszabadulni tőle.” Egy másik férfi az allergiát a test „önpusztító” folyamataként jellemezte, a szervezet ugyanis nem tudja, hogy hogyan kezeljen különféle anyagokat, például bizonyos virágok pollenjét vagy egy-egy élelmiszert. Egy emlékezetes interjúban a texasi határhoz közeli mexikói Chihuahuában felnőtt férfi, aki többféle allergiában szenvedett, azt feltételezte, hogy a szervezete állandóan védekező üzemmódban van, de ezt alapvetően pozitívnak vélte. Úgy gondol magára, mint akit jól véd az immunrendszere, a szervezetét pedig „óvatosabbnak” írta le, figyelmesebbnek, mint a nem allergiás emberekét. Ezek mind az allergiás immunválasz többé-kevésbé pontos leírásai, és az esetek többségében jól használhatók… egészen addig, amikor már nem.
Még az allergiások sem mindig értik, hogy szakszerűen megfogalmazva milyen betegségben szenvednek, és hogyan kell ezt a betegséget megkülönböztetni a hasonló tünetekkel rendelkező, nem allergiás betegségektől.
Vegyük például „Chrissie-t”, a könyvemhez az elsők között meginterjúvolt allergiás beteget. Abban az időben, amikor beszéltünk, Chrissie már évek óta allergiás légzőszervi tünetekkel, csalánkiütéssel, a szeme időnkénti bedagadásával és gyakori gyomorbántalmakkal küzdött. Szénanáthával (orvosi nevén szezonális allergiás rhinoconjunctivitisszel, orrnyálkahártya- és kötőhártya-gyulladással) diagnosztizálták, ezért időnként felkeresett egy fül-orr-gégészt, ha a tünetei megváltoztak vagy súlyosbodtak. Emellett gyomor-bél rendszeri (gastrointestinalis) tüneteket, illetve bőrkiütést is tapasztalt, ha véletlenül tejet vagy glutént fogyasztott. Chrissie évekkel ezelőtt elment már egy allergológushoz, aki tesztelte a leggyakoribb allergénekre adott reakcióit. A bőre egyáltalán nem reagált semelyik ételeredetű allergénre, ezért az allergológus azt mondta neki, hogy nagyon nem valószínű, hogy az általa tapasztalt tüneteket ételallergia okozná. Chrissie fül-orr-gégésze újra és újra azt tanácsolta neki, hogy végeztesse el újra a tesztet, de ő nem tette ezt, inkább felment az internetre, rákeresett a tüneteire, és a többi felhasználótól várta, hogy lehetséges gyógymódokat ajánlanak neki.
Amikor megkértem, hogy definiálja az allergiát, Chrissie azt válaszolta, hogy allergia akkor jön létre, ha a szervezet nem képes kezelni valamit, különösen ha ezzel a dologgal túl gyakran vagy túl nagy mennyiségben kerül kapcsolatba. Ha folyamatosan és hosszú időn át van kitéve a szervezet ezeknek a hatásoknak – magyarázta tovább Chrissie –, egyre kevésbé tudja őket feldolgozni, és ennek olyan tünetek megjelenése lesz az eredménye, mint amelyeket ő is tapasztal. Nem hitte el a bőrtesztje élelmiszer-eredetű allergénekre vonatkozó eredményeit; ő továbbra is meg volt győződve arról, hogy valamilyen ételallergiája van. Minthogy szinte minden élelmiszerben van tej és búza, Chrissie azt feltételezi, hogy miután évtizedeken keresztül fogyasztotta őket, a szervezete megtanulta elutasítani ezeket a táplálékokat.
Azért kezdem ezt a fejezetet Chrissie történetével – az allergia mibenlétével kapcsolatos félreértéseivel, illetve érezhető zavarodottságával és frusztrációjával –, hogy bemutassam, általában mit értünk jól az allergiával kapcsolatban, és mit tudunk teljesen rosszul. Chrissie-nek a légzőszervi allergiájával kapcsolatban igaza volt, amikor azt gondolta, hogy a szervezete olyasmire reagál, aminek már sokszor ki volt téve, de abban tévedett, hogy a szervezete ne tudná feldolgozni a pollent. (Amint később látni fogjuk, sokkal többről van itt szó annál, mint hogy a szervezet képtelen egy anyagot tolerálni vagy figyelmen kívül hagyni.) Chrissie-nek valószínűleg nem volt igazi ételallergiája, noha nagyon is valóságos tüneteket produkált, mivel nem mutatott semmiféle érzékenységet a tejre és a gluténre (ahogy azt a bőrtesztje bebizonyította). Más szóval, az immunrendszere valószínűleg nem az elfogyasztott táplálékára reagált. Ugyanakkor reagált a pollenre, és ez okozta a szénanátháját. Chrissie egyértelműen összekeverte az intoleranciát (ebben az esetben a bizonyos élelmiszerekkel szembeni intoleranciát, amit más betegségek, például irritábilis bél szindróma vagy a tejcukrot – laktózt – lebontani hivatott laktáz enzim hiánya okozott) és az allergiás reakciót (a levegőben terjedő allergénekkel szemben). És ki hibáztathatná őt ezért? Az immunológiában kellően jártas orvosi antropológusként még nekem is a saját káromon kellett megértenem a két betegség közötti különbségeket.
Minél mélyebben ástam bele magam az allergia tudományos szakirodalmába, és minél többet beszélgettem allergológusokkal és immunológusokkal, annál zavarosabbá váltak a definíciók.
Nagyon meglepett és frusztrált például, hogy miközben egyre jobban elmerültem az immunrendszer működésének részleteiben, egyre nehezebbé (nem pedig könnyebbé) vált számomra az allergia értelmezése. Kiderült, hogy amit általában „allergiának” hívunk, az igazából számos különféle betegség ömlesztett halmaza. Ezekben egyetlen dolog a közös, mégpedig az, hogy a hátterükben egy máskülönben ártalmatlan anyagra – az allergénre – adott hiperszenzitív immunreakció áll, és ez a reakció a nem allergiás emberekben általában nem alakul ki. Az allergiák tünetei attól függenek, hogy az allergén hogyan jut be a szervezetbe (a bőrön, a légutakon vagy az emésztőrendszeren keresztül); hogy milyen géneket örökölt a beteg; illetve a rengeteg „allergiás reakcióút” működésétől, amit az allergén aktiválhat.
Akkor hát mi is az allergia?
Az allergia káros immunalapú, ártalmatlan antigénre adott hiperszenzitivitási (túlérzékenységi) reakció. Antigénnek nevezünk minden olyan idegen anyagot, ami beindítja az immunválaszt. Ez tehát a technikai jellegű, tudományos definíció, mely valószínűleg még nem mond sokat önnek. Ahhoz, hogy teljesen megértsük, mi is az allergia, először meg kell vizsgálnunk, hogy magának a kifejezésnek az értelme hogyan változott az elmúlt évszázad során. Az allergia koncepciója valamivel több mint százéves múltra tekint vissza, és az emlősök immunrendszerének korai vizsgálatával egy időben született meg.
A fenti részletet Theresa MacPhail Allergia – Irritált szervezetünk a változó világban című kötetéből Dr. Molnár Csaba fordításában közöljük.