„Akár rejtve maradnak a titkaink, akár nem, ha elolvassák e könyvet, jobban értik majd, hogy miért titkolózunk, hogy miként hatnak ránk a titkok, úgy is, ahogy nem is gondolnánk, és dacára a titkainknak, hogyan lehetünk boldogok.” – írja Michael Slepian A titkok titkos élete című kötetének előszavában. A szerző egyedülálló vállalkozásával valóban meg akarta tudni és mutatni, hogy „mi a titok nyitja”. Az olvasó nem a titkolózás gyakorlati útmutatóját tartja a kezében, hanem egy ötvenezres mintán végzett kutatássorozat összefoglalóját, amely 38 titokfajtát ír le, és beavat a titok lélektanába is.
Dr. Molnár Csaba írása a Nyugati tér blognak
Amikor Alton Logant otthonában keresték a rendőrök, semmi rosszra nem gondolt, hiszen nem követett el semmit. Az események azonban csakhamar egyre vészjóslóbb irányba fordultak, mert kiderült, hogy egy gyilkosság szemtanúja azt vallotta a rendőröknek, hogy ő követte el az emberölést. Ez azonban hazugság volt: a szemtanú azért vallott Loganre (akinek korábban már meggyűlt a baja a törvénnyel, így ideális bűnbaknak tűnt), hogy ezzel mentse az igazi elkövetőt. Így Logant letartóztatták, majd ártatlanul életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. De az igazi gyilkos sem maradt sokáig szabadlábon, hiszen nem sokkal később megölt két rendőrt, így őt is életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték.
Az igazi gyilkos be is vallotta az ügyvédeinek a bűntettet, de nem adott nekik engedélyt arra, hogy ezt nyilvánosságra hozhatják. Az ügyvédeket, Dale Coventryt és Jamie Kunzt, akik negyedszázaddal később lettek híresek az ügy miatt, kötötte az ügyvédi titoktartás: hiába tudták, hogy egy ember ártatlanul ül a börtönben, ezt senkinek sem mondhatták el. A valódi elkövető, Andrew Wilson csak arra adott engedélyt nekik, hogy a halála után előállhassanak az igazsággal. A két ügyvéd pedig 26 éven keresztül – amíg végül Wilson 2007-ben elhunyt a börtönben – megőrizte a titkot. Coventry és Kunz magatartása (ami azt eredményezte, hogy Logan élete jó részét ártatlanul raboskodva töltötte) megosztotta az ügyvédtársadalmat: egyesek elismerően nyilatkoztak róluk, mások viszont amellett érveltek, hogy ilyen esetekre lennie kellene egy kiskapunak az ügyvédi titoktartás falán. A két ügyvéd életét azonban a titok megtartása keserítette meg igazán.
A titok ugyanis szó szerint teherként nyomta a vállukat. Később bevallották, hogy a 26 év során szinte nem is volt olyan nap, hogy ne jutott volna eszükbe, hogy ha felfednék az információt, egy ártatlan ember visszakaphatná az életét. Ez a történet talán mindennél sokkolóbban bizonyítja Michael Slepian, A titkok titkos élete című könyv szerzőjének tételmondatát, miszerint a titkok mindenhova árnyékként követnek minket, és miközben arra törekszünk, hogy a titok ne jusson senki más tudomására, a tudatunk képtelen megszabadulni tőle. Slepian a Columbia Egyetem üzletvezetési professzora, és a titkok pszichére gyakorolt hatásának legismertebb kutatója. Az elmúlt években rengeteg kísérletet végzett önkéntesek tömegein, és e vizsgálatok során
arra kereste a választ, hogy az emberi elme hogyan dolgozza fel a titkokat. Miért olyan nehéz megtartani őket, minden titkot nehéz-e megtartani, és hogyan élhetünk együtt azokkal a titkokkal, amelyeket senkivel sem oszthatunk meg?
Slepian tudományos érdeklődését egy évtizedeken át rejtegetett családi titok fordította végérvényesen a titoktartás (és -felfedés) lélektana felé. Amikor állásinterjún volt a Columbia Egyetemen, apja többször is hívta, de ő nem vette ezt észre. Amikor végül meglátta a nem fogadott hívásokat, csak a legrosszabbra tudott gondolni, hiszen mi másért hívta volna többször is az apja szakmai pályafutása legfontosabb napján. Amikor azonban visszahívta, kiderült, hogy valami egészen másról van szó: egy olyan titokról, amit a szülei egész addigi élete során visszatartottak tőle. Tovább azonban már képtelenek voltak magukban tartani, és azonnal el kellett mondaniuk.
Kiderült, hogy Slepian apja nem a biológiai apja, mert az anyja egy spermadonortól fogant meg, és erről szinte az egész család tudott, de senki sem árulta el neki. A kutatóban hirtelen ezernyi kérdés merült fel a titkolózással kapcsolatban: hogyan tudták megtartani a titkot, milyen érzés volt ez a szüleinek, hogyan tudtak így élni? A kutatásai során e kérdésekre igyekszik azóta is válaszolni, és A titkok titkos élete e kutatómunka eredményeinek összefoglalása.
Az emberi pszichéről megszámlálhatatlanul sok könyvet írtak már, így szinte lehetetlennek tűnik a gondolataink olyan aspektusára találni, amit még nem jártak körül művek tucatjaiban. Slepian könyve azonban ilyen: a titkok pszichológiája még azok számára is teljesen ismeretlenül fog hatni, akik otthonosan mozognak az elme működését firtató vizsgálatok világában. Mindannyiunknak vannak titkai, amelyeket teherként kell magunkkal hordoznunk, így mindnyájan ismerősnek fogjuk találni a könyvben leírt pszichikai tüneteket és tapasztalásokat. A „teher” szó nem csupán metafora: a legtöbb ember ténylegesen súlyként érzékeli a titkot, ami nyomasztja őt mindaddig, amíg be nem vallja valakinek, és végre felszabadulhat a súlya alól. Ahogy Slepian is írja, a titok legfőképpen azért olyan nyomasztó, mert magányossá teszi az embert. Egyedül kell megküzdenie vele, hiszen nem oszthatja meg senkivel, és ez egyre jobban elszigeteli a körülötte élő emberektől, akik segíthetnének neki.
De nem minden információ titok, amit nem osztunk meg másokkal, és nem minden titok rossz, érvel a szerző.
Éles különbséget tesz a titkok és a magánügyek között. Az előbbiekről úgy érezzük, hogy a körülöttünk élő embereknek joguk lenne tudni, mégis úgy döntünk, hogy elrejtjük előlük, és ennek érdekében tudatos erőfeszítéseket teszünk. A magánügyek viszont olyan információk, amelyeket azért nem mondunk el másoknak, mert úgy gondoljuk, hogy nincs közük hozzá. Így rendszerint nem is okoznak lelki traumát.
Vannak felszabadító, jó értelemben izgalmas titkok is, hiszen az élet legnagyszerűbb történései sokszor titkokként születnek. Ilyen az új szerelem, amit a kezdeti időszakban a pár mindenki elől titokban tart; az ajándékozással kapcsolatos titkolózás, vagyis a meglepetés, ami legalább olyan boldoggá teszi az ajándékozót, mint az ajándékozottat; egy kitüntetés vagy előléptetés, amit az ember nem hozhat nyilvánosságra, amíg hivatalossá nem válik; vagy a megfogant magzat, akinek szülei titokban tartják a jövetelét, amíg nem válik biztossá az örömhír.
A legtöbb titok azonban negatív tudás köré szövődik, ami súlyosan árthat az ember mentális egészségének, ha nem védekezik tudatosan e károsító hatás ellen. Slepian kutatásai során azt is feltárta, az ember hogyan birkózhat meg a legegészségesebben a titkaival: kinek és milyen körülmények között érdemes azokat felfedni, ha pedig ez nem lehetséges, hogyan védekezhetünk a legsúlyosabb ártalmaiktól. A titkok titkos élete a titkokkal küzdők számára felszabadító erővel fog hatni. Rájönnek majd olvasás közben, hogy mindenki ugyanazokat a lelki vívódásokat éli át, mint ők – különösen, ha a titoktartás oka az, hogy megvédenek egy számukra fontos személyt a megrázkódtatástól. Így hiába érzik magányosnak magukat a titkukkal, valójában egyáltalán nincsenek egyedül.