Mindannyian rettegünk valamitől. Egyesek a betegségektől vagy a szeretteik halálától, mások a hó végi csekkek befizetésétől, a közelgő klímakatasztrófától, esetleg a harmadik világháború kitörésétől. Ezért nézünk horrorfilmeket, ezért olvasunk thrillereket, ezért hallgatunk true crime podcastokat. Hogy otthon, a fotel biztonságában vagy a moziterem pattogatottkukorica-szagú sötétjében, biztonságos körülmények között szembesülhessünk szorongásunk tárgyával. Erre nyújt kiváló lehetőséget Frei Tamás legújabb könyve. De mennyi benne a fikció, és mennyi a valóság?
Kiss Béla írása a Nyugati tér blognak
A Puccs Moszkvában az elképzelt közeljövőben játszódik. Egy mondatban megfogalmazva a cselekményét: a Nyugat puccsot szervez Putyin ellen, és elküldi az egykori idegenlégiós magyar akcióhőst, André Calvit, aki megmenti a világot.
A regény tehát egyfajta gondolatkísérletnek tekinthető, amely ezt a – sokunk által áhított – szcenáriót játssza le, a legutolsó részletig kidolgozva, ugyanakkor az elmúlt évek legizgalmasabb politikai akcióthrillere is. Politikai, ugyanis felfedi a napi események mögött megbúvó nagypolitikai szándékokat – úgy, ahogy Frei Tamás látja őket –, ezzel értelmezi az ukrán–orosz háborút, amely lassan két éve határozza meg a mindennapjainkat. Akció, mert a legpörgősebb hollywoodi filmet megszégyenítő módon süvítenek benne gépfegyvertöltények, zuhannak le repülőgépek és robbannak fel terepjárók – utasaikkal együtt. Thriller, mert az utolsó oldalakig mesterien fenntartott feszültség miatt izgulhatunk az akció sikeressége miatt – ami egyúttal a nyugati világ fennmaradásának záloga.
De mitől lesz igazán hátborzongató Frei Tamás regénye? Attól, hogy hiába szerepel az elején, hogy minden egyes mondata fikció, olyan mesterien szövődnek bele a valóság elemei, amitől az olvasónak úgy kell éreznie, mindez megtörténhet. Ezek a valóságdarabok valahogyan képesek arra, hogy hitelesítsék a fiktív elemeket, ezáltal a regény ijesztő, mégis szórakoztató módon mossa el a fikció és a valóság közti határvonalat.
Nemcsak maga a regény alapötletéül szolgáló esemény történt már meg ugyanis többször is – a könyvben is idézett Henry Kissinger például jelentős szerepet játszott több latin-amerikai ország demokratikusan vagy kevésbé demokratikusan választott kormányának megdöntésében –, azt is végignézhettük, ahogy terroristák repülőgépeket vezetnek bele New York ikonikus felhőkarcolóiba. Egy francia város vízhálózatának vegyi fegyverrel való megfertőzésére vagy egy taktikai atombomba ledobására ugyan még nem volt példa – és reméljük, nem is lesz! –, a könyv azonban olyan hitelességgel és részletességgel mutatja be ezeket a terrorcselekményeket, hogy az olvasó agyán akaratlanul is átfut: ha a 9/11 megtörténhetett, miért ne történhetne meg az is, amit Frei ír?
Ráadásul a regény szereplőinek jelentős része létező személy. Nem is akárkik: Joe Biden, Macron, Putyin, Olaf Scholz gondolataiba láthat bele az olvasó. Ami viszont fiktív bennük, az a személyiségük: Macron öntelt, Olaf Scholz szűk látókörű kisember, Biden elkényelmesedett nyugdíjas, aki legszívesebben a vizet nézi a tóparti háza verandájáról. Putyin pedig… hatalommániás ex-KGB-s. Sajnos az ábrázolásuk fájóan közel áll a valósághoz.
Hogy mennyire ügyelt a szerző arra, hogy amikor az olvasó kézbe veszi a könyvet, a benne ábrázolt események a lehető legaktuálisabbak legyenek, álljon itt a következő példa. A regényben Szergej Sojgu hadügyminisztert elmozdítják a posztjáról a lányához és a vejéhez köthető korrupciós botrány miatt. A valóságban azonban Kszenija Sojgu a regény írása alatt, 2023 augusztusában elvált a férjétől, ezért közvetlenül a nyomdába adás előtt kellett változtatni a szövegen, hogy megfeleljen a valóságnak.
Ugyanakkor azok a személyek, akikről nem csupán megismerhető tények hangoznak el, nem a valódi nevükön szerepelnek a regényben, egy kis guglizással azonban hamar rájöhetünk, kik ihlették őket. Ám ha a Wikipedián rákeresünk a szereplők nevére, furcsa meglepetésben is részünk lehet: az egyik drónpilóta, Brandon Bryan például egykor valóban szolgált az amerikai hadseregben, ám éppen arról híresült el, hogy több olyan dokumentumfilmben nyilatkozott, amely ennek a hadviselési formának az embertelenségét leplezte le. A könyv cselekményének idején tehát már nem vehet részt ilyen bevetéseken.
Nem tudjuk, hogyan fog végződni az orosz–ukrán háború. Frei Tamás könyve viszont elhiteti az olvasóval, hogy a benne foglaltak akár holnap is megtörténhetnek, ugyanakkor hagy bőven teret a fikciónak is. Ez a játék teszi Frei könyvét annyira elgondolkodtatóvá és letehetetlenné.
A nyitóképhez Schumy Csaba portréját használtuk fel.