A Tasmania szereplőit annyira felemészti a jelenkor bizonytalansága, hogy miközben folyton a globális katasztrófák és az emberiség kihalása miatt aggódnak, megfeledkeznek arról, kiért és miért érdemes élni. Paolo Giordano ötödik, nagy sikerű regénye azt ábrázolja, hogyan lett a modern ember számára a mindennapokban meghatározó a labilitás és a kiábrándultság, és hogy akár egyedül, akár mások segítségével miként próbálhatunk megküzdeni a válságainkkal.
Andok Tamás írása a Nyugati tér blognak
A regény főhőse Paolo (monogramja P. G., akárcsak a szerzőnek), egy negyvenes évei elején járó fizikus-újságíró, aki aktuális kutatásában az atombomba témájával foglalkozik, hogy mit élt át a bombázást elszenvedett két japán város, Hirosima és Nagaszaki, továbbá milyen hatásai vannak napjainkban is egy ilyen tragédiának, milyen fenyegetést jelent a jelenben az atomfegyverkezés. Miközben a férfi visszatekint a múltba, elemzi a szörnyű pusztítás részleteit, folyton két véglet, az enyhe megszállottsággal teli tudományos elkötelezettség és kíváncsiság, továbbá az elhúzódó alkotói válság között ingadozik.
Jóllehet Paolo igazi baja nem a kutatásban való megrekedés, hanem hogy a személyes, magánéleti válságaival nem boldogul, szép lassan egyre kétségesebbé válik saját jövője. Házassága kiüresedik, feleségével minden próbálkozás ellenére (egzotikus utazások, szexuális kalandok, végtelen beszélgetések) elhidegülnek egymástól. Paolo megoldások híján a munkába temetkezik, elmenekül a problémák elől, hajszolja a vágyait, városból városba vetődik, közben kapcsolódni próbál ismerősökhöz és idegenekhez, rátalálni a meghittségre, a bizalomra, az összetartásra. Azonban titkon egy egészen más típusú és mélységű emberi kötelék hiányzik neki, amit nem mer bevallani saját magának. Végül eljön a pillanat, mikor muszáj szembenéznie a fájdalmával. Végső soron erről szól az atombombáról szóló kutatása is, hogy legyen bátorsága szembesülni az élet fájdalmas tragédiáival.
Habár Paolo a regény központi figurája, a Tasmania többszereplős történet. Giordano egy csapat karakteren keresztül meséli el, hogyan emészti fel a 21. század emberét a belső nyugtalanság. Paolo az utazásai során barátokkal, kollégákkal, szeretőkkel veszi körbe magát, és mindegyiküknél ugyanazokat a válsághelyzeteket és kudarcokkal teli próbálkozásokat látja ismétlődni. Ott van Karol, aki papként beleszeret egy fiatalabb nőbe, meginog a hite, egzisztenciális krízisbe kerül; vagy Giulio, aki a feleségétől elhidegül, és egyedül maradva fáradhatatlanul a gyereke láthatási jogáért küzd; vagy Novelli, aki szakmai csalódásában, az akadémiai közeg nélkülözése miatt öntelt sértettségében magára haragítja az internet népét. Ami közös bennük: hiába jól szituált, értelmiségi emberek, figyelik s követik a világ komplex változásait, környezettudatosan élnek, idejüket távoli és egzotikus helyeken töltik, mégis úgy érzik, hogy a kor gyors és intenzív változásaihoz nem tudnak elég gyorsan alkalmazkodni.
A Tasmania egyszerre felkavaró és felszabadító erejű olvasmány. Giordano, ahogy tőle megszokhattuk, remek arányérzékkel keveri a tudományos ismeretterjesztést a szépirodalommal, valós, megtörtént eseményeket helyezve egy fiktív történetbe. Szereplői ellentmondásos és esendő, sok esetben kimondottan ellenszenves emberek, akik bonyolult helyzetekbe kerülnek, rossz döntéseket hoznak, ám épp ezért érezzük őket közel magunkhoz.
Mindemellett a Tasmania legnagyobb érdeme két dologban rejlik. Az egyik, hogy átélhetővé, kicsit érthetőbbé teszi a bennünk pulzáló feszültséget, amelyet napjainkban, amikor a hírek folyton az egyre közeledő világvégéről szólnak, sokan érzünk. A másik, hogy fontos kérdéseket tesz fel, például azzal kapcsolatban, hogy a túlinformáltság, a közösségi oldalakkal járó elidegenedés, a háborúk és világjárványok korában vajon létezik-e még igazi intimitás, összetartás, béke, szolidaritás, és ha igen, hogyan találhatunk rá?
A regény szereplői nem adják fel, rendíthetetlenül küzdenek, keresik a megoldásokat, tanulmányoznak, vívódnak, cselekszenek. Abban a reményben, hogy végül majd csak megtalálják a B terveket, a megnyugvást, a biztonságot, a menekülést és biztonságot jelentő helyeket. Amelyek sokfelé lehetnek a világban, talán Olaszországban, Franciaországban, Dél-Afrikában. Még akár Tasmaniában is.
Nyitókép: BALLESTEROS