Ma, a 38. Nemzetközi Vilenica Irodalmi Fesztivál zárónapján adták át a Vilenica-díjat, melynek 2023-as kitüntetettje Tolnai Ottó. Az 1986-ban alapított, egyik legrangosabb közép-európai elismerésben olyan szerzők részesülhetnek, akik a régió kultúrájában kiemelkedőt alkottak a vers, próza, dráma vagy az esszé területén. Tolnai Ottó a negyedik magyar író – Esterházy Péter, Nádas Péter és Krasznahorkai László után –, aki átvehette a díjat.
Rudaš Jutka laudációja – exkluzív szöveg itt, a Nyugati tér blogon
Hölgyeim és Uraim, kedves irodalomkedvelők!
Tolnai Ottó írásainak poétikája a magyar irodalmi hagyományokban gyökerezik, a magyar kultúra keretei között létrejött karaktere pedig természeténél fogva vegyes kultúrájú, hiszen alkotásmódján keresztül egyidejűleg több kultúrához kapcsolódik. Életművészetének hátterében „önazonos” kultúrájának mély hedonizmusa húzódik meg, melyben erősen benne van az (ex)jugoszláv szellemi örökség, valamint annak a sajátos – egymással elkeveredő, egymásba átszivárgó – kisközösségi/regionális kultúrának az árnyalatai is megmutatkoznak, amelyben él.
Tolnai Ottó művészetét ez a nyitottság, az országok, tájak, kultúrák és hagyományok közötti átjárás szuverén szabadsága hatja át. A világ pluralitására épülő Tolnai-szövegvilág a kulturálisan terhelt motívumaival, különleges összefüggéseket teremtő asszociációs futamaival, vizuális percepcióival radikálisan kimozdít(hat) bennünket kényelmes olvasási stratégiánkból.
Szövege ide-oda dobál, mint parafa úszót a hullám az Adrián. A nyelvi allúziók és illúziók szeszélye sodor bennünket minden egyes könyvében. Alkotásmódja olyan valóságképzetet teremt, amelyben egyszerre vannak jelen valós és anekdotikus, mitikus és fiktív szemléleti elemek, vagyis szoros összefüggés van a világban való lét, valamint annak művészi artikulációja között. Tolnai szövegeinek ereje az apró karcolásokban és a repedésekben mutatkozik meg leginkább, melyekbe az exjugoszláv kultúra gazdag tapasztalata szabadon behatol. Ez a történelmi, (multi)kulturális bázis a maga burjánzó szövevényességével elkápráztatja, egyszersmind termékenyen el is bizonytalanítja az olvasót.
a Szeméremékszerek 3. – A fröccsöntés kora című könyvével
Tolnai legkülönbözőbb művészei, írói, festői, történelmi személyiségei, vagy éppen félnótás, civil „hősei” a mediterrán-balkáni sáv enciklopédiájából jönnek; itt történnek a valóság banalitásai, a „semmis dolgok”, melyek egy erősen kódolt, sajátos, „tolnais” varázslatban mégis teljes értékű művészi világot teremtenek.
A legfontosabb valóság Tolnai számára ugyanakkor az Adria, mely felidéz, életre hív egy sajátos térségi és történelmi jellegű létértelmezést.
Az Adria poétája műveiben felvázolja azt a szélesebb (kultúr)történeti perspektívát, amely hőseinek egyedi életét orientálja, melynek specifikus aspektusa olyan pluralizmus létrehozása, amely egyedek közötti kapcsolatokon nyugszik. Ezek az egyedek lehetnek infaustusok, alteregók, maszkok, létező és nem létező figurák.
Tolnai Kosztolányi nyomán határozza meg a művészet lényegét: „A költészetben mindig a háttér számít, egy érzés és gondolatvilág rejtetten ható delejessége, az a láthatatlan, dúsan fölszerelt és kimeríthetetlen »mögöttes« országrész, melynek a betű csak afféle előretolt katonája.” Szöveguniverzumában a figurák ezt a mögöttes színpadot szeretik; ezt tanulmányozzák, kutatják, méregetik. Tolnai pedig, megőrizve a szemlélődés örömét, maga is belép hősei világába, önnön magánmitológiája része(se)ként.
A hangok heterogén, polifón kölcsönhatása, a mindennapok beszélgetései, dialógusai, a narrációs technikákkal való kísérletezés elburjánzása, az elbeszélés önreflexivitása jelölik ki az elbeszélői tér koordinátáit: a nagyformák helyett a kisformák dominanciája lép előtérbe. Tolnai Ottó művészetének alapvető pillérét az erős tény- és anyagszerűség, valamint az egyedülálló imagináció, a meghökkentő távlatokat bejáró képzelőerő kettőssége alkotja. „Áriáiban” – ahogy sajátos műfajú írásait nevezi – „a formátlansággal való formázást” tapasztalhatja meg az olvasó. Művei értelmet teremtenek, ahogy az értelem teremt életet.
(A laudáció 2023. szeptember 9-én hangzott el a szlovéniai Vilenica-barlangban.)