Monika Peetz a Keddi nők című regényével, majd annak folytatásaival (magyarul szintén a Park Könyvkiadó gondozásában megjelent Léböjt Hotel, A keddi nők és a sok zöldség) lett világszerte népszerű. Többéves hallgatás után jelentkezett új regénnyel, a németül 2022-ben, nemrég pedig magyarul is megjelent Nyári nővérekkel – ez is egy trilógia nyitó kötete. Az sem meglepő, hogy röviddel a megjelenés után Németországban a meghatározó Der Spiegel bestsellerlistájának élére került. A remek dramaturgiai érzékkel rendelkező írónő hamisítatlan poszt-Covid regénye egyetlen hosszú hétvégébe sűríti a Thalberg család sokféle bonyodalmát.
Szitás Erzsébet, a kötet fordítójának írása a Nyugati tér blogon
Négy felnőtt nővér (különbözőbbek aligha lehetnének) eleget tesz anyjuk titokzatos meghívásának, és elutaznak a holland Északi-tenger partjára Bergenbe, gyermekkoruk varázslatos helyszínére – poggyászukban a saját életük terheivel. Egyikük sem tudja, mi lehet a rejtélyes helyszín választásának oka, a családi találkozó apropója. Az biztos, hogy anyjuk meghívása nem tűr ellentmondást, a családi struktúra repedései pedig már az utazásra készülődve kivillannak.
„– Nem vagyunk alkalmasak a hétköznapokra – mondta mindig Doro. – Mi csak nyári nővérek vagyunk.”
Doro tizenhat, Yella tizenhárom, az ikrek: Helen és Amelie mindössze kilenc évesek voltak, amikor az édesapjuk halálos autóbalesetet szenvedett a Bergen Binnen és Bergen aan Zee közötti úton. A gyerekkoruk és a holland tengerparton töltött nyaralások ezzel örökre véget értek. Ennek már húsz éve. Húsz év alatt az életük eltérő utakra terelődött. A nyári nővérek már csak külön kisbolygókként léteztek, minden nővér a saját pályájának foglya lett. Yella, miután félbehagyta az építészeti tanulmányait, Berlinben ragadt. Amelie, az utolsó tönkrement kapcsolata után Wuppertalban rekedt, ahol segített egy barátnője csomagolásmentes üzletének felépítésében. Helen Frankfurt elővárosában lakott. Doro pedig Rimowát adta meg lakhelyéül – a kedvenc bőröndmárkája után. Mindazonáltal ő volt az egyetlen, aki sosem hagyta el Kölnt. Strapás munkája miatt azonban az anyja édeskeveset látott belőle.”
Adott tehát a négy nővér vészterhes múlttal, az anyjukhoz fűződő idillinek aligha nevezhető kapcsolattal, kötődésekkel, sérelmekkel, különböző habitusokkal. Monika Peetznek sikerül 33 fejezetben, 282 oldalon nem egyszerűen egy családi tablót (annak mindenféle rétegét érzékeltetve, sok humorral) felskiccelnie, de remek képekkel úgy idézi meg Hollandiát, hogy az olvasó legszívesebben felkerekedne, és menten odautazna. A műfajból adódóan nincsenek itt mélyfúrások, könnyed stílusban, mégis jól érzékelhetően tárulnak fel nagyon is ismerős családi és egyéni bonyodalmak, testvéri villongások, problematikus anya-gyerek kapcsolatok.
A regény főhőse Yella, a kétgyermekes családanya, a második a nővérek sorában, és négyük közül a legérzékenyebb, legszerényebb. Jórészt az ő vívódásain, benyomásain keresztül rajzolódik ki a Thalberg család dinamikája – úgy tűnik, semmiben sem képes megfelelni az anyja elvárásainak, 33 évesen is kiborítják a mama gúnyos megjegyzései, és persze sokkal többről is szó van itt. Mintha nővérét, a sikeres jelmeztervező Dorót fogadná el leginkább a különös mama, ám a felszín alatt sem a siker, sem az elfogadás nem egyértelmű. Ikerhúgaik: Amelie és Helen pedig nem csupán nővéreiktől, de egymástól sem különbözhetnének jobban.
„(…) mindenki hozta magával Hollandiába a maga láthatatlan hátizsákját a problémáival. Ahogy megkapargatták a felszínt, az élet zűrzavaros lett.”
Ha pedig ez nem lenne elég, meglepetések és egymás után felszínre bukkanó rejtélyek szövik át a történetet. Monika Peetz erőssége a filmszerű láttatás – ez épp annyira igaz például a tulipánmezők, a különös erdő, a tengerparti sétány vagy épp a különös hangulatú romtemplom ábrázolására, mint a bizalmas beszélgetések, a családi minigolf, sőt a klímaváltozásnak szentelt titkos összejövetel megjelenítésére. Gyakorlott forgatókönyvíróként kitűnő érzéke van a figyelem, a feszültség folyamatos fenntartásához – és jócskán tartogat meglepetéseket a későbbiekre. A képei soha nem erőltetettek, soha nem túlzók, magával ragadó stílusa pedig valósággal beszippantja az olvasót. Finom humora mindenütt érzékelhető, különösen a párbeszédekben remekel:
„Úgy nézett ki, minden mulattatta, amit csak Amelie mond. Talán túlzottan beszívott. Vagy mindig ilyen lehetett? A beszélgetésük olyan volt, akár egy teniszmeccs. A szavak nagy sebességgel röpködtek ide-oda.
– A Tikkie-nek van valami köze a csikihez? – tudakolta Amelie. A lány derültségéből ítélve, ez tűnt a legkézenfekvőbbnek.
– A hollandok nem nagy kápésok – jött a válasz kuncogva. – Jobban szeretnek applikáción keresztül fizetni. Ha megadod a számod, simán átutalhatod a pénzt…
Amelie közvetlenül a lány mobiljába pötyögte a telefonszámát. Lényegében mindent megbeszéltek, lerendeztek.
– Ha valamikor elszabadulnál… – kezdte a taxis lány, majd újra befelé pillantott. – Tudom, milyen rázósak az ilyen együttlétek. Én is hasonló családból jövök.
Amelie elmosolyodott. A taxis lány lazasága és iróniája valahogy elűzte a ránehezedő nyomást.”
A családi találkozó apropójára fény derül a regényben, a szereplőkre nehezedő nyomás is oldódik, azonban bőségesen akadnak elhallgatások, leleplezésre váró titkok – mint bármely családban. A nővérek kalandjai pedig jól sejthetően közel sem érnek véget a kötet zárófejezetében.
„»Az igazság egy sokszobás ház«. Ő és az anyja különböző szárnyakban laknak. Az igazságaik a család történetéről talán sosem esnek egybe.”
Egy regény átültetése során a fordító, ha jól végzi a dolgát, ugyanúgy életre kelti a szereplőket, visszaadja a sokféle hangulatot, megjeleníti a helyszíneket, akárcsak tette azt a szerző. Utazik velük időben és térben, valós és megidézett helyekre, a lelkük mélyére, aztán reméli, hogy az olvasók ugyanúgy élvezik majd ezt a kirándulást, mint tette ő hónapokon keresztül, míg dolgozott a szövegen.
A Nyári nővérek négyévszakos olvasmány – hétköznapokra és ünnepnapokra, hétvégére, karosszékből utazáshoz vagy nyaraláshoz egyaránt tökéletes, és nem csupán a női olvasók figyelmére tarthat számot.