Vérrel szemben

A titkosszolgálati múlttal rendelkező Peter Schmalz hírszerzési és történelmi alapokra helyezett kémregényében izgalmasan mosódik össze fikció és valóság. 1941 decemberében az SS halálbrigádja, az Einsatzgruppe egy kis orosz falu lemészárlása után elhurcol egy túlélő kisfiút, akinek „árja külseje” van. A gyereket Berlinbe deportálják, ahol német nevelőszülőkhöz kerül, míg húgát egy partizán menti meg. Több mint húsz évvel később, Nyugat és Kelet geopolitikai csatározásai közepette találkoznak ismét a testvérek, immár riválisokként, mit sem sejtve a köztük lévő családi kötelékről: Wolf a CIA, Alina pedig a KGB ügynökeként kap megbízatást: ugyanaz a célpontjuk, az Einsatzgruppe egykori ezredese…

Peter Schmalz exkluzív műhelynaplója a Nyugati téren

Évek óta megvolt az agyam egy kis rekeszében a Vérrel szemben első fejezete. Csupán néhány oldal. Szinte olyan élesen, mintha kamerán keresztül látnám a történéseket. A második világháború lassan nyolcvan éve véget ért, azóta szinte megszámlálhatatlan könyv és film dolgozta fel az akkori eseményeket. Az egykori Szovjetunió húszmillió, többségében civil áldozatának is szerettem volna valamilyen formában emléket állítani, de nem kívántam olyan könyvet írni, amely újra megismétli a korábbi alkotások témáit, még ha esetleg más szemszögből is. Részben Oroszországból származom, így az akkor történtek továbbra is foglalkoztattak, de az a bizonyos rekesz gondosan zárva maradt.

A történelem az életem része, ebben talán szerepe van annak is, hogy egykori rokonaim közül többen is az említett húszmillió közé tartoztak. Mindig foglalkoztatott az ő sorsuk is, így keveredtem (utólag biztosra veszem) a történelemtanulás közelébe. A nem szokványos események és személyek mindig is kirívóan érdekeltek. Rájöttem – mint nyilván sokan mások is –, hogy a leegyszerűsített fekete-fehér, jó-rossz perspektívák nem fedik a valóságot, a világ nem ilyen, nem így működik.

Bizonyára vannak született jók és rosszak, de ezek csak elenyésző töredékét jelentik a társadalomnak. Bármely korban és a Föld bármely pontján.

Az idő kereke forgott tovább, én pedig a titkosszolgálatnál találtam magam. Úgy tűnik, ez családi vonás. Nem én voltam az első titkosszolga a családban, de egyelőre én vagyok az utolsó. Ott szocializálódtam, mondhatni abban a közegben nőttem fel. Akik ezt a munkát, jobb szóval hivatást végzik, szerencsés esetben nem érzik különlegesnek sem magukat, sem a körülményeket, sem az életüket. Ahogy bármely civil sem gondolja szuperhősnek magát. Igaz, ebben is van kivétel, de hol ne lenne?

És egyszer csak a rekesz kinyílt. Oroszország egyszerre tűnt távolinak és közelinek is. A Vérrel szemben első fejezetének néhány oldala percek alatt a monitorra került. Mégsem háborús regény született.

Kelet és nyugat között évszázadok óta gyakran feszültséggel terhelt a viszony, melyet emberek teremtenek. Olyan emberek, akik a munkájukat végzik. Akár parancsra, akár saját ötleteiktől vezérelten tevékenykednek. Beleavatkoznak mások életébe, olykor tragédiákat idéznek elő, vagy örömöt okoznak, és mégis, a saját szemszögükből nézve semmi különlegeset nem tesznek.

Megszületett a két főszereplő, a történelem viharai által elszakított testvérpár, akiknek szinte azonosak a génjeik, így az azokban kódolt örökség is. Kelet és nyugat szembenállásának egyik legélesebb időszakában, a hidegháború idején ellenségekként, ellenfelekként birkóznak, miközben sorsuk egybefonódik a második világháború áldozataiéval; a könyv minden eseménye is valamilyen módon a világégéshez vezethető vissza.

Ha már titkosszolgálati tisztként terepen voltam, akkor egyértelmű volt, hogy főszereplőim is ezt tegyék. Mindketten saját országukért dolgoznak negyven éven keresztül, tevékenységük saját szemszögükből nézve nem különbözik más szakmákétól. A KGB és a CIA munkatársainak adottak a céljaik, melyek eléréséhez vagy megfelelő, vagy épp kevésbé alkalmas feltételek állnak rendelkezésre. Semmi sallang. A munkát a lehetőségekhez mérten a legjobban kell elvégezni. Hibáznak, kudarcot vallanak, sikereket érnek el. Mint bárki, aki dolgozik. Egyszerű emberek, akik a korabeli titkosszolgálati eszközöket és módszereket alkalmazzák. Az egyes jelenetekhez a színes hátteret megtörtént események láncolata, valóban élt ismert és kevésbé ismert személyek adják. Sok esetben saját tapasztalatból merítettem az egyes epizódoknál. Velem megtörtént események is szerepelnek, de nem ott és nyilván nem akkor, nem azokkal a szereplőkkel. Lesznek olyanok – amennyiben olvassák –, akik magukra ismernek, mivel néhány jellemző elszólás, tipikus szóhasználat valós embereket idéz.

A történet a világháború zűrzavarából indul, így a téma miatt az egykor náci személyiségek hangsúlyosan felbukkannak, majd ahogy távolodunk 1945-től, ezek az emberek mind jobban belesimulnak az új társadalmi rendbe. Civillé változnak, új életükkel tökéletesen alkalmazkodnak a háború utáni világhoz, sőt adott esetben sikereket elérő megbecsült közszereplők lesznek. Így kap szerepet Hitler egykori kedvenc kommandósa, a jól menő üzletemberré avanzsált Otto Skorzeny SS Obersturmbannführer. Vagy éppen Wernher von Braun SS Sturmbannführer mérnök, aki a Londont is elérő V-2 rakéták kifejlesztésében játszott szerepet, majd két évtizeddel később már az USA-ban Kennedy elnök által elindított Apollo-program atyja, a holdra szállás egyik megalapozója.

A két testvér a KGB és a CIA munkatársaiként számtalanszor kerül személyesen is szembe egymással anélkül, hogy tudnák, milyen kötelék fűzi őket össze. Kontinenseken át keresik egymást, miközben ott motoszkál a fejükben, mi van, ha már nem is él a keresett báty/húg. A történelem folyik, ők pedig küzdenek, családot alapítanak, és nem felejtenek, élik a mindennapjaikat, szerelmesek, kiábrándulnak, hűségesek és néha mégsem…

A kötet bemutatóját az Ünnepi Könyvhéten, a Vörösmarty téren tartjuk, június 11-én, vasárnap 14.30-kor. A szerző a bemutatót követően 15 órától dedikál a Helikon Kiadó 34. számú standján.