Az emlékezetes helyszín legalább olyan fontos összetevője lehet egy jó bűnügyi regénynek, mint az agyafúrt cselekmény vagy a magával ragadó detektívkarakter. Javier Cercas könyvtrilógiájának első részében ráadásul rögtön mindhármat megkapjuk. A Planeta irodalmi díjjal kitüntetett Terra Alta a kortárs spanyol irodalom jelentős alakjának első krimije, méghozzá abból a regényfajtából való, ami egyszerre színvonalas és felszabadítóan szórakoztató. Azonban Cercasról tudjuk, hogy találékonyabb, illetőleg ravaszabb szerző ő annál, mint hogy egy hagyományos krimivel beérje. Vagyis érdemes figyelmesen olvasni, mert a Terra Alta történetében nem mindig az a fontos, ami elsőre annak látszik.
Andok Tamás írása a Nyugati tér blogon
Melchor Marín hadnagy egy túl jól sikerült terrorelhárítási akció után maga is veszélybe kerül, hiszen a hatalmas médiavisszhang miatt a lelepleződés fenyegeti. A megtorlástól tartva a rendőrség úgy dönt, hogy Melchort a Katalóniában található, kisebb települések sokaságából álló Terra Altában rejti el. Ebben a klasszikusan eldugott, belterjes régióban kell dolgoznia, míg a feje fölül eltűnnek a viharfelhők. Ám a férfinak Terra Altában sincs sok nyugta: a közösség két megbecsült tagját, a dúsgazdag, idős Adell-házaspárt különösen kegyetlenül megkínozzák, majd kivégzik. Az eset nemcsak a környék állóvizét kavarja fel teljesen, felszínre hozva egy nagy rakás mocskos-bűnös titkot, de Melchort is drasztikus elhatározásokra kényszeríti, például rendezetlen traumáival, ingatag személyiségével, kétséges jóvőképével kapcsolatban.
Hogy Javier Cercas előszeretettel (és remek érzékkel) játszik az irodalmi műfajokkal, azt már a két másik magyarul megjelent könyve, A határ törvényei és a Szalamiszi katonák óta tudjuk, melyekben a szépirodalom, a történelmi és dokumentumregény, illetve a tényfeltáró riport alkotóelemei keveredtek össze. A Terra Alta másképp, ám szintén hibrid-regény, látszólag egy tökös zsarukrimi és egy rázós thriller ötvözete, valójában azonban Cercas voltaképp kriminek álcáz egy fejlődésregényt; amelyben ráadásul nem is egy, hanem két rejtély felderítését asszisztálhatjuk végig.
Egyfelől ott a zavarba ejtő kérdés, hogy egy olyan békés(nek tűnő) közösségben, mint Terra Alta, mégis kinek állhatott érdekében a hajlott korú Adell-házaspárt elevenen megnyúzni. Két olyan embert, akik az elmúlt évtizedekben (lényegében egyedüliként) mindent megtettek azért, hogy Terra Alta, ez a kies, átjáróházként szolgáló, elhagyatott régió ne váljon teljesen elszegényedett hellyé. Nem túlbonyolított, inkább életszerűen körülményes rejtély ez, amelynek kusza, veszélyes pókhálójába az ügyben nyomozó zsaruk többsége, még maga Melchor is jócskán beleragad.
Mert miközben fokozatosan bomlanak ki a csomók, válnak érthetővé az összefüggések, úgy lesz egyre torzabb a Terra Altáról alkotott képünk is. Világossá válik, hogy ez a vidék, amely a második világháború, illetve a spanyol polgárháború alatt a bombázások miatt kisebb bibliai csapásnak megfelelő eseményeket vészelt át, a mai napig nem dolgozta fel a múltját. Puskaporos hordó, mely csak arra vár, hogy végre valaki megbolygassa, és az évtizedek óta lappangó helyi titkok és sérelmek egy nagy erejű robbanással kiszabadulhassanak belőle.
De csak látszólag ez Cercas regényének központi kérdésköre. Merthogy Melchornak egy másik, még ennél is fontosabb rejtéllyel szembe kell néznie: hogy ki ő valójában. Cercast ez foglalkoztatja a leginkább, ezért a jelenben játszódó cselekménysorra rávetíti Melchor múltjának problémás epizódjait, hogy megértsük, milyen előzmények vezettek ahhoz, hogy Melchor életútja (amelyben lelépett apa, prostituált anya, többéves börtönbüntetés és egy tisztázatlan, személyes bosszúügy is rejlik) végül a Terra Alta-i kulcsfontosságú és sorsfordító eseményeknél kötött ki. Ebből a nézőpontból pedig a regény valódi kérdése sem az, hogy kik mészárolták le az Adell-házaspárt – igaz, ez a rejtély a hátterében felsejlő, háború tépázta Spanyolországgal, valamint a spanyol–katalán konfliktussal, szintén izgalmas és felkavaró.
Melchor nyomozásának igazi tétje: ha fel is tárja az Adell-gyilkosság részleteit, ki tud-e aztán szabadulni a saját múltjának fogságából. Le tudja-e végre nyelni azt a keserű, szúrós gombócot, ami az évek során a dühtől, szomorúságtól, gyásztól hatalmasra puffadt a torkában.
Ha sikerül neki, képes összerakni a hasadt és kiforratlan személyiségét, képes megváltozni, megnyugodni, elszakadni, megbízni az emberekben, akkor jó eséllyel elporladnak a sérelmei, megszűnik a keserves hiányérzete, és vele a folyamatos űzött sodródás. És akkor végül otthont is találhat magának, talán éppen Terra Altában, ezen az isten háta mögötti, sivár helyen, ahol egyszerre bolydul fel az élete és talál új lehetőségeket.
Cercas regénye érzésre igazi szenvedélymű, egy sokszorosan elismert és bizonyított szerző felszabadult, laza, elvárások nélküli írása.
A kérdésköreire viszont éppen az ellenkezője igaz: olyan komplex, nehéz témákkal foglalkozik, mint az igazság és igazságszolgáltatás, a bűn és bűnhődés, a bosszú, az elengedés, a múlt eseményeinek felejthetetlensége és feldolgozhatatlansága. A Terra Alta megfilmesítési jogait a megjelenés után villámgyorsan megvették, ami nem csoda, az epikus jeleneteivel, profi karakterábrázolásával, rázós érzelmi hullámzásával filmnek és sorozatnak, thrillernek és drámának egyaránt kiváló alapanyag.