A Columbo vitathatatlanul minden idők legnépszerűbb és legkarakteresebb bűnügyi tévésorozata volt. A harmincöt éven át futó széria hatvankilenc epizódja nézők tízmillióit szegezte a képernyők elé. David Koenig 2021 végén megjelent könyvében alapos nyomozómunkát végez, a Mindörkké Columbo című kötetéből minden kiderül a hadnagy sosem látható feleségéről, a letargikus kutyájáról, a gyűrött ballonkabátjáról és a szakadt Peugeot-járól. Megszólalnak a sorozat szereplői, írói, producerei és rendezői, ott lehetünk a parázs hangulatú sztoriértekezleteken és a sokszor feszültségekkel terhes forgatásokon. Koenig korabeli gyártási naplók, feljegyzések és interjúk alapján avat be minket a forgatókönyvírás és a stúdiófelvételek kulisszatitkaiba, megismertet a legfontosabb szereplőkkel, akik az évtizedek során részt vállaltak e felejthetetlen sorozat megalkotásában.
Cikkünkben a Mindörökké Columbo érdekesebb fejezeteiből válogattunk részleteket.
Tényleg Dosztojevszkij hőse ihlette Columbo hadnagy figuráját?
1960 januárjában az Amerikai Írók Testülete sztrájkot hirdetett, a 146 napos tiltakozás alatt pedig Levinson és Link sem gyárthatott szöveget televíziós filmekhez. Ugyanakkor élő tévéközvetítésekhez írhattak, a két fiatalember megpróbálkozott azzal, hogy egyik novellájukat átírják egyórás epizóddá. A legutolsó írásukat vetették be, amely 1960 márciusában jelent meg az Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine-ban, és a producer ráharapott.
A sztori egy „fordított krimi” volt, amelyben az olvasó először a bűntettről és a tettesről szerzett tudomást, majd a nyomozónak fel kellett gombolyítani a fonalat. A történet nem arról szólt, hogy a tettet ki – és hogyan – követte el, hanem arról, hogy a bűnöst hogyan kapják el. Levinson és Link rájött, hogy ha tökéletesnek látszik a bűntény a nézők számára, akkor erőteljesen hat rájuk, és nagy megelégedéssel tölti el őket, amikor a megoldás a szemük láttára bontakozik ki.
A központi karakter, egy briliáns pszichiáter megfojtja a feleségét, majd a repülőtérre megy a szeretőjével, aki a feleségének adja ki magát. A pár a reptéren színleg előad egy hangos nyilvános veszekedést, végül a férfi egyedül repül el, és ezzel acélosan szilárd alibit tud felmutatni, amikor később felfedezik a felesége holttestét. Szerencsétlenségére az ügy kivizsgálásával megbízott Fisher hadnagy fel tudja deríteni az elvarratlan szálakat, és morzsánként összeilleszti a bizonyítékokat.
A két fiatal szerző új ötlettel állt elő: a nyomozó személyét Dosztojevszkij orosz mesterműve, a Bűn és bűnhődés egyik figurájáról, a szerény, de makacs vizsgálóbíróról, Porfirij Petrovicsról mintázták meg. A regényben Porfirij ösztönösen tudja, ki a gyilkos, de alázatosságot színlel, és addig vadászik rá, amíg a gyanúsított be nem vallja a tettét.
A cselekmény hű maradt az eredeti történethez, bár a szerzők hangzatosabb nevet akartak adni a zsarunak. A jellegtelen „Fisher” helyett a „Columbo” nevet választották. Linknek évekkel később jutott eszébe, hogy valószínűleg a Billy Wilder által írt filmek iránti tisztelet miatt döntöttek így, mert a Van, aki forrón szereti című vígjátékban az egyik gengsztert Spats Colombónak hívják.
„Kell lennie Peter Falknál jobb lehetőségnek is…”
Az írók Columbo hadnagy szerepét Lee J. Cobbnak (a Tizenkét dühös ember könnyen felfortyanó esküdtjének) akarták adni. Cobb éppen nem ért rá, ezért Levinson és Link Bing Crosbyt javasolta, az énekes színész 1954-es A vidéki lányban nyújtott emlékezetes alakítása miatt, és elképzelték, ahogy kezében pipával vagy szivarral, szűkszavúan ural egy bűnügyi helyszínt. Crosby elolvasta a szöveget, és tetszett is neki, de nem vállalta – kevesebbet akart dolgozni, és többet golfozni.
Irvingnek más gondolata támadt. Peter Falk ügynökétől hallotta, hogy a színész valaki másnak az asztaláról megkaparintotta a kéziratot, és beleszeretett. „Peter Falk azt mondta, ölni tudna azért a zsaruért” – emlékezett vissza Irving.
A két szerzőnek nem tetszett az ötlet. A korábban Thomas Mitchell által alakított Columbo majdnem kétszer annyi idős volt, mint a 39 éves Falk. Emellett ismerték a színészt a New York-i időkből, és meg is kedvelték – Petert mindenki szerette –, de tudták róla, hogy nehéz vele bánni. A temperamentumos sztárok egyszer már pokollá tették A recept: gyilkosságot az írók számára. Kell lennie Peter Falknál jobb lehetőségnek is.
A recept
A producerek hozzáláttak, hogy lefektessék a „Columbo-szabályokat”, amelyekhez A recept: gyilkosságot tekintették mintának. Minden epizódot fordított krimiként strukturálnak, és Ellery Queen, valamint Agatha Christie stílusában állítanak össze, azaz nem zsarufilmek lesznek, hanem angolos szalonkrimik. A történetek a mármár fantáziába illően steril Los Angelesben játszódnak, és nem lesz bennük lövöldözés, autós üldözés, drogtanyák lerohanása vagy prostituáltak
Pompás kúriák kellenek, amelyekben rátarti gazdagok laknak, akik éles ellentétben állnak a vegyes társaságot alkotó nyomozókkal. A gyilkosokban túlteng az önbizalom, emiatt biztosak benne, hogy a szegény zsaruk intelligenciája nem ér fel az övékével.
Minden történet tökéletes gyilkossággal indul, amelyet zseniálisan kiterveltek, és ügyesen leplezik az igazságot. Acélos szilárdságú alibi esetén a gyilkos – és a közönség – is azt hiszi, hogy a terv bolondbiztos.
Ám a hadnagy megérkezik, és gyorsan kiszúr valamilyen aprócska, látszólag lényegtelen következetlenséget, amitől elkezd gyanakodni a tettesre. Ezt követően egyesével feltárja a bizonyítékokat, amelyek megerősítik a gyanúját, majd elér a döntő bizonyítékhoz – ahogyan Peter Falk mondaná: „Pukk!” –, amely egyértelműen bizonyítja a gyanúsított bűnösségét, és többnyire Columbo valamilyen trükkje következtében derül rá fény.
A sorozat határozottan erőszakmentes. A hadnagy nem hord pisztolyt, és senkinek sem húz be. Minden durva eseményt – még a feltétlenül szükséges gyilkosságot is – elvontan, művészien kell ábrázolni, de még jobb, ha nem is látszik
A főhős rengeteget beszélhet a feleségéről vagy az unokaöccséről, de ezeket a személyeket sohasem láthatjuk, ahogyan az otthonát és a rendőrséget sem. A hadnagy csak bizonytalan és rejtélyes módon belecsöppen, aztán kisodródik a történetekből.
A filmek legnagyobb talánya: maga Columbo személye.
Steven Spielberg, mint Columbo rendezője
Levinson és Link olyan professzionális minőségű epizódokat akart, hogy azok akár önálló mozifilmként is megállják a helyüket, ezért az elérhető rendezők közül a legjobbakat és a legelismertebbeket kérték fel. Sid Sheinberg arra buzdította őket, hogy próbáljanak ki olyan fiatalokat is, akik hajlandók megragadni az esélyt nem konvencionális dolgok alkotására. Ő ajánlotta az akkor 24 éves tehetséget, Steven Spielberget is, akinek ő és Wasserman egyengette az útját. Spielberg fejezte be Dean Hargrove-nak a The Name of the Game-et, valamint leforgatott két-két epizódot a Night Galleryhez és a The Psychiatristhoz is. A két producer megnézte az utóbbiak nyersen vágott változatát, és elfogadta a javaslatot. Most már csak Falkot kellett meggyőzni, aki fenntartotta a jogot, hogy elutasítsa a kiválasztott rendezőket. Nem kért a meglepetésekből. Neki is levetítették a The Psychiatristot, amely mély benyomást tett rá.
A fiatal rendező még jobban elkápráztatta a színészt, amikor elkezdődött a produkció. Mindent részletesen megtervezett, és olyan technikákat használt, amelyekről a stáb veteránjai korábban még csak nem is hallottak. A legelső jelenet elején [Ahogy a könyvben meg van írva című epizód] felülről látjuk Franklin autóját, ahogyan az írótárs irodájához tart, majd a kamera hátrálni kezd, és kiderül, hogy a kamera valójában Ferris irodájában van, egy üvegfalú toronyház egyik felső emeletén, ahol a tehetségesebbik szerző vadul püföli az írógépét.
„Ez volt az első ilyen jelenet, amelyet életemben láttam, és fogalmam sem volt, hogy hol van a kamera – emlékezett vissza Falk. – Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem, hogy még magasabban volt, az utca túloldalán, egy másik toronyházban.”
A Columbo rendezői az utolsó kockák lefilmezése után általában továbbálltak más produkciókhoz, Spielberg azonban velük ellentétben részt vett minden utómunkálatban, beleértve a zene hozzáadását, a hangkeverést és a vágást is. Amikor a producerek megnézték a rendező első vágását, egyetlen filmkockát sem akartak megváltoztatni. Tökéletes volt, de Spielberg még nem volt elégedett.
Columbo rejtélyes keresztneve
A Holt tárgyak című epizód választ adott a rajongók egyik régi kérdésére, bár ez a válasz rossz volt. A Levinson és Link által felállított „Columbo-szabályok” egyike kimondta, hogy a hadnagy sohasem árulja el a keresztnevét. „Sohasem mondta ki – jegyezte meg Link. – Hogy őszinte legyek, Dick és én sem tudtam a keresztnevét. Gondolkodtunk rajta. Peterrel azonban már a legelején kötöttünk egy egyezséget, hogy sohasem mondjuk meg a nézőknek. Azt akartuk, hogy kíváncsiak maradjanak.”
Ám a Holt tárgyak egyik jelenetében a hadnagynak fel kell villantania a jelvényét és a rendőrigazolványát. A Universal kellékese készített egy igazolványt Columbo képével és egy gyorsan odafirkantott aláírással: „Frank Columbo”. Egy pillanatig sem gondoltak rá, hogy a nézők akár a csúcsminőségű 19 hüvelykes Zenithjeik képernyőjén képesek lesznek kibogarászni.
A tárca, a jelvény és az igazolvány Columbo standard kelléke maradt mind a hét évadra. Még maga Bill Link sem tudta, hogy a hadnagy „hamis igazolvánnyal” szaladgál, míg a rajongók rá nem jöttek a videólejátszóik megállított képéről.