Meleg Budapest


Nyitott szexuális kultúrájáról és meleg szubkultúrájáról legalább olyan híres volt a „Duna gyöngyszeme”, a 20. század elejének Budapestje, mint feltörekvő polgárságáról, intellektuális és kereskedelmi erejéről, illetve valósággá vált metropoliszi álmairól. A Meleg Budapest lebilincselő történet arról, hogyan értelmezte, szabályozta a homoszexualitást Budapest 1873-tól egészen büntethetőségének megszűnéséig. A könyv szerzője, Kurimay Anita történész, genderkutató a Berkeley Egyetemen. Az ő írását közöljük.

Mindig érdekelt a történelem. Azonban csak a Berkeley Egyetem történelem szakán ébredtem rá, hogy Magyarországon eddig kizárólag politikus férfiakról és háborúkról tanultam. A 2000-es évek elején már igen sok női és gender témájú könyv volt elérhető angolul, ezeket olvasva ébredtem rá, másról is szólhat a történelem, mint politikáról és gazdaságról.

A PhD-programot a Rutgers Egyetemen (a női és genderkutatás úttörője) 2005-ben már azzal a szándékkal kezdtem el, hogy a magyar melegkultúra múltját fogom kutatni. Nem volt kétségem, hogy homoszexuálisok, a saját nemükhöz vonzódó emberek Magyarországon is léteztek, de ennek semmi jele nem mutatkozott a 2010-es évek elejéig a könyvekben, könyvtárakban vagy levéltárakban. Maga a PhD, és tulajdonképpen a könyv megírása is egy véletlen epizóddal kezdődött – egy (azóta megszűnt) antikváriumban a Múzeum körúton a kezembe került Nemes Nagy Zoltán Katasztrófák a szerelmi életben (1933) című könyve, melyben – legnagyobb meglepetésemre – a szerző egy egész fejezetet szentelt a homoszexualitás témájának. A könyvírás szempontjából a legizgalmasabb számomra a fejezet első mondata volt, miszerint Budapest volt a világon az egyik első város, amely a homoszexuális egyénekről rendőri nyilvántartást vezetett! Mindez az 1920-as években! Ezek után nem az volt a kérdés, hogy megírom-e a könyvet, hanem inkább az, hogyan fogok más forrásokat találni.

Az ezt követő pár év oknyomozással telt, megfordultam a legtöbb budapesti levéltárban és a levéltárosok segítségével minden, a szexualitás témájában elérhető forrást felkutattam – újságokat, jogi, rendőri, orvosi iratokat, szépirodalmi alkotásokat. De ez még az Arcanum előtti időszakban történt, ezért például a Budapest Főváros Levéltárában végignéztem a fővárosi bűnügyi bíróságok indexkönyveit (közel egy évembe telt), hogy kikeressem a budapesti bíróságok természet elleni fajtalanság pereit az 1900-as évektől egészen 1961-ig, a homoszexualitás dekriminalizálásáig.

És ahogy egyre több információ birtokába kerültem, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a könyvem nem csupán a homoszexuális/meleg emberek történetéről fog szólni, hanem arról is, hogy az egymást követő, sokszor ellentétes ideológiát képviselő politikai rendszerek milyen hihetetlen hasonlóan tudták kezelni a szexuális másságot (és ez nem feltétlenül elnyomást és homofóbiát jelentett!); és hogy azok az áltanos feltételezések, miszerint a liberális vagy baloldali politikai rendszerek pozitívabban állnak a szexuális mássághoz, mint a keresztény-konzervatív rendszerek, nem feltétlenül állja meg a helyét a magyar történelemben.

Duna Strandfürdő, 1929
Fortepan/Balassa Péter

A 2010-es évek elején az a társadalmi diskurzus, mely Tormay Cécile nemzeti tantervbe emelése és szobra körül kialakult, szintén meghatározó momentum számomra a Meleg Budapest megírása szempontjából. A Tormay szexualitása körüli hallgatás a politikai körökben és a magyar LMBT közösség kezdeti hezitálása Tormay magyar leszbikus történelembe való integrálásába ébresztett rá az emlékezés történelmi fontosságára. És arra is, hogy milyen nagy szerepe van a fennmaradt dokumentumok felkutatásának és megőrzésének az LMBTQ történelmi-társadalmi diskurzusában való megjelenése szempontjából és az LMBTQ saját történelmi tudatának szempontjából is!

Minél jobban beleástam magam a szexualitás történelmébe – ami a 2010-es évek második felében már jelentős nemzetközi irodalommal bírt –, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy Budapest nem volt egyedüli a közép-kelet-európai nagyvárosok között, ahol (gondolhatunk Prágára vagy Varsóra) virágzó melegkultúra létezett a szocializmus előtt. Továbbá a 20. század első feléből származó orvosi, jogi és rendőri források is egyértelművé tették, hogy ha nem is egész Magyarország, de Budapest része volt a homoszexualitás nemzetközi dialógusának – aminek progresszív magyar vonatkozásai is voltak –, magyar jogászok, rendőrök, újságírók még a Horthy-korszakban felszólaltak a homoszexualitás védelmében.

Tehát az a feltevés, hogy Magyarországon 1989 előtt nem volt szó a homoszexualitásról, vagy nem voltak melegek, egyáltalán nem állja meg a helyét. Az érdekesebb kérdés az volt számomra, hogy miért terjedhetett el az a nézőpont, miszerint a melegek és az LMBTQ-kultúra „csak” a liberális demokrácia szárnyain érkezett 1989 után Magyarországra… A Meleg Budapest többek között erre is igyekszik választ találni.