Mi csúszott el a rendszerváltás után, mi lett a nagy reményekkel, amikkel nekiindultunk ennek az új világnak? Hidas Judit Nem vagy többé az apám című regénye egy identitását kereső zsidó családban felnövő lány történetén keresztül mesél a traumáktól való megszabadulásról, a szüleinkkel való kapcsolat fontosságáról, miközben persze olvashatunk a budapesti liberális és konzervatív középosztály tipikus figuráiról is.
Hidas Judit exkluzív írása a Nyugati tér blogon
Apámmal nem volt könnyű a kapcsolatunk, mégis nagyon megviselt az elvesztése. Meg akartam érteni, mi ez a sokféle, ellentétes érzés, mi ez az elszakíthatatlan kötelék, ami minden rossz ellenére a szüleinkhez fűz minket. És mégis miért van szükség a szakításra, a dühre, a távolságtartásra ahhoz, hogy magunkra találjunk? Manapság sokan küzdenek hasonló problémákkal, esetleg benne ragadnak valamelyik stációban, és már túl későn jönnek rá, másképp kellett volna. Nekik akartam segíteni ezzel a személyes történettel, ami sok fiktív elemmel is kiegészült.
Kétségkívül hosszú és bonyolult az út, amíg le tudjuk tenni a múlt terheit. Először jön a tagadás, aztán szembesülünk azzal, hogy nem minden esetben bántak velünk jól gyerekkorunkban, de utána el is kell engedni a haragot, a dühöt.
Ma már ritka az olyan család, ahol a szülők együtt maradnak, mégis kevés magyar szépirodalmi művet olvastam a válásról. Régóta szerettem volna erről írni egy gyerek szemszögéből, hogy az olvasónak megmutathassam mindkét szülő eltérő helyzetét, problémáit. A Nem vagy többé az apám a rendszerváltás utáni években játszódik, amikor egy egyedülálló nőnek még a mainál is előítéletesebb, szexistább közegben kellett helytállnia, és főleg gúnyos megjegyzések jártak azért, ha sikeres lett. Ugyanakkor ábrázolni akartam a családjával szemben destruktív, szakmailag sikertelen apa tettei mögött lévő esendőséget is.
A történet tehát a rendszerváltás idején indul, amikor Eszter tizenkét-tizenhárom éves, az ő életét kísérhetjük végig nagyjából harmincéves koráig.
Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet jól, empatikusan, mégis őszintén, a negatívumokra is kitérve, felépíteni egy bukdácsoló, önmagát kereső női főhőst. Ma számos olyan erős női főszereplőről lehet olvasni, akinél eleve adott, hogy képes harcolni, kiállni magáért, holott sokan épp ezt a képességüket veszítik el a gyerekkori traumáknak köszönhetően. Az én főszereplőm egy átlagos nő, aki nem hős a szó klasszikus értelmében, nem áll jól sem önbizalom, sem az otthonról hozott minták terén, mégis keményen küzd azért, hogy megtalálja a helyét, és képes legyen talpra állni.
A magánéleti szálakon túl fontosnak tartottam, hogy az olvasó láthassa a korabeli társadalmat és történelmet az emberi dráma mögött. Ezért helyeztem a történetet a rendszerváltás utáni magyar közegbe. Erről a korszakról még szintén kevés mű született, nem sokszor mondtuk el a rendszerváltó generáció és az ő gyerekeik történeteit. Mi csúszott el a rendszerváltás után, mi lett a nagy reményekkel, amikkel nekiindultunk ennek az új világnak? A Nem vagy többé az apámban megjelennek a budapesti liberális és konzervatív középosztály tipikus figurái, élethelyzetei egy identitását kereső zsidó család történetén keresztül.
A regény főszereplője, Eszter egyfajta középutas ebben a polarizált világban, ahol a politika átszövi az emberek mindennapjait, meghatározza a döntéseiket és az emberi kapcsolataikat. Ő viszont igyekszik mindezen túllépni, de a legtöbbször burkolt vagy nyílt elutasításba, értetlenségbe ütközik. Egy-egy kivételes esettől eltekintve áthatolhatatlan falak vannak, mindenki a saját nézőpontjába ragadva démonizálja a másikat, ami aztán újabb és újabb tragédiákhoz vezet. A traumák nemcsak Eszter családjában, hanem társadalmi szinten is pusztítanak, és egy-egy reményteli időszak után ismét lejtmenet következik.
A Nem vagy többé az apám azonban mégsem pesszimista, hisz abban, hogy egyéni szinten nyílik mozgástér a számunkra. Eszter fontos felismerésekig jut el a történet végére, átértékeli a kapcsolatát a szüleivel, ami segíti őt abban, hogy önálló, érett felnőttként élhessen, és képes legyen a múlt árnyain túllépve valódi kapcsolatokat kialakítani.