„Ezek a mai fiatalok” és „bezzeg az én időmben.” Két olyan kifejezés, amit az idősebb korosztály szájából gyakran hallhatunk, amikor a mai kamaszok, fiatalok kerülnek szóba. Középiskolásként az én fejemhez is ezt vágták az idősebbek. Különösebben nem zavart, mosolyogva elengedtem a fülem mellett a megjegyzést. Akkor nem is sejtettem, hogy túl a harmincon ugyanezeket a mondatokat fogom használni én is.
Berta Péter írása a Nyugati tér blogon
Személy szerint az Y generáció csoportját erősítem. Számunkra a számítógép, az internet megjelenése, valamint a technika erőteljes fejlődése volt mérvadó. Ennek okán az állandó pörgés, rugalmasság és az újdonságok felé való nyitottság vezérel minket. Megfordultak a szerepek, én váltam a szüleim tanítójává. Miként működik az internet, hogyan küldhetnek e-mailt, hogyan nyomtathatnak ki bármilyen receptet fél perc alatt az internetről. Nekünk természetes, nekik újdonság, a még idősebbeknek ördögtől való gondolatok ezek.
2010-ben olvastam a generációmról egy könyvet, mely nagyon sok tanulsággal és ismerettel szolgált. Kíváncsian tekintettem a jövőbe, vajon az előzetes jóslatok megvalósulnak? Mi leszünk a mindent meghatározó generáció? Mi leszünk a dominánsak, akik mindent is tudnak? Ebben a tudatban nőttem fel, indultam el a felnőtté válás útján. Majd kezembe került Guld Ádám A Z generáció médiahasználata című könyve, és alapjaiban változott meg a hozzáállásom. Szembesülnöm kellett azzal, ha képletesen is, de eljárt felettem az idő. Megérkezett az a generáció, melynek tagjai sokkal intenzívebben élik meg mindennapjaikat, sokkal többet tudnak, mint azt elsőre gondolnánk.
Ez a színesebb és erőteljesebb csoport a Z generáció. Az új típusú generáció – vagy ahogy sokan hivatkoznak rájuk, a „digitális bennszülöttek” – már a technikai fejlődésbe születtek bele. Számukra teljesen természetes az online világ, a modern technológia. Az információáramlás gyorsasága miatt sokkal rugalmasabbak, könnyebben alkalmazkodnak. Átalakultak a tanulási szokásaik, ezzel is nehezítve a régi korok oktatási módszereinek átadását. Sajátos, nyitott szemléletükkel képesek változást hozni a világunkba, megteremtve a társadalmi egyenlőség lehetőségét.
A Z generáció tartalomfogyasztási preferenciái már ma is jelentős hatást gyakorolnak a teljes médiakörnyezet alakulására. Ezek közül az egyik legkézzelfoghatóbb jelenség az ingerküszöb felfelé tolódása. A korcsoport tagjai elképesztő mennyiségű csatornával és médiatartalommal találkoznak mindennap, és minden csatorna minden tartalma a figyelmük megragadásáért küzd. Ebben az óriási versenyben egyre színesebb és egyre harsányabb tartalmak jelennek meg, egyre rövidebb idő alatt, miközben a fiatalok figyelmét egyre nehezebb megragadni és megtartani. A folyamatos tartalmi dömping hatására az ingerküszöb fokozatosan feljebb tolódik, s ennek a jelenségnek már ma is jól érezhetők a hatásai.
Nagybácsiként azt hittem, ismerem az említett generációt. A könyvet olvasva viszont rájöttem, nagyon keveset tudok róluk. Azt is felületesen. A szerző elég részletesen veszi górcső alá a Z generáció mindennapjait, a médiahasználattól egészen az influenszer létig bezárólag. Fejezetről fejezetre cáfolta meg az elképzeléseimet, tanít meg olyan fogalmakra, melyek ismeretlenek voltak számomra.
Ilyen például a ghostingolás, sexting, sharenting, nomofóbia, a teljesség igénye nélkül. A kötet egyik legerősebb része szerintem ezen fogalmak feltárása, megismertetése. Emiatt lenne kötelező olvasmány a szülőknek, pedagógusoknak. Az iskolákban vagy otthon kialakult kényes, kellemetlen helyzeteket sokkal rugalmasabban lehetne kezelni, ha tudjuk, mi áll az egész hátterében.
Nem maradhat ki, hogy a Facebook, Instagram és YouTube mellett milyen új social media felületek vannak, és miként használják ki a fiatalok az általuk nyújtott lehetőségeket. Mekkora eséllyel lesz valaki ezeknek az oldalaknak a függője? Meddig terjed a szülői felelősség?
Az említett platformok használata számos jelenség kialakulásához vezetett. A rengeteg információ hatására könnyebben alakulnak ki szorongások, melyek aztán pánik formájában csúcsosodhatnak ki. Elég csak a két legutóbbi, nagyobb hatású eseményt megemlíteni, mint a Covid-világjárvány, vagy a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború. Ugyanakkor az online jelenlét segítségével könnyen csatlakozhatnak csoportokhoz, erősítve azt az érzést, hogy ők is tartoznak valahova.
A Z generáció médiahasználata nem csupán a médiafelületek hatásait, hanem a korosztály alapviselkedését is bemutatja.
Közérthetően, pontosan elmagyarázva mindent, annak érdekében, hogy általa megértsük a fiatalokat, megkönnyítve a közös életet, munkát. Jelen van egy új generáció, amelynek tagjai még nagy változást hozhatnak a világunkba. Médiahasználatukkal új szokásokat, új kultúrát teremtenek. Mindezek pedig alapjai lehetnek az egyenlőség, az elfogadás kiteljesedésének. Az „ezek a mai fiatalok” legyen pozitív töltetű dicséret. Másként gondolkodnak, másként cselekednek. Ez nem biztos, hogy rossz irány. Inkább ismerjük meg őket jobban, adjunk számukra egy esélyt. Guld Ádám kötete pont ehhez ad kiváló lehetőséget. Legyünk akár fiatal felnőttek, szülők, gyermektelenek, vagy gyerekekkel foglalkozó szakemberek.