100 évvel ezelőtt, 1922. október 7-én született Polcz Alaine. A centenárium apropóján a Jelenkor Kiadó arra kért tíz ismert embert, írja meg, milyen kapcsolat fűzi, fűzte őt Polcz Alaine-hez – az íróhoz, a pszichológushoz, a tanatológushoz, vagy Polcz Alaine életművéhez.
Most Tóth Réka Ágnes, dramaturg, költő írását közöljük.
Tóth Réka Ágnes exkluzív írása a Nyugati tér blogon
Mindig is szerettem volna visszautazni a hatvanas-hetvenes évek Magyarországába, pedig nincsenek nagy időutazós vágyaim általában. És ez a korszak sincs olyan távol, de a doktori kutatásom alatt több interjút is készítettem olyanokkal, akik ezekben az évtizedekben éltek, dolgoztak, játszottak, írtak, rendeztek. Az egyik ilyen kulcsfigura, meghatározó alak, nagybetűs személy nekem Polcz Alaine – és egyszer mondtam rosszul a nevét, de akkor Molnár Piroska javított ki egy Mozsár Műhelyes Beszélő levelek előadáson, ahol annyira izgultam, hogy elrontottam a próbán. Azt éreztem, Polcz Alaine javít ki. És biztosan így is tenne, ha találkoznánk személyesen. Kijavítaná, hogy rosszul hivatkozok rá a disszertációmban. Polcz Alaine azóta többször is olyan váratlan helyeken jön velem szembe, ahol egyáltalán nem evidens a jelenléte. Egy bábjátékról szóló kötetben (A bábjáték lélektana), amelyben Molnár Ilona néven több bábdarabot is jegyez. Az Árgyilus királyfit például Mészöly Miklóssal ketten írták, az Állami Bábszínház be is mutatta 1959-ben. Erős bábszínházi kötődésem miatt bárki érdekel, aki valaha is ebben a műfajban mozgott, Mészöly és Polcz Alaine pedig szorosan kapcsolódott az Állami Bábszínház korai időszakához. Új helyszín az elképzelt találkozáshoz: az Állami Bábszínház műhelye, ahol Mészöly és Polcz Alaine Jakovits Józseffel, Márkus Annával, a Samunak becézett bábkészítővel (Takács Irma) és Ország Lilivel beszélget. És Szilágyi Dezsőnek is ott kellene lennie.
Helyette a további találkozásaim egyik állomása egy Vígszínházas Asszony a fronton előadás, amelyet Székely Kriszta rendezett 2014-ben, és Halász Judit játszotta Polcz Alaine-t, minden törékenységével, bájával és természetes szívósságával, életszeretetével együtt. Utána olvastam csak a könyvet, ami sokáig Halász Judit hangján szólalt meg nekem, ez csak A bilincs a szabadság legyen közben változott valahogy meg. Ott hirtelen mélyebb és sötétebb lett ez a hang, amely olyan sokat mesél ételről, betegségről, életről, hogy nehezen lehet szétszálazni, mikor is jut ennyi ideje mindenre – még a magányra is. Nem érdekel minden esetben az írók életrajza, személyes történetei, vonatkozásai, de Polcz Alaine és Mészöly Miklós kapcsolata nem hagy nyugodni, időről időre fellapozom a levelezéskötetet, visszatérek hozzá, belekapok a sorokba, amelyeket egymásnak írtak, és nem biztos, hogy készültek arra, hogy valaha is nyilvánosságra kerüljön. Mégis mindig találok valami párhuzamot, kényszeresen kirajzolódik valami megfeleltetés az én életem és az övék között. Sokat voltak egymástól távol, ez egy fontos kérdése az én elmúlt fél évemnek is. Hogyan tartható fent két ilyen erős ember kapcsolata, akik még levélben is képesek összeveszni (ez számomra persze teljesen elképzelhetetlen) kilométereken és tájakon, munkákon és vágyakon, kötelezettségeken és szabadságokon át?
A harmadik, de nem utolsó találkozási pont pedig a szakácskönyve, a Főzzünk örömmel! Egy időben sportot űztem abból, hogyan lehet minél olcsóbban kihozni egy komplett menüt a hétre. Mit mikor kell főzni és újrahasznosítani. Pedig ekkor még nem is olvastam ezt a könyvet, jóval később bukkantam rá. Aki azzal kezdi, hogy az ételpazarlásról ír, az egyszerű ételekről, elveti a patikamérlegen kicentizett hozzávalókat és hozsannát zeng a lencséhez és a babhoz – annak egyből magaménak érzem minden sorát. És megjön a kedvem a főzéshez. Javítás: az elképzelt találkozó helyszíne a konyhája. És az időpont legyen szilveszter, mert akkor egyszerre főz bab- és lencselevest. Én szilveszterkor csak lencsét veszek, de abból sokat, mindig sokkal többet, mint amennyit kellene. Dupla főzelék készül, vagy leves, attól függ, ki jön hozzánk. Hagyományos tejfölös verzió mellett most már a paradicsomos-zelleres változat is rajta van a menün, én hetekig ezen élnék, mások már a második napon sztrájkolnak. Ilyenkor örömmel főzök, a többi napon pedig jól jön, ha erre néha Polcz Alaine emlékeztet. Hogy bábjáték, gyermekpszichológia, írás és szerelem mellett és között is volt ideje mindenre. Ezt megtaníthatná nekem, talán ha most ülnénk le, akkor ezt kérdezném meg: hogyan? Lehet, nem mondana semmit, én pedig csak megköszönném neki az Ideje a meghalásnak szövegeit, amelyekkel a legnehezebb pillanatokban is realizálni tudtam a veszteségeim, kontextusba helyezni azokat, mások szemével látni, nézni rá, mások hagyományaival, megoldásaival, még ha nagyon jól tudtam, akkor is, hogy megoldások nincsenek. Csak praktikus és jókedvű receptek. Magamhoz mért hozzávalókkal.