A Jelenkor Kiadó a centenáriumra készítette el a Könyves Magazinnal együttműködésben a #polczalaine100 – „Elmentem – látszik” című kisfilmet, melyet a pszichológus, író, tanatológus születésnapján mutatunk be, s amelyben Ablonczy Anna, Nádas Péter és Szigeti László mesél Polcz Alaine-hez fűződő viszonyáról. Premier: október 7-én 20 órától a Jelenkor FB- és Instagram-oldalán, valamint a Polcz Alaine FB-oldalon.
Ugyancsak az évforduló napján indul az a 10 napon át tartó #polczalaine100-kampány, melynek keretében a szerző életművét gondozó Jelenkor Kiadó tíz ismert embert kért fel (Gubás Gabit, Halász Juditot, Koszta Gabriellát, Márton Lászlót, dr. Muszbek Katalint, Orvos-Tóth Noémit, Schäffer Erzsébetet, Szolláth Dávidot, Tóth Réka Ágnest és Ungváry Rudolfot), írják meg, milyen kapcsolat fűzte, fűzi őket mindmáig Polcz Alaine-hez vagy az életművéhez. Visszaemlékezéseiket a Nyugati tér blogon közöljük október 7. és 16. között, elsőként Halász Judit írását olvashatják majd. Két könyv is a centenáriumra időzítve jelent meg – az Asszony a fronton különleges kiadása és egy fényképekkel gazdagon illusztrált emlékkönyv, a Magam világa került a boltokba.
„Fiatalon ismertelek meg, nem emlékszem egyetlen mondatodra sem, ami ne lett volna fiatal. Ennek a szónak te vagy számomra a szinonimája. Fiatalsággal töltötted be Miklós környezetét, még a betegsége súlypontján is meg tudtad osztani mindenki gondját, és egy mondattal távlatot tudtál nyitni mindenki előtt. Az igazi fiatalság nem korhoz, hanem lélekhez kötött. Soha eszembe nem jutott, hány éves vagy.”
– Göncz Árpád annak idején ezeket a köszöntő szavakat írta régi barátjának, Polcz Alaine-nek, aki a 85. születésnapja előtt pár nappal – 2007. szeptember 20-án – hunyt el.
„Én a szülőházat úgy éltem meg, hogy elvittek egy kicsi utcába, a Hegedűs Sándor utcába, ami a két belvárosi főutcát köti össze Kolozsváron. Csöndes, kedves hely. Azt mondták: Nézd, ott születtél, ott a levegőben, a második emeleten – már nincs meg a ház. Ez csak a helye. Ez az, ahol születtem? Néztem a levegőt. Aztán megdöbbentett, hogy hány helyen laktunk Kolozsváron, egyszer összeszámoltam. Akármilyen hihetetlennek tűnik, tizenhét helyen, húszéves koromig. Mintha örökösen költözködtünk volna.”
– írja Polcz Alaine.
Dr. Polcz Alaine nevét pszichológusként már az ötvenes években megismerhették a felnőtt betegek a lipótmezei elmegyógyintézetben, a szülők és a gyermekek pedig a VIII. kerületi gyermek-ideggondozóban és a Tűzoltó utcai gyermekklinikán. Ismertségéhez tanulmányai, interjúi és előadásai, rövidfilmjei, illetve szakkönyvei is hozzájárultak. 1991-ben onkológus-orvos-pszichiáter munkatársaival együtt hozták létre a Magyarországi Hospice Alapítványt, és ebben az évben jelent meg az egyik legmegrázóbb második világháborús emlékiratként számontartott önéletrajzi regénye, az Asszony a fronton (a centenáriumra ennek különleges kiadása került a könyvesboltokba).
„Ha én volnék Csokonai Lili, többet tudnék mondani. Mert még így is láttam (a szemem sarkából!), ahogy a fiatal nők csoportba verődve (a konyhában?) zsizsegnek A. körül. Annak a történetnek, a majdnemmegismerkedősnek, érintenie kell persze az Asszony a frontont is. Az ott szereplő kastély a nagyapám kastélya, alulról, kívülről nézve azt, amit én akkor is csak belülről, felülről tudok, ha soha nem is voltam »bent«, a »fent« meg nincs (tréfásan úgy mondanám, leégett). A történet jelenéhez így természetes módon kapcsolódna egy hallgatag múlt, a szereplők közötti távolságok személyes és személytelen közelségek által lennének láthatók. A történet aztán hiába okoskodna, nem jutna egyről a kettőre, csupán oda, ahová a Nemes Nagy Ágnes anagrammájának a vége, az Alaine-ből a NE: Noha cibálta őt is számos orkán (ez korábbról rímel a spontánnal és a polcánnal) – Egyet találgathatsz: vajon ki ő (ez meg a mezővel és a szenvedővel).”
– Esterházy Péter Kastély, színes szoknyák, dió című szövege az Alaine című, 2007-ben megjelent kötetben olvasható.
Nemes Nagy Ágnes születésének – 1922. január 3. – 100. évfordulójával indult a 2022-es év. A költő és férje, Lengyel Balázs jó barátságban volt Polcz Alaine-nel és Mészöly Miklóssal. A két házaspár levelezéséből, Szorongatott idill címmel tavaly adtunk közre egy válogatást.
Az Esterházy Péter által idézett Nemes Nagy-vers így szól:
Ír, ír, ír
Alinak szívből Ágnes
Amíg mézest ír, int feléje spontán,
Lila füllel egy encián-mező;
Angelicus Silesius a polcán,
Ír könyves írt annak, ki szenvedő,
Noha cibálta őt is számos orkán –
Egyet találgathatsz: vajon ki ő?
Polcz Alaine születésnek 100. évfordulójára jelent meg az a különleges emlékkönyv – Magam világa –, melyből megismerhetjük a szerző életútját, szakmai és írói munkásságát, olvasás közben felidézhetjük ennek a különleges női sorsnak a jelentősebb fordulópontjait. A Polcz Alaine-től kölcsönzött idézetek, interjúrészletek, levelek, számos fénykép és dokumentum, korabeli újságcikk segít végig követni, hogyan alakult nem mindennapi életútja. A kötetben a hagyatékból újonnan előkerült, mintegy 80 (!) Mészöly Miklóshoz írott levél közül néhányat itt olvashatnak először. Egy fadoboz rejtette a férjének írt üzeneteket, melyekről Polcz Alaine valószínűleg megfeledkezett, amikor összegyűjtött levelezésüket átadta a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. A teljes anyag várhatóan 2025-ben jelenik meg A bilincs a szabadság legyen című levelezéskötet pótköteteként.
Polcz Alaine 2001-től halálig afféle naplóként magnóra mondta visszaemlékezéseit, gondolatait, feljegyzéseit Ablonczy Annának. Ezeknek a leiratából is olvashatnak részleteket a Magam világa című kötetben. Egy 2002-es bejegyzésben a szabad akaratról így elmélkedik Polcz Alaine:
„Azt mondja egy barátom, hogy van a sors, és akkor, mint a mesében az út, jobbra és balra fut, és a szabad akarat. Nincs szabad akarat, mondom én. Az van, hogy valami hívja, mutatja az utat az embernek. Én tényleg azt hiszem, és úgy gondolom, hogy angyalok vezettek mindig, hosszú ideig. Tenyerükön tartottak és úgy vezettek minden szörnyűségen keresztül.” Négy évvel később pedig így fogalmaz: „Sok kitérő van az életben. Akkor és most? Miklós hatása valóságosan, és most, hogy látom? (…) Hatása az életre s rám. S rám? Az egész életemre. Bogozom a szálakat, amire szükség van, ez is felkészülés a halálra, hogy kibogozni, megérteni. Megérteni egészen nem lehet.”