Deborah Feldman Unortodox című könyve a kötetből forgatott négyrészes sorozat bemutatásával egy időben, 2020-ban jelent meg magyarul, és rövid idő alatt sikerkönyv lett. A magyar gyökerekkel rendelkező szerző a külvilágtól hagyományosan elzárkózó szatmári zsidó közösség tagjaként szigorú szabályok szerint nevelkedett Brooklynban. Az egyetlen elvárás vele szemben az volt, hogy engedelmes lány és jó feleség váljon belőle, ő azonban fuldoklott a mind érzelmi, mind testi értelemben diszfunkcionális házasságában és a közösségben, amely nagyon szűk teret szab a nőknek. Memoárjából azt a fájdalmas önismereti utat ismerhetjük meg, ahogy fokozatosan felismeri, hogy maga mögött kell hagynia addigi életét, és ki kell lépnie a haszid zsidó közösségből.
Gyuricza Eszter írása a Nyugati tér blognak
Az Unortodox – a School Library Journal ajánlása szerint – olyan egyedülálló fejlődéstörténet, amely mindenkit képes megszólítani, aki valaha megtapasztalta, milyen kívülállónak lenni. Számomra a történet legfájdalmasabb része pedig éppen ez volt: a könyv főszereplője, Devoireh körül valódi közösség – történetesen éppen egy zsidó közösség – él, és Devoireh semmire nem vágyik jobban, mint hogy ez a közösség, illetve a családja elfogadja és szeresse őt. Igyekszik, küzd, próbál elnyomni magában minden kételyt. De hiába. Egy idő után szembesülnie kell azzal, hogy ő kívülálló, s nincs helye ebben a közösségben, a haszid zsidók útja nem az övé.
Tasi Zsuzsánna Égig nyújtózik, földig hajol című memoárregényének narrátora Júlia, akinek a sorsában szintén kulcsfontosságú a kívülállóság megélése: Júlia már az óvodában sem képes elfogadni a külvilág játékszabályait, képtelen megemészteni az igazságtalanságot. Amikor az óvodában méltánytalanul bánnak vele, sírógörcsöt kap. Végül a gyermekorvosi rendelőbe kísérik, ahol aztán ha nehezen is, de a doktor néni megnyugtatja, majd megtanít neki három fontos dolgot: „Egy: ne szólj szám, nem fáj fejem, kettő: hallgatni arany, három: szólj igazat, és betörik a fejed”.
Júlia azonban nem tanulja meg a leckét, és a külvilágba való belesimulás sem megy neki. A szocializmusban eltöltött gyerekkor után fiatal felnőttként éli meg a rendszerváltást, és a hirtelen feltáruló, különböző életutak lehetőségét. A vasfüggöny semmivé foszlik, Nyugatról pedig nemcsak új termékek, de új ideológiák és új vallások is érkeznek Magyarországra.
A saját útját kereső Júlia, aki szerető közegre, elfogadásra, stabilitásra vágyna, a keleti filozófiák, pontosabban a Krisna-tudat felé fordul. Ám vajon az általa legjobbnak vélt döntések önmaga és a környezete számára is a legjobbak? Mi történik, ha az útkeresésünk során olyan lépéseket teszünk, amelyek visszafordíthatatlan eseményeket indítanak el a családunkban?
Az Égig nyújtózik, földig hajol izgalmas, drámai történet az útkeresésről, miközben olyan nehéz kérdésekre is rávilágít, mint a fanatizmus lélektana, a nők helyzete a mai világban, a transzgenerációs sebek hordozása, a családi kapcsolatok sérülékenysége vagy az elfogadásért és a szeretetért való szűnni nem akaró küzdelmünk.
A kötet a Libri Könyvkiadó Saját könyvek-sorozatában jelent meg. Ennek a Virginia Woolf emblematikus esszéjéről elnevezett sorozatnak az a célja, hogy platformot biztosítson olyan elsőkönyves szerzőknek, akik kifejezetten női perspektívából mesélnek el egy-egy történetet. A szerző, Tasi Zsuzsánna 1991-ben, huszonnégy évesen csatlakozott a Krisna-hívők Nemzetközi Szervezetének magyarországi közösségéhez, ahonnan 2008-ban eltanácsolták. 2021-ig templomba nem járó hívőként élt, ám ekkor a saját részéről is befejezte ezt az utat. Memoár-regényében egy olyan főhőst ismerhetünk meg, aki szívében és lelkében az ég felé törekedett, majd sok nehézség után végül alászáll s egészen a földig hajol, hogy számot vessen a döntéseivel.