Májusban jelent meg Dolák-Saly Róbert legújabb könyve, A füle sem tréfa!, benne félszáz vers és mese állatkertből ismert főszereplői vallanak magukról és rólunk, emberekről komoly-komolytalansággal vagy fordítva. Ennek apropóján kérdeztük a szerzőt a mű keletkezéséről, inspirációról, és persze humorban ezúttal sem lesz hiány…
Dolák-Saly Róbert: Az úgy volt, hogy mentem az utcán, és azon gondolkodtam, nem kellene-e egy A füle sem tréfa! című könyvet írnom? Erre azt válaszoltam, hogy de. Viszont mi inspiráljon? – kérdeztem újra magamtól. És ahogy az lenni szokott, abban a pillanatban megláttam az utcán egy oroszlánt, ahogy átment a zebrán…
A valóság persze egészen más. Kicsit hasonlít az Agyatlantisz című könyvem inspirációjára, aminek az elődje, a Madáretető arra késztette az olvasókat, hogy nagyon sokszor ismételve kérjenek arra, hogy írjam meg a folytatást! A legutóbbi, Az én vagyok a kedvenc állatom című könyvem után is így történt. Én meg most is beadtam a derekamat.
– Miért pont ezeket az állatokat választottad főszereplőidnek, és melyik a te kedvenced?
D.-S. R.: Mert ezekkel az állatokkal állapodtam meg abban, hogy ha elmondják örömüket-bánatukat, akkor cserébe megörökítem őket egy szép könyvben verses és mesés formában. És mivel ők is legalább annyira hiú lények, mint az emberek, örömmel vállalták az együttműködést. Persze, akadtak problémák, mert például a lajhárral sok időt kellett eltöltenem, míg kinyögött néhány mondatot, de megérte. Kárpótolt viszont az a tény, hogy az önvallomásokat világszínvonalú színes illusztrációkkal látta el az a fiatal művész, aki egyébként animátor, és ez volt az első könyves munkája. Jegyezze meg mindenki a nevét, ő Pethő Zsófia!
– Sokféle művészeti ágban otthonosan mozogsz. Mennyire van átjárás ezek között? Gondolkodsz-e azon, hogy megzenésítsd A füle sem tréfa! verseit, esetleg egy egész színpadi műsort építs köréjük?
D.-S. R.: Ez érdekes dolog: ha dalokat írok, akkor az énekelhetőség jár a fejemben. Ha versnek szánok egy szöveget, akkor a könnyed szavalhatóság érdekel. Most nem mennék bele részletesen, hogy ez mit jelent, de van különbség a két módszer között. Ami a színpadi műsort illeti, a fiókomban van egy kész zenés gyerekdarab, dalokkal tele. Remélem, lesz időm azzal is foglalkozni valamikor. Az előző könyvem egyébként megihletett már másokat is. Egy zenekar meg is zenésített a gyerekeknek szóló műsorába a versnek szánt írásaimból.
– A könyvön egy „0–150 éveseknek” korhatárkarika szerepel. Miért ajánlod ezt a kötetet a gyerekeknek, és miért a felnőtteknek?
D.-S. R.: A gyerekeknek azért, hogy amíg a könyvet olvassák, a felnőttek tudjanak a saját dolgukkal foglalkozni, a felnőtteknek pedig azért, hogy amíg a könyvet olvassák, addig a gyerekek tudjanak végre a saját dolgukkal foglalkozni.