Most, amikor a nők általában szeretnek kilépni a reflektorfénybe, elmondani a véleményüket és megvalósítani az álmaikat, izgalmas pillanatnak lehetünk szemtanúi. Egy asszony, az általa hőn áhított árnyékból, mások szorgos munkájának eredményeképpen szédítő pulpitusra kerül.
L.-ből Lola lesz.
Szederkényi Olga írása a Nyugati tér blognak
Márai Sándor hívta feleségét L.-nek, a naplóiban.
Vajon L., azaz Lola mit szólna ehhez? Ha látná, hogy férjének írt jegyzeteit kibogarásszák, megszerkesztik és kinyomtatják? Hogy szívének, eszének és lelkének legféltettebb titkai most két kötetben a könyvesboltok polcaira kerülnek? Hogy őt, a nagy író „kis” feleségét közszemlére teszik?
Nos, szerintem finoman elmosolyodna. Alkalmazkodna a helyzethez, ahogy Sándor mellett megtanulta. Esetleg sorsszerűségnek fogná fel. Talán most van ideje beszélni arról, hogy a háttérben nem mindig az zajlik, mint ami a kirakatban látszik. A nagy életművek alkotói ugyanis soha sem egyedül építkeznek.
Matzner Ilona okos, elegáns és művelt nő volt, kellő humorral felvértezve – ennyit talán sejthetett magáról. Azzal vélhetően nem volt tisztában, hogy szépnek és elbűvölőnek is született. Mondják, hiába szólt szolidan vagy nevetett diszkréten egy társaságban: ha L. megmozdult, nem lehetett másra figyelni, annyira bájosan létezett.
De ő csak ritkán szólt. Ugyanis férje, Sándor, igen szeretett beszélni, előadni, magyarázni – mellette ritkán lehetett megnyilatkozni. Viszont Lola valószínűleg ismerte az ősi szabályt: olyan fronton nem nyitunk vitát, ahol nem nyerhetünk.
Lola alkatilag támogatónak született.
Amikor Ilona és Sándor (a két kassai) Berlinben találkozott, első randevújukon nem játszottak szerepet. Mégis egymásba szerettek. Önmagukat adták és így talán őszintén megérezhették, hogy nekik tényleg egymásra van szükségük. Hogy képesek lesznek egymásnak támasztva élni, és így soha nem zuhannak majd a földre.
(A képen balról jobbra: Rezes Judit, Ötvös Anna és Szederkényi Olga)
Persze évtizedeken keresztül nehéz lehet egymást tartani. Lolát ráadásul elkerülte az elismerés. Nem alkotott maradandót, kézzelfoghatót, az ő műve „csupán” Márai Sándor. Akinek hátteret nyújtott az alkotáshoz. Az ifjú, csóró zsurnaliszta mellé szegődött, egy nehéz természetű író társaságában élt, és tudta: egy halhatatlan zseni oldalán hunyja le a szemét örökre. Ilona tisztában volt vele, hogy Sándor mellett a helye. (Annak ellenére, hogy a Matzner-szülők nem támogatták a házasságkötést.)
Lolának mindig ott kellett élnie és feltalálnia magát, ahol Márai tábort ütött. Laktak többek között Párizsban, Budapesten, Nápolyban, New Yorkban, Salernóban, San Diegóban.
Eltemették közös kisfiukat.
L. tudta, hogy férje a tragédia után két színésznővel vigasztalódott.
L. apját megölték Auschwitzban.
L. ezekről az időkről is írt naplót, de azok a füzetek eltűntek.
L. a férjét írásban Ő-nek szólította.
L. és Ő örökbe fogadott kisfiukkal 1948-ban emigráltak. Csendben szálltak fel a vonatra a Keletiben. Kevés kofferrel.
Itt kezdődik Lola naplója. A kétkötetes anyagot Márai Ilona: Betűbe zárva címmel jelentette meg a Helikon Kiadó. A mű Máraiék 1948 és 1979 közötti közös életéről szól – Lola tekintetén és érzésein keresztül.
Amikor L. és Ő a siker időszaka után a nélkülözés és a számkivetettség éveit élték meg együtt. Hazátlanul, hárman voltak egymásnak: egy író közönség nélkül, egy feleség otthon nélkül és egy kisfiú, aki értelmet, valamint ritmust adott a mindennapoknak.
L. Itáliában és Amerikában is szerető és támogató feleség és anya maradt. Kiváló háziasszony. Diszkrét és bájos társasági szereplő. Dolgozó nő.
Hogyan teltek mindennapjaik? Mikor hiányzott neki a fia a legjobban? Mit jelentett neki Kassa? És Párizs? Mit olvasott? Miért hitt férje zsenialitásában? Soha nem adta fel azt, hogy sorsuk egyszer jobbra fordul? Hogyan kezelte férje depresszióját? Hogyan tudott hű lenni 62 éven át?
Mit érzett, mibe kapaszkodott? Ezt senkinek nem vallotta be soha. Csak a naplójának, amelyet egyébként férjének írt. 296 füzetnyi intim vallomást.
Márai Sándor, a férj, Lola halála után olvasta el az addig titokban vezetett naplókat.
Az anyagot Ötvös Anna (még egy kassai!) dolgozta fel – Nagy Zselyke szerkesztő és Mészáros Tibor, a Márai-hagyaték kezelője segítségével.
Lola naplója 2022 májusában megjelent.
Szerintem Márai Sándor nagyon büszke a nejére.