A Helikon Kiadó magyar szerzőinek Ünnepi Könyvhétre megjelenő köteteiben hasonló kihívásokkal néznek szembe a szereplők. Életük egy adott szakaszához érve lázasan kutatni kezdenek az emlékeik között, próbálnak családok, generációk, társadalmak részeivé válni, majd idővel szembenézni az elmúlással. Márai Ilona levelezéskötete, a Betűbe zárva a Márai-házaspár emigrációban töltött éveinek krónikája, egyben fontos történelmi korrajz. A Hej, Tinódi!, Cselenyák Imre regénye Tinódi Sebestyén kalandos életét és a három részre szakított ország históriáját énekli meg. Míg Romsics Ignác önéletrajzában, a Hetven évben egy fiatalember felemelkedésének lehetünk a tanúi, a paraszti közegből a tudomány világáig. Szintén a közeli s távoli múlt felé fordul Egressy Zoltán, Mátyás Győző, Cserna-Szabó András, Lackfi János, Benedek Szabolcs legújabb kötete.
Andok Tamása írása a Nyugati tér blognak
A monumentális birodalmak és a vérgőzös háborúk korába repít vissza Cserna-Szabó András új regénye, a Zerkó, Attila törpéje. Az V. században játszódó pikareszktörténet címszereplője egy berber törpe, aki élete alkonyához érkezve, egy ciprusi tavernában, jóízű poharazgatás közben idézi fel újra élete kalandos eseményeit, pikáns élményeit, hogy miként lett belőle rabszolga, udvari bohóc, börtöntöltelék, cirkuszi látványosság, hímringyó. Cserna-Szabó őrületes meséje friss és modern hangú, pezsgő útleírás, emellett nagyszabású történelmi tabló is. Hiszen Zerkó körül, miközben Rómától Konstantinápolyig, Catalaunumtól Zentesig, széltében-hosszában bejárja a világot, uradalmak magasodnak és dőlnek össze, társadalmak hullanak a porba, majd születnek újjá.
Egy ember egész életét keretbe foglalja a Jolka harangja, Egressy Zoltán regénye, a gyermekkori időszaktól kezdve a feleségként átélt hosszú évtizedeken át egészen az időskori magányig bezárólag. Egressy könyvének központi kérdésköre az őszinte, kendőzetlen emlékezés, az életvégi kényszerű szembenézés az elkerülhetetlen végzettel. Főszereplője, a kilencvennégy éves Jolka, a halálra készülve számba veszi, mit hagy maga után örökül. Ám ahogy lassacskán feltárul előtte a múlt, házassága, gyerekei és unokái sorsa, mindinkább világossá válik számára, hogy a szép és becsületes emlékek eltemetett bűnöket, titkolt sérelmeket, és velük morális kétségeket takarnak. Egressy műve karakterábrázolási és lélektani érdemei mellett nyelvileg is különleges, ugyanis Jolka sajátos elbeszélői hangjával a kihalófélben lévő zalai-somogyi tájnyelv elevenedik meg az olvasó előtt.
Benedek Szabolcs könyve, az Ez nem Amerika az egyik első olyan kortárs magyar irodalmi mű, mely a Covid19-járványt, annak következményeit és tragédiáit is feldolgozza. Főhőse, Becsey Marci sorsfordulását sokan átérezhetjük: gondosan felépített, huszonöt évig sikeresen működő rockzenei pályafutása a pandémia miatt darabokra hullik. Az új élethelyzet, a bezártság és a bizonytalanság egészségileg is megviseli a férfit: szorongással, testi tünetekkel járó válságba süllyed. Miközben próbál talpra kecmeregni, a befelé fordulás és az önmagával, családjával való szembenézés miatt szülei, nagyszülei bűnei, kudarcai és tévedései is a látóterébe kerülnek. Az Ez nem Amerika főként a boldogulásról szól, közel nyolcvan évet ölel át, és három generáció próbál benne felszínen maradni, miközben a történelem áradata rendre magával sodorja őket.
Mintegy ötvenöt darab rövidebb-hosszabb, stílusukat tekintve keserédes és tragikomikus hangú szöveget rejt a Bejgliköztársaság, Lackfi János aktuális elbeszéléskötete. A hamisítatlan Lackfi-humorú írások olyan különlegesen abszurd kérdéseket tesznek fel, melyek magunktól talán sosem jutnának eszünkbe, de miután hallottunk róluk, garantáltan tudni akarjuk rájuk a válaszokat. Ilyen kínzó talány, hogy mégis miként lehet egy embert lehúzni a vécén? Hogyan lehet a krimiben a gumimatrac a gyilkos? Mi a fene az a bejgli-világbajnokság, na és a böngyörkefesztivál? Valóban létezik repülő macska? A Bejgliköztársaság szerethetően furcsa és nagyon szórakoztató könyv, ám nem kizárólag humorban jeleskedik, Lackfi írásaiban jelentős férfi- és női sorsok, szerelmek, csalódások, mániák, esküvők, gyászmisék is megelevenednek.
A magyar krimiirodalom egyik új, tehetséges nyomozója mutatkozik be Mátyás Győző posztumusz kötetében. A Szökevények főhőse Zsarnóth Attila, intézetis kölyökből lett zsaru, egy öntörvényű, makacs és kívülálló figura, akit legalább annyira nem érdekelnek a korszakos politikai játszmák, mint az országban mindinkább szervezkedő, szárnyait bontogató ellenkultúra. Két bűnügy viszont nem hagyja nyugodni: hova tűnhetnek el egyre gyakrabban az intézetekből szökött lányok? Illetve az apja rejtélyes esete, akit még húsz éve, egy köztörvényes bűncselekmény miatt sitteltek le, de furcsa körülmények között, a börtön falai közt halt meg. Ahogy az lenni szokott, véletlenek nincsenek, a szálak ugyanahhoz az emberhez vezetnek. A Szökevények sodró lendületű, feszült krimi, amely autentikus stílusával és eklektikus nyelvével bravúrosan idézi a hetvenes évek Magyarországát.