Újra háború van Európában. Olyan események, amelyeket a fiatalabbak eddig csak a történelemkönyvekből ismerhettek, ma a mindennapjaink részévé váltak. Mi, a kiadói csoport munkatársai, február vége óta minden reggel és minden este látjuk (és a magunk módján segítjük) a Nyugati pályaudvarra érkező sok tanácstalan, kétségbeesett embert, akik az életüket féltve hagyták el otthonaikat. Hogyan történhetett ez meg? Mikor vettek ilyen tragikus fordulatot az események? Szeretnénk megérteni a felfoghatatlant. Kiadóban dolgozunk, így a kérdéseinkre is legtöbbször a könyvekben keressük a választ. A politikai folyamatok alaposabb megértéséhez gyakran fellapozzuk Tim Marshall A földrajz fogságában – Tíz térkép arról, amely mindent elmond, amit tudni érdemes a globális politikáról című kötetét. Az eredetileg 2016-ban megjelent, de azóta többször is frissített könyv bevezetőjéből és az Oroszországgal foglalkozó fejezetéből válogattunk részleteket, ezeket olvashatjátok most itt, a Nyugati tér blogon.
„Vlagyimir Putyin vallásos embernek mondja magát, és lelkesen támogatja az orosz ortodox egyházat. Ha csakugyan így van, lehet, hogy esti imája végén olykor felsóhajt: »Istenem, miért nem teremtettél néhány hegységet Ukrajnába?« Ha Isten hegységeket adott volna Ukrajnának, a Kelet-európai síkvidéknek nevezett roppant terület nem lenne oly igen alkalmas arra, hogy mindig onnan támadják meg Oroszországot. Így azonban Putyinnak nincs választása: meg kell próbálnia legalább ellenőrzése alatt tartani a nyugat felé húzódó irdatlan lapályt. Így van ez minden országgal, legyen nagy vagy kicsiny. A földrajzi fekvés kényszerhelyzet a vezetőiknek; sokkal kevesebb mozgásteret és választási lehetőséget hagy számukra, mint gondolnánk.”
✻
„Az iraki és a szíriai konfliktust az idézte elő, hogy a gyarmati hatalmak figyelmen kívül hagyták a földrajzi adottságokat, Kína pedig pont azért foglalta el Tibetet, mert nagyon is tisztában volt velük; az Egyesült Államok globális külpolitikáját ezek az adottságok diktálják, s az utolsó talpon maradt világhatalom technológiai fölénye és hatalmas katonai ereje legfeljebb enyhítheti a természet vagy Isten által lefektetett szabályokat. Mik ezek a szabályok? A választ kezdjük egy nehezen védelmezhető országgal, amelynek kiszolgáltatottságát vezetői évszázadokon át terjeszkedéssel ellensúlyozták. Azzal az országgal, amelynek nyugati határain nincsenek hegyek: Oroszországgal.”
✻
„Grúzia, Ukrajna és Moldova ugyancsak szeretne csatlakozni a NATO-hoz és az EU-hoz, ám egyelőre távol tartják őket, mert földrajzilag túlságosan közel állnak Oroszországhoz, s mert mindhármuk területén orosz vagy oroszbarát katonaság állomásozik, így a NATO-ba való felvételük akár háborút is kirobbanthatna. Az eddig elmondottak érthetővé teszik, miért reagált keményen Moszkva 2013-ban, amikor felforrósodott az Ukrajna irányultságáért folytatott politikai küzdelem. Amíg Kijevben oroszbarát kormány volt hatalmon, az oroszok bízhattak abban, hogy megmarad a Kelet-európai-síkságot a földrajz fogságában védelmező ütközőzóna. Még egy igazán semleges Ukrajna is elfogadható lett volna, amennyiben ígéretet tesz, hogy nem csatlakozik sem a NATO-hoz, sem az EU-hoz, és továbbra is bérbe adja Oroszországnak a krími Szevasztopol meleg tengeri kikötőjét. Az a tény, hogy Ukrajna energiaellátása erősen függ Oroszországtól, ugyancsak elfogadhatóvá tette az egyre semlegesebb viszonyulást, amit Moszkvában azért bosszantónak éreztek. De egy Nyugat-barát Ukrajna, amely csatlakozni kíván a két nagy nyugati szövetségi rendszerhez, és ezzel a lépésével kétségessé teszi Oroszország hozzáférését a fekete-tengeri kikötőhöz? Hogy Ukrajna területén idővel akár egy NATO haditengerészeti támaszpont is lehet? Nos, ez egyszerűen szóba sem jöhet.”
„2014 februárjának derekán a kormány elveszítette a Lviv és más városok fölötti ellenőrzést. Február 22-én, miután Kijevben már többtucatnyian meghaltak, az életét féltő elnök elmenekült, s oroszellenes pártok – némelyik Nyugat-barát, némelyik profasiszta – vették át az ország kormányzását. A kocka el volt vetve. Putyin elnöknek ekkor már nem volt választása: el kellett foglalnia a Krím félszigetet, ahol nemcsak nagyszámú orosz ajkú ukrán állampolgár élt, de ott van az Oroszország számára létfontosságú tengeri kikötő, Szevasztopol is. Erre a földrajzi természetű kényszerre, illetve a NATO keleti irányú terjeszkedésére gondolt Putyin, amikor a Krím annektálásáról tartott beszédében kijelentette: »Oroszország olyan helyzetbe került, amelyben nem volt helye a meghátrálásnak. Ha a végpontig nyomják össze a rugót, keményen visszarúg. Emlékezzenek erre.«”
✻
„Fel lehetne vetni, hogy Putyin elnök másként is dönthetett volna: tiszteletben tarthatta volna Ukrajna területi sérthetetlenségét. Minthogy azonban azzal a földrajzi helyzettel kellett számolnia, amibe Isten helyezte Oroszországot, valójában nem volt választása. Nem kívánt az az ember lenni, aki a Krímet, s vele a hazája egyetlen, valóban használható meleg vizű kikötőjét elveszítette. Senki sem rohant Ukrajna segítségére, amikor az ország elveszített egy Belgium – vagy Maryland állam – nagyságú területet. Ukrajna és szomszédjai tisztában voltak a földrajzi valósággal: aki nem tagja a NATO-nak, annak Moszkva nagyon közel, Washington meg igen messze van. Oroszország számára a dolog létkérdés volt: egyszerűen nem nélkülözhette a Krímet. A Nyugat igen.”
✻
„Moszkva még nem végezte be a dolgát sem Ukrajnával, sem másutt. A Donbasz régió helyzete továbbra is ingatag, a szórványos összecsapások folytatódnak. A 2017 nyarán történt erőszakos cselekmények során néhány ukrán katona elesett, aminek következtében az Egyesült Államok fontolóra vette ukrajnai katonai jelenlétének fokozását, az oroszok pedig jelentős arányú hadgyakorlatokat kezdtek a határhoz közeli területeken.”
„Moszkvai Nagyfejedelemség alapítása óta Nagy Péter cár, Sztálin, Putyin és minden orosz vezető ugyanazokkal a nehézségekkel szembesült. Mindegy, hogy az ország vezetője milyen ideológiát követ – legyen az cárizmus, kommunizmus vagy haveri kapitalizmus –, a kikötők még mindig befagynak, a Kelet-európai-síkság pedig továbbra is síkság marad. Ha nem nézzük a nemzetállamok határvonalait, a Rettegett Iván cár elé táruló térkép ugyanaz, mint amit ma Putyin elnöknek kell nézegetnie.”
A fenti részletet Tim Marshall A földrajz fogságában című könyvéből Makovecz Benjamin és Zsuppán András fordításában adjuk közre.