Kisagy professzor és okos Nyuszi egyiptomi körútjuk után meg sem állnak a lovagkorig, hogy beavassák a kisiskolás olvasókat ezekbe a különleges, rettenthetetlen lovagok uralta hétköznapokba. Sarah Devos legújabb könyvében bemutatja a középkor legfontosabb mérföldköveit, a feudális rendszer csínját-bínját és a korszak hőseinek – a lovagoknak – titkaiba is bepillantást enged. A szerző közérthető stílusban (Wekerle Szabolcs fordításában) Heleen Brulot rajzaival kiegészítve bebizonyítja, hogy a történelem lehet vicces is, a tanulás és a szórakozás nem zárja ki egymást.
És miről ismerszik meg egy igazi lovag? Hoztunk egy kis részletet a Nahát, ezek a lovagok! című kötetből, hogy biztosan felismerjétek, ha találkoztok eggyel:
- Egy lovag mindig lovon közlekedik! Őt aztán sosem lehet kocsin látni! A lovagok szerint a kocsikázás a puhányoknak való.
- Ha egy kisfiú lovag szeretett volna lenni, már hétéves korában megkezdte „tanulmányait”. Tanítómestere azonban nem saját kastélytulajdonos apukája volt, hanem mindig egy másik várúr (gyakran családtag), akihez beállt szolgálni. A középkorban teljesen megszokott volt, hogy a szülők (bizonyos időre) elcserélték a gyerekeiket!
- Hiába imádtak harcolni meg verekedni, a lovagoknak általában kedvesen és kulturáltan kellett viselkedniük. Egyszóval elvárás volt, hogy udvariasak legyenek. A jó modorra annyira ügyeltek, hogy összeállítottak egyfajta lovagi kódexet. Ebben megszabták, hogyan kell viselniük magukat hölgyek társaságában, és hogy mit jelent a lovageszmény.
- Képzeld el a helyzetet: lovag vagy, épp sehol sincs háború, te pedig bambára unod magad a váradban. Ilyenkor nyilván te is jelentkeznél résztvevőnek egy lovagi tornára, nem igaz? Jó, a részvétel nem ingyenes, de bőven megéri, mert a hírnév és a közönség szeretete mellett ékszereket és pénzt nyerhetsz, sőt az is lehet, hogy te is, a lovad is vadonatúj felszereléssel lesztek gazdagabbak a végén!
- Hol aludtak? Ha éppen nem úton voltak a kedves lovag urak, akkor a természetesen a lovagvárakban húzták meg magukat. Akárcsak otthon nálatok, a várban is mindenkinek megvolt a maga helye. A hűbérúr és családja a felső emeleteken lakott. Saját szobája csak a várúrnak volt. A többi szolga lent aludt, ugyanott, ahová a munkája kötötte: a szakács és a kukták a konyhában, a kovács a kovácsműhelyben, és így tovább. A lovagoknak valamivel jobb dolguk volt, ők a lovagteremben húzták a lóbőrt, az összes marcona katona együtt. Szép kis hangzavar lehetett!
