Stefanie Stahl nevét a magyar olvasók először A benned rejlő gyermeknek otthonra kell találnia címűkötet kapcsán ismerték meg, amelyet mind a szakemberek, mind az olvasók alapműnek tartanak. Németország legnépszerűbb pszichoterapeutájának könyvei számos, sokunkat érintő témáról szólnak a kötődésfóbiától az önértékelésig.
M-Steinbach Annamária pszichológus, a 7köznapi pszichológia szerkesztőjének írása a Nyugat tér blogon
Az írásom címén hosszasan gondolkodtam, ugyanis megfogni egy olyan, az élet minden területébe bekúszó, mindent átható témát, mint az önértékelés, egyáltalán nem egyszerű. Valahol mindenkit érdekel, hogy az alacsony önértékelés és egoizmus közötti skálán hol helyezkedik el. Hányszor hallok nap mint nap narcisztikus vádakat olyan emberektől, akik mások viselkedését sérelmezik! Ezen vádak egy része megállja a helyét, de nem ritkán fordul elő, hogy a sérelmező fél olyannyira alacsony önértékeléssel rendelkezik, hogy minden magáért kiálló, önérvényesítő személy, aki nemet képes mondani, azonnal megkapja az önimádó bélyegét. És a legérdekesebb az egészben, hogy mindenkinek igaza van, de nem mindegy, hogy melyik fél szemüvegén keresztül nézzük a történéseket. Az viszont vitathatatlan, hogy ezerszer jobb érzés tisztán látni a képességeinket, értékeinket, érvényesíteni ezáltal az akaratunkat (bűntudat nélkül!), mint állandóan azon rágódni, hogy ki mit gondol rólunk, és kinek, hogyan kellene megfelelnünk. Mert alacsony önértékelésünk miatt szorongva, alárendelve, belül dühöngve élni a világ legfárasztóbb, legkimerítőbb dolga.
„Gyenge önértékeléssel az élet jóval nehezebb és örömtelenebb, mint ha szeretjük magunkat.” – Stefanie Stahl
Tehát mi is az az önértékelés? Van-e nekem egyáltalán önértékelési problémám? És ha van, honnan ismerhetném fel? Mik a jelei? Lehet-e az önértékelésen változtatni, fejleszteni? És vajon kell-e egyáltalán az önértékelésünkkel törődni?
Utóbbira talán a legegyszerűbb válaszolnom pszichológusként, hiszen nap mint nap önértékelési problémákkal élő (azoktól szenvedő) emberekkel dolgozom. Persze az esetek többségében szorongásos tünetekként, lehangoltságként, fáradékonyságként, párkapcsolati vagy munkahelyi konfliktusként maszkírozva találkozom az önértékelési gondokkal, de amikor lehántjuk a problémák egyes rétegeit, valahogy mindig szembetűnik, hogy az ilyen és egyéb zavarokkal küzdő klienseknek jócskán van mit dolgozni az önértékelésükön, magabiztosságukon.
Ezért is keltette fel az érdeklődésemet Stefanie Stahl legújabb könyve, az Így erősítsd az önértékelésed, aminek a címe talán a cikkeméhez hasonlóan kicsit demagógra sikerült, de annál érdekesebb a pszichoterapeuta azon meggyőződése, miszerint „minden pszichés zavar végső soron az alacsony önértékelésből fakad”. Elsőre talán erősnek tűnt ez a „minden út Rómába vezet”-megközelítés, de Stahl nagy precizitással vezeti végig az olvasót az egyes pszichés zavarok mélyén megbúvó önértékelési elakadásokon, és egy végletekig türelmes, azonban határozott pszichológus hangján magyarázza el az olvasónak, hogy mi vezetett saját önértékelési problémáihoz, ez milyen viselkedésben nyilvánul meg a mindennapjaiban, és milyen módszerekkel, gyakorlatokkal, érzelem- és gondolatszabályozással érhet el egy, a mostaninál sokkal szilárdabb, stabilabb önértékelést.
„Gyermekkorukban olyan sebeket szereztek, amelyek a mai napig nem gyógyultak be.” – Stefanie Stahl
Az írónőnek ráadásul eltökélt szándéka a karakteren nem spóroló könyvében, hogy a teljesség igényével lefedjen minden egyes önértékelési elakadást, zavart a csecsemőkortól egészen a felnőttkorig. Igyekszik felfedni a tudat alatt munkáló, kisebbrendűségi érzés megnyilvánulását, és ezzel képes elérni, hogy az, aki a kezébe veszi feltételezett érintettsége miatt, szinte biztosan magára fog ismerni, mintha csak tükörbe nézne hosszasan, úgy 300 oldalon át. Utóbbi azért túlzás, mivel a könyv lehetővé teszi, hogy ugrálgassunk benne, kihagyjuk a számunkra nem releváns részeket, hogy elmélyülhessünk azokban a fejezetekben, amiknek a sorai mintha csak olvasnának bennünk.
Azt tapasztalom az emberekkel való munka során, hogy már olyan régóta élnek önértékelési gondokkal, hogy az már az életük részévé vált, szinte az lett a természetes. Mivel a cikkem nemhiába kezdtem azzal a felütéssel, hogy ez egy nagyon nehezen megfogható téma, végezetül segítségként írok néhány olyan viselkedésbeli megnyilvánulást, ami jól rámutat a tipikus működésekre, és talán komoly AHA!-élményeket okozhat az olvasónak.
Tipikus önértékelési gond(olat)ok:
- Messze áll egymástól az, amilyennek tartom magam, és az, amilyen valójában lenni szeretnék.
- Van, hogy személyes sértésként fogok fel ártatlan tréfákat, megjegyzéseket, de ezt csak később veszem észre.
- Mások problémáit gyakran a magam gondjai elé helyezem.
- Szinte természetes, hogy fel vagyok készülve arra, hogy visszautasítanak.
- A kritikára rendkívül érzékeny vagyok, és képes vagyok napokig rágódni miatta.
- Mindent elkövetek, hogy véletlenül se hibázzak, mert az negatív színben tüntetne fel.
- Nehezen hozok meg döntéseket.
- Tökéletesen kell mindent megcsinálnom, mert akkor érzem magam biztonságban.
- Hajlamosabb vagyok inkább azt észrevenni, amit nem tudok, mint azt, amit tudok.
- A kihívásokat inkább kerülöm, és szeretek a megszokott, biztos úton haladni.
- Hajlamos vagyok elhallgatni a véleményem, nem szívesen konfrontálódok.
- Számomra nagyon nehéz nemet mondani.
- Sokszor túlterhelem magam, emiatt fizikailag és pszichésen is ki tudok merülni.
- Nagyon hamar megsértődök, megbántódok.
- Ha valami nem sikerül, azonnal a saját hibámat keresem az okok mögött.
- Sokszor érzem magam tehetetlennek.
- Nem szeretek egyedül élni, egyedül lenni.
- Nagyon gyakran van bűntudatom.
- Néha úgy érzem, hogy nem a saját életemet élem.
- Szeretek mindent kontroll alatt tartani.
- Gyakran tartok attól, hogy valamilyen komolyabb betegségem lesz, és azzal nem tudok megküzdeni.
- Sokszor érzem úgy, hogy nem szeretem magam.
És mivel Stahl könyve a fenti pontok szinte mindegyikét érinti, az önmagukra ráismerőknek meleg szívvel ajánlom az Így erősítsd az önértékelésed című könyvet, amely az olvasót végigvezeti egy nagyon hasznos, önismereti úton. Viszont kizárólag azoknak javaslom, akik nemcsak megértést keresnek, hanem fejlődni is szándékoznak, ugyanis Stahl lényegre törő és határozott stílusa talán csak ezzel az elhatározással értelmezhető.