Micimackó és barátai immár 95. éve szórakoztatják bájos kalandjaikkal a kicsi és nagy olvasókat. A család minden tagjának megvan a kedvenc karaktere és története, így csacsi, öreg medvénk generációkat köt össze és a közös mesélés élményével ajándékoz meg – akkor is, amikor őt ünnepeljük. Boldog születésnapot, Micimackó!
Hallgassatok meg egy történetet Mikó István – Micimackó magyar hangjának – felolvasásában, vagy olvassátok fel ti magatok a gyerekeknek egy este lefekvés előtt.
Disney: Micimackó – 5 perces történetek (részlet)
Egy reggel Micimackó arra ébredt, hogy torta, ajándékok és léggömbök járnak a kobakjában. Nem mindennap esik meg, hogy egy mackó tortára, ajándékokra és léggömbökre gondolva ébred, de aznap volt a születésnapja, és a barátai ünnepséget rendeztek neki!
– Egy születésnapi zsúr! – mondta Micimackó izgatottan. – Alig várom! A papucsába bújt, és az órájához csoszogott.
– Kezdődik már a születésnapi zsúrom? – kérdezte, ám az óra nem válaszolt. A kismutató a nyolcason, a nagymutató tizenkettőn állt. – Ez a reggeli ideje – jött rá Micimackó. – Az mindig egy kiváló napszak.
Kitett az asztalra három csupor mézet.
– Mire ezekkel végzek, szinte kezdődik is az ünnepség – mondta bizakodva.
Micimackó csak nyalta és falta a mézet. De miután az utolsó cseppet is kitörölte az utolsó csupor aljáról, még mindig nem érkezett el az idő.
Micimackó elvégezte a tornagyakorlatait. Majd újra elvégezte őket. Ám a zsúr kezdete még mindig túl messze volt.
– Jobb lesz, ha átmegyek Nyuszihoz, és megnézem, hogyan alakul a szervezés – határozta el magát Mackó, és hamarosan sietve cammogott az ösvényen.
– Minden rendben halad – nyugtatta meg Nyuszi az ajtóban állva, ügyelve arra, hogy Micimackó ne kukucskálhasson be a házba. – Minden készen áll majd vacsoraidőre.
– Megnézhetem a tortámat? – kérdezte Micimackó, miközben pipiskedve leskelődött.
– Még nem! – szögezte le Nyuszi. – Majd a vacsoránál!
Micimackó nagyot sóhajtott. Olyan messze volt még a vacsoraidő! A reggel pedig már sokkal, de sokkal hosszabbnak tűnt, mint bármely más napon, amelyet fel tudott idézni. Leült a kedvenc sziklájára a folyóparton, és az előtte hömpölygő, habzó vizet szemlélte.
– Bizonyára a víz is egy születésnapi zsúrra siet – sóhajtotta.
Ezután arra gondolt, hogy a jó társaság talán megkönnyítené a várakozást.
Bekopogott Malackához. Odabentről papír zizegése szűrődött ki.
– Az ajándékomat csomagolod, Malacka? – kérdezte.
– Még ne gyere be! – kiáltotta idegesen Malacka. Épp egy rózsaszín szalaggal kötötte át Micimackó csomagját, melyet aztán a szekrényben rejtett el. – Most már jöhetsz!
– Láthatom az ajándékomat, Malacka? Mit csinálunk majd a zsúron? Szerinted Nyuszi rózsaszín rózsákkal díszíti majd a tortámat? Meddig kell még várakoznunk, Malacka? – hadarta el egy szuszra kérdéseit Micimackó.
Lehuppant barátja kényelmes foteljába.
– Olyan jó, hogy van, akivel megbeszélhetem ezeket – örvendezett Mackó. – Így gyorsabban telik az idő, nem igaz?
Malacka épp válaszra nyitotta a száját – azon tűnődve, melyik kérdésre feleljen elsőként –, amikor Tigris és Zsebibaba kopogtatott az ajtón.
– Ebédidő! – kiabálta Tigris, és egy hatalmas ugrással a házban termett Zsebibabával együtt.
Malacka az órájára pillantott. A kis- és a nagymutató is a tizenkettesen állt.
– Ebédidő – ismételte Micimackó elmélkedve. – Az sokkal közelebb van a vacsorához, mint a reggeli, ugye?
– Az éppenséggel pont MOST van – felelte Tigris, aki meglehetősen éhes volt már, és fogalma sem volt arról, mi volt közelebb mihez.
– Az ebédidő az egyik kedvenc napszakom – szögezte le Mackó, és segített megteríteni az asztalt.
Elégedetten sóhajtott, miután befalta az utolsó nyalintásnyi mézet is.
– Ez már most is majdnem olyan, mint egy szülinapi zsúr!
– Dehogy is! – rázta meg a fejét Tigris. – Egy zsúron vannak szerpentinek, trombiták, vicces csákók, fagylalt és…
Micimackó a szerpentinre, trombitákra, vicces csákókra és fagylaltra (mmm, jó sok mézzel), és tortára, és ajándékokra, és léggömbökre gondolt.
– Ugye már majdnem itt az ünnepség ideje? – kérdezte reménykedve.
– Remélem, még nem! – kiáltotta Malacka. – Megígértem ugyanis Nyuszinak, hogy segítek neki díszíteni.
– Én is! – csatlakozott Tigris.
– Én is, én is! – lelkendezett Zsebibaba.
A három barát Nyuszihoz sietett. Micimackó eközben úgy döntött, elmossa Malacka piszkos edényeit.
– Mire ezzel végzek, kezdődik is a zsúr – biztatta magát.
Az utoljára elmosott tányérról is letörölte az utolsó vízcseppet, de a szülinapi zsúr csak nem akart még elkezdődni.
– Olyan nehéz a várakozás! – sóhajtotta Micimackó. – Talán megkérdezhetném Róbert Gidától, hogy mit tud erről.
– Miért kell ilyen sokat várni egy zsúr kezdetéig? – kérdezte Mackó Róbert Gida küszöbén állva.
– Csak úgy tűnik, hogy sokat kell várni, Mackó – felelte Róbert Gida. – Miközben várakozol valamire, a legjobb, ha olyasmit csinálsz, amit nagyon szeretsz.
– Mit szeretnek csinálni a medvék? – töprengett Micimackó, remélve, hogy Róbert Gida felfrissíti az emlékezetét.
– Nos, épp egy remek történetet olvasok egy kincskereső kalóz medvéről – felelte a fiú. – Szeretnéd, ha felolvasnám neked?
– Ó, megtennéd? – örvendezett Micimackó.
Lekuporodtak egy árnyas fa alá, Róbert Gida pedig olvasni kezdett. Mackó nemsokára teljesen megfeledkezett a tortáról és az ajándékokról, de még a léggömbökről is. Behunyta a szemét, és hatalmas hajókat, háborgó tengereket és elásott kincseket látott maga előtt. Épp ott tartottak a mesében, hogy „az X jelöli a helyet”, amikor Róbert Gida az órájára pillantott.
A kismutató az ötösön, a nagymutató pedig a tizenkettőn állt.
– Vacsoraidő! – jelentette be Róbert Gida.
– Úgy érted, MÁRIS kezdődik a zsúrom? – kiáltott fel Micimackó.
Róbert Gida előásta Mackó ajándékát a rejtekhelyéről, és útnak indult Nyuszihoz.
– Gyere, Micimackó! – rikkantotta.
– Torta, és ajándékok, és lufik! Kezdődik, kezdődik, kezdődik! – dalolta Micimackó, miközben a fiú mellett szökdelt.
Micimackó ért elsőként a házhoz, mire Nyuszi hirtelen kitárta az ajtót.
– Boldog születésnapot! – kiáltotta.
Odabent aztán Micimackó megcsodálhatta a rózsaszín rózsákkal díszített, gyönyörű születésnapi tortáját, a gyűrött csomagolópapírba burkolt mézescsuprokat, a színes léggömböket, a szerpentint és a díszes papírcsákókat viselő barátait.
– Boldog születésnapot, Micimackó! – kiáltották egyszerre.
– Ó! – kiáltotta Mackó. – A szülinapi zsúr ideje a legkedvesebb napszakom mind közül!
Ezután átölelte jó barátait, Malackát és Róbert Gidát.
– Köszönöm nektek! – súgta. – A várakozás is pompásan telt.
A fenti részletet a Disney: Micimackó – 5 perces történetek című könyvből Wohl Anita fordításában adjuk közre.