Mi történik, ha egy kisgyereket trauma ér? Hogyan hat a bántalmazás az agyra – képes-e meggyógyulni? Bruce D. Perry páciensei elképzelhetetlen rémségeket éltek át: népirtást, szüleik meggyilkolását, családi erőszakot, szekrényben és ketrecben, világtól elzárt szektában töltött éveket. A kiváló gyermekpszichiáter A ketrecbe zárt fiú címmel közreadott könyvének történetei azt példázzák, hogy a trauma miként hat a gyerekek agyára, hogyan befolyásolja személyiségük alakulását. Ismerteti, milyen kreatív módszerekkel képes enyhíteni a súlyosan traumatizált gyerekek fájdalmát, hogy egészséges felnőttekké válhassanak. A rendkívüli szaktudással és empátiával megírt, szívbe markoló könyv drámai erővel figyelmeztet arra, hogy csak akkor remélhetjük a gyógyulást, csak akkor tudunk segíteni a traumák leküzdésében, a továbblépésben, ha minél jobban megismerjük az agy működését. A szerzőpáros, Bruce D. Perry és Maia Szalavitz 10 évvel az első kiadás megjelenése után úgy döntött, hogy közreadja a javított, bővített kiadást, hogy A ketrecbe zárt fiú továbbra is hasznos és pontos forrás maradhasson, hiszen az elmúlt tíz évben sokat fejlődött a kutatás és a gyakorlat is. És ezzel egy időben jelent meg magyarul új könyvük, a Szeretni születtünk, amely tudományos igényességű kiállás egy emberi interakciókkal és odafigyeléssel teli életért.
Tarcsa Tímea, a Világszép Alapítvány szakmai vezetőjének exkluzív írása a Nyugati tér blogon
Bruce D. Perry, világhírű pszichiáter, A ketrecbe zárt fiú című könyvének fejezetei egy-egy traumát átélt gyermek történetén keresztül mutatják meg, hogyan hat a trauma az agyra és a személyiségre. A történetek nehezek, szívbe markolóak, gyakran azt érezzük, kicsit félre kell tennünk a könyvet, hogy feldolgozzuk az olvasottakat. Ugyanakkor meg kell ismernünk ezeknek a szörnyű történeteknek a részleteit, hogy aztán megértsük azokat a bonyolult biológiai folyamatokat, amelyek lejátszódnak egy traumát átélt fiatalban, és megtanuljuk, hogyan lehet őket a legjobban támogatni abban, hogy ne a múltjuk határozza meg a jövőjüket.
A Világszép Alapítvány tíz éve kapcsolódik gyermekvédelemben élő, vagyis olyan gyerekekhez, akik különböző okoknál fogva nem a családjukban élnek, hanem az állam gondoskodik róluk. Mi, az Alapítvány munkatársai, pedig úgy gondolunk A ketrecbe zárt fiú című kötetre, mint eddigi tapasztalataink és munkánk irányának egyik nagyon fontos, tudományos szempontból megközelített megerősítésére.
Egy gyermekvédelemben élő fiatalról biztosan állíthatjuk, hogy átélt valamilyen traumát. Valami történt otthon, amiért kiemelték a családjából. Az ok biztosan traumatizáló, ahogyan annak következménye, a családból való kiemelés is. Végül, sajnos az is előfordul, hogy maga a gyermekvédelmi rendszer is újratraumatizál. Így kijelenthetjük, hogy minden szakembernek, aki gyermekvédelemben élő gyerekkel kerül kapcsolatba, fontos, hogy ismerje a traumatudatos szemléletet, és ebben nagy segítség A ketrecbe zárt fiú.
„Minél több egészséges kapcsolata van egy gyermeknek, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy fel tud épülni egy trauma után és boldogulni tud az életben.”
Perry professzor szerint a legfontosabb, amit nyújtani tudunk egy traumát átélt fiatal számára, a minél több egészséges emberi kapcsolat. Az Alapítvány pontosan ezt helyezi a fókuszba: őszinte, elfogadó és partneri kapcsolatokat épít. Minden program, amit az Alapítvány kínál, legyen az tábor, foglalkozás vagy mentorkapcsolat, szakmai szempontból tudatosan felépített keretrendszerrel dolgozik, ezáltal kiszámítható és egyértelmű kapcsolódások jöhetnek létre. A kiszámíthatóság biztonságot nyújt, a biztonság pedig alapvető feltétele a bizalom kialakulásának, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a fiatal elinduljon a gyógyuláshoz vezető úton.
„Ugyanakkor ha segíteni akarunk azokon a gyerekeken, (…) akik traumát éltek át, akkor két olyan dologra van szükség, amelyből mai modern világunkban igen kevés van: időre és türelemre.”
Az Alapítvány válasza erre a kihívásra, hogy a gyermekvédelemben élő gyerekekhez hosszú távon, saját óvodáján keresztül hároméves kortól, mentorprogramján keresztül pedig önálló életkezdésükig támogatja a fiatalokat. Nem egy olyan fiatallal vagyunk folyamatos kapcsolatban jelenleg is, akikkel tíz évvel ezelőtt, az alapítás idején ismerkedtünk meg. Nyári táborélmények, év közbeni foglakozások, rendszeres találkozások, hosszú beszélgetések, közös nevetés és sírás kell ahhoz, hogy a fiatalok közel engedjék magukhoz azt a meggyőződést, amit az Alapítvány üzenni akar: hiába alapélmény számukra az elhagyatottság érzése, mégis fontosak, számítanak, csodálatosak és van helyük ebben a világban. Perry pontosan elmagyarázza könyvében, mennyire fontos a pozitív megerősítés végtelen ismétlése. Ezt teszi az Alapítvány is, amikor éveken át minden lehetőséget megragad, hogy üzenetét mantrázza számukra.
„A változást az emberi kapcsolatok idézik elő és a leghatékonyabb terápia maga a szeretet.”
Az Alapítvány munkatársai a szakmai szempontok érvényesítése mellett tudatosan engedik bele magukat abba, hogy szeretetkapcsolatokat építsenek. Valójában ez egy könnyű feladat, hiszen minden fiatalban ott van az a szerethető tulajdonság, képesség, tehetség (az a „legszebb szép”, ahogy mi mondjuk), amit megfelelő szemléletmóddal egyszerű felfedezni. De nemcsak szeretni könnyű ezeket a gyerekeket, hanem ha elég nyitott szívvel vagyunk mellettük, rengeteget tanulhatunk is tőlük. Így a változás már nemcsak a gyermek változása, hanem lehetőséget teremt arra is, hogy mi is változhassunk mellettük.