Egy francia tudós merész és méltó formát talált a modern fizika vakmerő eredményeinek népszerűsítő bemutatására: Christophe Galfard megírta a Kezedben az univerzum című könyvét.
Barotányi Zoltán írása a Nyugati tér blognak
Az elméleti fizikáról (kozmológiáról, asztrofizikáról stb.) szóló könyvek számára rendre komoly kihívás, hogy megtalálják a kényes egyensúlyt érthetőség és mélység, illusztratív jelleg és absztrakció között. No és az is rendre kérdés, mennyit tudnak és mennyit akarnak átadni a modern fizikára jellemző magas szintű matematikai absztrakcióból – és ha istent ismernek (profánabbul: reálisan látják olvasóikat), akkor inkább keveset vagy semmit. Gondolva arra is, hogy munkáik potenciális befogadóinak nem kis része még középiskolai tanulmányai idején riadt meg a matematikával szimbiózisban (vadházasságban) élő modern fizikától – pedig akkor még jórészt csak a tudomány 19. századi hőskoráig jut el a tananyag. Ám mindez nem elég ahhoz, hogy visszariassza a kíváncsi laikusokat a világ felépítését, keletkezését és esetleges pusztulását leíró kozmológiai-fizikai elméletektől: ezek ugyanis varázslatot ígérnek, misztériumot, a teremtés csodáját. Mindezt a tudomány nyelvén, számokba és merész, a fantáziánkat kikezdő teóriákba, néha vakmerő spekulációkba öntve.
Ezt az élményt tudja nekünk nyújtani egy 45 éves, tudományterületén hellyel-közzel még fiatalnak számító francia elméleti fizikus/asztrofizikus munkássága. Christophe Galfard a néhai Stephen Hawking egyik legkiválóbb cambridge-i tanítványa, aki hozzá hasonlóan legalább ilyen fontos feladatának érzi a magas és absztrakt tudomány nem szakmai közönségnek szóló népszerűsítését: első, gyermekeknek szóló könyvét még mesterével és annak lányával közösen írta.
Kiválóan ismeri az általa magas szinten művelt elméleti fizika részterületeit, azok sajátos problémáit, szédítő eredményeit és az elméleteket szinte szétfeszítő teoretikus konfliktusokat. És azt is tökéletesen át tudja érezni, hogy a sokszor egymással is rivalizáló fizikai elméletek abban a tekintetben egy húron pendülnek, hogy valamennyien próbára teszik, sokszor megkérdőjelezik megszokott gondolati kereteinket. A nagyobb fokú megértésért, vagy legalábbis a mélyebb betekintésért cserébe viszont sokszor megkövetelik tőlünk tér- és időkategóriáink feladását, érzékelésünk megkérdőjelezését. A Kezedben az univerzum az egyik legsikeresebb, egyben legélvezetesebb kísérlet arra, hogy közelebb hozza a laikusok elméjéhez és szívéhez a fizikusok gondolkodását. Sokszor nem is magukra az elméletekre koncentrál, hanem azok következményeire, a matematikailag jellemzett világ vakmerően értelmezett konzekvenciáira, a szinte beláthatatlan távlatok végiggondolására.
Christophe Galfard eredetileg hat éve publikált könyvében tudatosan mellőzi a képleteket: egyetlen kivétellel, hiszen a tömeg és az energia ekvivalenciáját hirdető E = mc2 Einsteintől eredeztetett összefüggését annyira fontosnak tartja, már csak narratív szempontból is, hogy eszébe sem jutna mellőzni. A legjobb tudományos könyvekhez hasonlóan munkájának van egy elbűvölő és egyben ellenállhatatlan aspektusa: képes saját könyve főhősévé tenni az olvasót, aki szeme és füle lesz, miközben szinte kézen fogja és vele együtt utazik téren és időn át: a legnagyobb léptékektől (ahol az óriási tömegű gravitációs centrumok közelében már érvényesülnek az einsteini általános relativitáselmélet törvényei) a részecskék kvantumvilágáig, és azok abszurdnak ható szabályaiig. Együtt haladunk időben visszafelé, a jelenből az ősrobbanás irányába és közben saját mikrokozmoszunkból a Tejútrendszer mélyén (ha nem is közepén) található, nem is oly szimpla csillagrendszerünkből is kilépve mind tovább, egyre merészebb kozmikus léptékekben gondolkodva – míg képzeletben el nem érjük pontosan 13,8 milliárd fényév sugarú gömbként elképzelhető univerzumunk határait.
Galfard a legnehezebb feladatra, a kozmológia mélyebb problémáival való szembenézésre is vállalkozik. Utána akar járni, mi történt az általunk ismert univerzumot létrehozó Ősrobbanás előtt (volt-e már valami világunk létrejötte előtt) és rögtön utána – mielőtt létrejöttek volna az általunk tévesen öröknek gondolt fizikai törvényszerűségek.
A mából visszafelé haladni igazán remek dramaturgiai húzás, és ahogy határokat túllépve közeledünk az Ősrobbanás pillanata felé, úgy hullik szét az a világ, amit törvényszerűségeivel együtt ismerni vélünk.
Az utazás egy kitüntetett pontján érthetővé válik: fogódzók híján szinte reménytelen feladvány, hogy felfogjuk a téridő és az általunk ismert fizikai törvények létrejötte előtt egy valószínűtlenül rövid ideig (a Planck-falon túl) létezett kvantumvilágot. Galfard sugallata szerint ez így is lesz mindaddig, amíg meg nem születnek a várva várt, a mikro- és makrovilágra vonatkozó egyenletrendszereket egységbe forrasztó, átalakító, átértelmező kvantumgravitációs elméletek.
A szerző sok kedves meglepetést tartogat azoknak is, akik izgalmasnak találják a multiverzum-hipotézist, számos lehetséges világ együttélését: szerinte a tér és az idő kezdetei nem azt jelentik, hogy ténylegesen ekkor kezdődött volna univerzumunk, de még azt sem, hogy ez lenne az egyetlen univerzum, ami valaha létezett.
A Kezedben az univerzum szinte regényeket idéző szerkezetét, kivételes (e tekintetben a hihetetlen témagazdagság kihívásának is fittyet hányó) koherenciáját, egyedi, az olvasót beszippantó hangulatát és kivételesen eleven stílusát, valamint sokszor fanyar humorát tekintve is egyedi munka (Kepes János fordítását is csak dicsérni lehet). Abban a kivételes élményben részesíti olvasóját, hogy ott lehet az új, még merészebb elméletek után kutató tudósok agyában: átérezheti azok izgatottságát, akik mélyen tisztelt elődeik, a modern fizika apostolai, közöttük a nagy Einstein művét akarják meghaladni. Tűnjön bár ez istenkísértésnek – elvégre pontosan ilyen kreatív rombolásnak látszik a mából visszatekintve a 20. század első évtizedeinek fizikai forradalma is.