Egy év kihagyás után idén szeptember 2. és 5. között ismét személyesen találkozhatunk a budapesti Vörösmarty téren és a Dunakorzón, sőt, több vidéki városban is! Hiszen megnyílt a 92. Ünnepi Könyvhét, ahol az olvasók első kézből ismerhetik meg a kiadók őszi újdonságait, rengeteg kedvezmény és ajándék hullhat az ölükbe, ráadásul végre újra lehetőségük lesz kedvenc szerzőikkel dedikáltatni a legfrissebb köteteiket.
Ezen a héten 5 olyan könyvet hoztunk, ami friss és ropogós, és mindet megtaláljátok a könyvheti kínálatunkban. Persze, könnyen tudtunk volna 5×5 könyvet is ajánlani, és ha kíváncsiak vagytok azokra is, amik most kimaradtak, gyertek, keressétek meg a Vörösmarty téren a 31-es és a Dunakorzón a 27-es standot, biztos, hogy mindenkinek van egy jó könyvünk!
Robert Macfarlane: Lennvilág – Utazás az idő mélyére
(Park Könyvkiadó, fordította: Makovecz Benjamin)
„Generációjának kiemelkedő természetírója” – írja Robert Macfarlane-ről a The Wall Street Journal. A szerzőnek a Lennvilág a nyolcadik könyve, de ez az első, amely magyarul is olvasható.
Mi a Lennvilág? Erre a kérdésre keresi a választ a szerző, amikor kalandos utazásra hív bennünket: az emberi történelem és bolygónk történetének múltjába, jelenébe és jövőjébe. Bronzkori temetkezési kamrák, norvég tengeri barlangok, grönlandi gleccserek, szlovéniai karsztvidék víznyelői, Párizs alatt húzódó katakombák labirintusai – megannyi felfedezésre váró helyszín, amelyeket megismerve rádöbbenünk, hogy a „lenti világ” létezéséről alig veszünk tudomást, pedig szerves része mindennapi életünknek.
„Grönland északnyugati részén lassan a felszínre kerül a még a hidegháború idejéből ott maradt amerikai rakétatámaszpont, amelyet vagy ötven évvel ezelőtt rejtettek a jég alá, és ahol több ezer gallon veszélyes vegyi anyagot helyeztek el. »Nem az a baj – írja a régész Þóra Pétursdóttir –, hogy mindenféle dolgokat temettünk a föld mélyére, hanem az, hogy ezek megmaradnak, túlélnek bennünket, egyszer csak visszatérnek, és olyan hatásaik lesznek, amiket nem is gyanítottunk… az alvó óriások sötét erővel ébrednek fel hosszú és mély álmukból«.”
Örkény István: Tengertánc – Novellák 1.
(Helikon Kiadó)
„Sajnos sohasem úgy éltem, ahogy szerettem volna. Állandóan mással voltam elfoglalva; utazásokkal, szerelmekkel, forradalmakkal, háborúba menéssel, háborúból hazajövéssel; vagyis ahelyett, hogy végigírtam volna az életemet, minduntalan új életet kezdtem, s aztán leültem, és megírtam ezeket az újrakezdéseket.”
Örkény István életműsorozatunkban ez a Novellák első kötete, amely a szerző első, 1941-ben megjelent könyvétől, a Tengertánctól kölcsönözte a címét, és az ötvenes évek végéig gyűjti egybe a megjelent elbeszéléseket. A sorozatban korábban közreadott népszerű kisregények és egypercesek mögé nézve az olvasó most izgalmas felfedezőútra indulhat a legjellemzőbb motívumok, témák forrásától, a korai groteszktől, a háború előtti kor lázas, fiatal tempójától a fenyegetettség, majd pusztulás krónikáin át a túlélés traumáinak szédületéig. Örkény írásainak hősei mintha mind folyvást macskajátékot játszanának, a sors változó, hol euforikus, hol kegyetlen, hol védekező szerepeiben mutatkoznak. Ahogyan az Asszonyok éjszakájában is: két egymásra találó nő azonos hőfokú szenvedései mögött élesen szemben álló élet-tények rejtőznek. Van/lehet a látható élet mögött valami más logika, másként kezelhető anyag – ezt keresi az író évtizedeken át.
„Éljünk kalandosan, éljünk veszélyesen!” – kiáltja egy Örkény-hős valamelyik huszadik századi szilveszteren. Szó, ami szó, ez a fogadalom beteljesült.
Pataki Ági: Nyitottan a világra – Utam a kifutótól a vörös szőnyegig
(Libri Kiadó)
A Nyitottan a világra a Libri Kiadó fontos könyvheti újdonsága, egy inspiráló életút története. Pataki Ági a hetvenes évek elején egy véletlennek köszönhetően került be Rotschild Klára híres szalonjába manökennek, majd a Fabulon cég reklámarcaként szerzett országos ismertséget. Ikonikus fotókon, reklámokban szerepelt, generációk bálványává vált, ő volt az első sztármodell Magyarországon. Később új dolgokba kezdett, két divatüzletet is sikerrel működtetett a Váci utcában, majd egy újabb váltás után filmproducerként kezdett dolgozni, amellyel többek között a legmagasabb állami elismerést, a Balázs Béla-díjat is elnyerte.
Hogyan lehet valakiből országosan ismert modell, később sikeres ruhaüzlet-tulajdonos, majd nemzetközileg is díjazott filmproducer? Mi a titka a ma is tervekkel teli Pataki Áginak, miképpen tudott ennyiszer megújulni és váltani, ennyi különböző területen sikeres lenni? Rugalmasság, nyitottság, önismeret, céltudatosság?
A Nyitottan a világra egy váltani, változni tudó, fáradhatatlan nő portréja, akinek életismerete, bölcsessége és derűje mindannyiunk számára üdítő és inspiráló példa lehet. Ahogy Pataki Ági mondja: „Egy biztos: hetvenévesen sem dőlök hátra, új dolgok foglalkoztatnak. Erről szól az egész életem”.
Dunajcsik Mátyás: Víziváros
(Jelenkor Kiadó)
Dunajcsik Mátyás első regénye egyszerre urbanisztikai love story, rendhagyó családtörténet és szédítő utazás a mai, egykor volt és sohasem létezett Budapesten, amelynek épp annyi arca van, mint a rajta keresztül hömpölygő, történelmi és mitikus hordalékokat görgető Dunának.
„A könyv címe – Víziváros – nemcsak a városnegyedre utal, hanem tágabban, Budapest és a Duna, illetve más vizek kapcsolatára. A regénynek két, egymástól élesen elütő rétege van. Az egyik egy manapság játszódó szerelmi történet. A főhős végzős, francia szakos egyetemista. Egy Duna-parti (vízivárosi!) bisztróban szóba elegyedik egy 19 éves francia lánnyal, és viharos gyorsasággal egymásba szeretnek. Egyszerűnek induló, annál jobban összekuszálódó kapcsolatuk az egyik réteg. Aztán egyre többet tudunk meg a főhős és Christine családjáról – mind a kettő bízvást nevezhető atipikusnak. Hogy a lányé mennyire az, csak lassan derül ki. A másik réteg néhány közbeiktatott, dőlt betűs fejezet, ezek Christine-nek szóló fiktív levelek, Budapest elképzelt múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Ezek más regiszterben, de legalább annyira eredetiek, mint az elbeszélő részek. Az egész könyv afféle prózából és lírából font ördöglakat, amit nem is szétszedésre terveztek, hanem arra, hogy csodáljuk, milyen szépen kitalált szerkezet, milyen jó újra és újra kézbe fogni.” – írta Török András a Vademecum Hírlevél 812. számában Dunajcsik Mátyás regényéről, a Vízivárosról.
Lőrinc László: 25 szelfi a felvilágosodás korából
(Kolibri Kiadó)
Merj a magad értelmére támaszkodni! – így szól a felvilágosodás jelmondata, és mi is erre bátorítjuk az olvasót, hiszen jó, ha a nagy sikerű 25 szelfi-sorozatunk harmadik kötetét is kritikus gondolkodással forgatja (és közben persze nyitott a humorra is). Ezúttal a török kiűzése utáni 130 év szereplői lépnek elénk: akad közöttük átutazó művész és betelepülő jobbágy, a népre rátelepülő és a népet felemelő uralkodó, híres feltaláló és gyári munkás, forradalmár és áruló (aki néha egy és ugyanaz a személy).
Kiderül például, miről folytatott kommentháborút Kazinczy és Batsányi, hogyan működött Kempelen Farkas sakkautomatája, milyen praktikákkal védekeztek eleink a pestis ellen, miért kell Beethoven egyik művét szemüvegben előadni, milyen lelkiállapotban írta Kölcsey a Himnuszt, kik ültek a szabadkőművesek titkos páholyaiban, elmesélhető-e vajon II. Rákóczi Ferenc és II. József élete képregényben (eláruljuk, igen). A fejezetek végén található Hogy volt, hogy nem volt… nos, felér egy igazi megvilágosodással: itt derül fény a kommentek igazságtartalmára és a kommentelők személyére, egy izgalmas történelmi kor eseményeinek fontos összefüggéseire.
Lőrinc László szeptember 3-án, pénteken 17.30-tól dedikálja is könyveit a Kolibri Kiadó standjánál, ahol a sok újdonság mellett egy kis meglepetéssel is készülünk nektek. Találkozzunk Budapesten, a Dunakorzón a 27-es standnál!