Mi lett volna, ha…


Mindenki eljátszott már legalább egyszer azzal a gondolattal, mennyire másként alakulhatott volna az élete, ha abban a helyzetben mégis másként döntött volna? Ha kimondta volna azokat a bizonyos szavakat, vagy ha éppen nem mondta volna ki őket, ha mégis utána fordul annak az illetőnek, vagy ha mégsem szólította volna meg, lehet, hogy minden egészen másképp történt volna… Nos, ha te is gondoltál már erre, legalább egyszer, akkor szeretni fogod Laura Barnett Variációk egy párra című regényét, ami épp ilyen kérdéseket jár körbe.

Bráder Edina írása a Nyugati tér blognak

Eva és Jim tizenkilenc évesek. A lány az egyetemi campuson balesetet szenved biciklijével, így találkoznak ők ketten. A történet azonban ezután háromfelé ágazik – az egyes variációk mind ebből a közös pontból indulnak, azonban a két fiatal cselekedetei határozzák meg, milyen irányba tartanak és hol végződnek majd. A regény több évtizedet ölel fel, így szemtanúi lehetünk, ahogy az egyetem színeiben pompázó sálat viselő fiúból hajlott hátú öreg lesz, ahogy Eva sötét hajának zuhataga fehérré változik.


A Variációk egy párra egy szerelem története, azonban a látszólag könnyed téma, illetve hangvétel ne tévesszen meg senkit: a talán banálisnak tűnő, mindennapi problémák mellett komoly kérdések is előkerülnek, mint az anyaság vagy a művészet mibenléte, kiderül, hogyan birkózzunk meg azzal, ha a párunk sikeresebb nálunk, vagy épp mi vagyunk a sikeresebbek. Mélyen gyökerező traumák törnek a felszínre, sorsok törnek ketté egyik pillanatról a másikra, és mindezt a hétköznapi élet képei szakítják meg: a gyerekeket fel kell öltöztetni, az edényeket el kell mosogatni, a pirítósokat meg kell kenni. Talán éppen ez a kettősség az, ami miatt a könyv letehetetlenné válik, hiszen egyszerre emlékeztet a saját életünkre, és nehéz nem arra gondolni, vajon a mi sorsunk hogyan alakult volna, ha elfogadjuk azt a bizonyos meghívást. Főhőseink által (Eva író, Jim festő) betekintést nyerünk a művészek titokzatos világába is. A szereplők szerethetősége sokat hozzátesz a történethez, egy idő után már pusztán csak azért is olvasunk, hogy megtudjuk, hogyan alakul kedvenceink sorsa. Még a mellékalakok is gondosan vannak megrajzolva, a teltkarcsú, hűséges barátnőről, Penelopéról, vagy a hidegszőke, mindig elegáns Theáról azt érezzük, bármikor szembe jöhetnének velünk az utcán.

A könyvet olvasva azonban mégis az eleve elrendelés kérdése az, ami leginkább foglalkoztat minket. Vajon előre meg van-e határozva sorsunk, és bármit is teszünk, ugyanoda lyukadunk ki? Vajon léteznek olyan emberek, akik minden nehézség ellenére, mindennel dacolva végül mindig megtalálják az egymáshoz vezető utat? A könyv arra is rávilágít, hogy ami elsőre az események legideálisabb alakulásának tűnik, nem feltétlenül az, és bizony nem minden arany, ami fénylik. Ami pedig a legsötétebb eseményekkel indul, egyszer ott is kisüthet a nap.

A Variációk egy párra tökéletes nyáresti olvasmány, melyet ugyanúgy olvashatunk a törölközőn fekve a strandon, mint egy pohár itallal a teraszon. Mindenki megtalálja benne, amire szüksége van: szerelmet, a család és a karrier fontosságát, visszatalálást önmagunkhoz – és ki tudja, milyen hatással lesz végül ránk a történet. Lehet, hogy ezentúl könnyebben mondunk igent mindenkinek, de az is lehet, hogy éppen az ellenkezője valósul meg, és arra jutunk, hogy nem számít, milyen döntéseket hozunk, végül mégis minden a helyére kerül. Vajon, ha ismernénk döntéseink kihatásait, életünk melyik variációját választanánk?