Figyelem, lustaságok! Jó hírünk van: augusztus 10-e hivatalosan is a lustálkodás világnapja. Dobjátok el magatokat, lazítsatok egy kicsit a tempón, és vegyetek kézbe egy jó könyvet, hogy méltóképpen megünnepelhessétek ezt a csodálatos napot, amit – ha rajtunk múlna – piros betűvel vésnénk bele minden naptárba, hogy munkaszüneti nap lehessen.
Ezen a héten olyan könyveket ajánlunk, amelyek kiváló társai lesznek a párnán vagy pokrócon heverészésnek, és az sem baj, ha időnként egy kicsit hosszabb ideig csukjátok le a szemeteket, bár izgalmakban nem lesz hiány… Kényelmes fekhelyeket előkészíteni, finomságokat kézközelbe tenni, vigyázz, kész, rajt! Indulhat a lustálkodás!
Nicolas Barreau: Álmaim asszonya
(Park Könyvkiadó, fordította: Fodor Zsuzsa)
A nyár a hosszabb szabadságok ideje: az aktív pihenésé vagy akár a lustálkodásé. Az árnyékban heverészve vagy a légkondis szobában elbújva ilyenkor a legjobb társunkká válhat egy szórakoztató történet.
Nicolas Barreau könnyed kikapcsolódást ígérő regényei közül ezúttal az Álmaim asszonya címűt ajánljuk figyelmetekbe. A helyszín Párizs, a történet főhőse pedig az örök romantikus könyvkereskedő Antonie, aki egy kávézóban megpillantja álmai asszonyát. Azonban a nőhöz odalép egy férfi, reménytelennek tűnik a helyzet, de távozáskor elejt egy kártyát, rajta egy keresztnév, egy telefonszám és egy mondat: „Szívesen találkoznék magával”. Egy ostoba baleset miatt a telefonszám hiányossá válik, Antonie azonban nem adja fel, őrült nyomozásba kezd titokzatos választottja után…
„Az irodalomnak szerintem nem muszáj okvetlenül kizárnia az életet – épp ellenkezőleg! Nem ritka, hogy a világot pont az irodalom hozza be az életünkbe. Lehet, hogy reménytelenül romantikus vagyok, de miért ne fordulhatna elő a való életben is az, amit valaki kitalált egy könyvben? Az irodalom éppen hogy csodálatos út lehet a valóságba, mert felnyitja a szemünket, hogy észrevegyük, mi minden történhet. Hogy mi minden történhet minden áldott nap!”
Jana Vagner: Menekülés a tóhoz
(Helikon Kiadó, fordította: Soproni András)
Ha ma inkább csak lustálkodnánk, kényelmesen elterülnénk a kanapén vagy egy fa tövében, akkor csakis olyan könyvet válasszunk, ami biztosan beszippant. Van egy tippünk, ami garantáltan rabul ejti olvasóját. Az orosz Jana Vagner fiatal kora óta a posztapokaliptikus regények bűvkörében él és alkot. A Menekülés a tóhoz ráadásul annyira sikeresnek bizonyult, hogy egy a Netflixen is megnézhető orosz sorozatig vitte. Témája pedig fájón aktuális: senki sem gondolta, hogy a járvány ennyire kegyetlen lesz. Hogy lezárják Moszkvát – hiszen hogyan lehetne lezárni egy tizenhárom milliós várost? Kevesen vannak, akik megértik, csak az maradhat életben, aki a legtávolabb kerül a civilizációtól, a városoktól és falvaktól – köztük Anna a férjével, a gyerekével, a férje volt feleségével és még néhány emberrel, akik csatlakoznak hozzájuk. És miközben kis konvojuk a megállíthatatlanul terjedő vírus elől menekül, egyszerre zajlik az emberiség nagy drámája és a családi dráma: a küzdelem a túlélésért, a szeretetért, az emberi érzések megőrzéséért úgy, hogy nap mint nap szembesülniük kell embertársaik tömeges halálával. Valahol messze északon, Karéliában van egy tó, abban a tóban egy lakatlan sziget, s a szigeten egy kis vadászkunyhó – ott talán biztonságban lesznek. S hogy hogyan lehet újrakezdeni ott az életet, arra egyelőre jobb nem gondolni…
Zhang Jiajia: Olyan átlagos embert szeretnék, mint te
(Jelenkor Kiadó, fordította: Kiss Marcell)
„… bánj egy kicsit jobban saját magaddal.”
Zhang Jiajia író, forgatókönyvíró, filmrendező, az utóbbi évek egyik legsikeresebb kínai szerzője. A blogbejegyzésekből szerkesztett Olyan átlagos embert szeretnék, mint te című kötetéből több mint négymillió példányt adtak el.Rövidtörténet-füzére úgy idézi fel a klasszikus távol-keleti történetmesélés alapfogásait, hogy közvetlen témáját az elmúlt másfél-két évtized modern Kínájának hétköznapjaiból meríti. A kötet lapjain a harmincas éveinek első felében járó Zhang Jiajia meséli el iskolákban, egyetemeken, kollégiumokban és kocsmákban, Kína meg a turistaként bejárható országok városaiban, csodaszép tájain átélt kalandjait, vagyis felnövekedésének történetét. Eszmélésének már az internet, a chat világa is magától értetődő része. Az egymáshoz csak lazán kapcsolódó epizódokból, az újabb és újabb változatokban megnyilvánuló tudatfolyamból humorral és iróniával átszőtt tanítás és példamutatás is kikerekedik. Az Olyan átlagos embert szeretnék, mint te minden egyes passzusa biztatás az olvasónak: ha a könyvet a kellő figyelemmel olvasod, a szerelmek, a barátságok, a felnőtté válás minden kisebb és nagyobb buktatóján könnyedén úrrá leszel, hiszen így történt velem is.
A kötet nemcsak pihenéshez tökéletes, de még szerzője is azt nyilatkozta magáról: „lusta, fiatal művész vagyok, semmi más. Csak történeteket tudok írni, tele szépséggel, tele reménnyel, hogy egy-egy könnyáztatott arc elmosolyodhasson. Mindannyian átlagos emberek vagyunk, egyáltalán nem vagyunk erősek. Érzékenyek és gyengék vagyunk, de hiszek abban, hogy megtaláljuk majd a kiutat. Ebben sohasem fogok kételkedni”.
Julie Caplin: Egy csésze tea Tokióban
(Libri Kiadó, fordította: H. Prikler Renáta)
Bár Tokióról az elmúlt hetekben nem éppen a lustálkodás jutott eszünkbe, sőt, éppen az évekig tartó elkötelezett munka és erőfeszítés eredményeinek lehettünk tanúi, most már az olimpikonok is megérdemlik végre a pihenést – velük együtt még mindenki találhat időt a lustálkodásra, amíg tart a nyár. Ha egy igazi, semmittevős, láblógatós nyári napot tervezünk, és ehhez keresünk olvasmányt, Julie Caplin legújabb romantikus regénye jó választás lehet.
Fiona utazásokról szóló blogot ír, és a bakancslistáján mindig is előkelő helyen szerepelt az egzotikus Japán, így amikor megnyer egy minden költségét fedező utazást álmai országába, nem habozik: végre megvalósul, amire oly régóta vágyott. Öröme azonban kissé megfakul, ugyanis mikor megérkezik a vibráló, napfényes Tokióba, nem másba botlik bele, mint a szívtipró fotográfusba, Gabe-be, aki tíz évvel korábban összetörte a szívét.
A lány lelkében megelevenedik az utolsó találkozásuk során átélt fájdalom, annak minden gyötrő pillanata. Ám a teaszertartások és kulturális hagyományok országában mindenre, még a legsúlyosabb szívfájdalomra is van megfelelő recept, és Fiona egyszer csak azon kapja magát, hogy megtörténik a csoda… A cseresznyevirágzás, a szentélyek és a szimbolikus helyek gyógyító erejét megtapasztalva mindketten más színben kezdik látni a világot – és egymást.
Marvel – 5 perces Pókember történetek
(Kolibri Kiadó, fordította: Horváth Vivien)
Lendüljetek akcióba! De csak kényelmesen! Terítsetek le egy pokrócot az árnyékba, és csatlakozzatok a csodálatos Pókemberhez, aki New York városát védelmezi az alattomos gonosztevőktől! Bár mindenki kedvenc hálószövője egyedül is helytáll, most többek között Vasember, Fekete Párduc, Hangya, Doktor Strange és Fekete Özvegy is feltűnik az oldalán. Hagyjátok, hogy behálózzanak ezek a pörgős, olvasmányos történetek! És mi a legjobb benne? Egy-egy történet akár 5 perc alatt elolvasható, így hosszabb-rövidebb szünetekkel élvezhetjük a szuperhősös kalandokat.
„– Hihetetlenül okos vagy, Peter – mondta May néni. – Mindened megvan ahhoz, hogy az légy, aki csak lenni szeretnél.
– Hát, igazából azon gondolkodom, hogy egy nap talán tudós leszek – válaszolta Peter. Ben bácsi átkarolta őt.
– A tudósok munkája nagyon fontos. A tudás rendkívüli erőt ad a kezedbe. És ne feledd: a nagy erő nagy felelősséggel jár.”