Taoizmus, ókori kultúrák, egykori és jelenlegi országok történelme és a konyhaművészet. Első ránézésre rendkívül széttartó témák, mégis találunk kapcsolódási pontot bennük. Legyen közel vagy távol a mindig kicsit misztikus, fullasztóan fülledt vagy épp havas csúcsai miatt emlegetett kelet, az biztos, hogy vonzza a figyelmet. Egzotikus kisugárzása csábítóan hat még azokra is, akik nem szívesen hagyják el szülőföldjük megszokott közegét. Jó hír, hogy ha nem akarjuk, nem is kell utaznunk ahhoz, hogy belekóstoljunk a keleti tájak esszenciájába. Heti könyvajánlónkkal mindenkit elrepítünk a mesés keletre!
Öveket bekapcsolni! Jó utat kívánunk!
Peter Frankopan: Selyemutak – Egy új világtörténet
(Park Könyvkiadó, fordította: Makovecz Benjamin)
Peter Frankopan, brit történész, az Oxfordi Egyetem Bizánckutató Intézetének vezetője 2015-ben írt könyve történelmi bestseller lett. A Selyemutak című kötetben a szerző nem kevesebbre, mint a világtörténelem átértelmezésére vállalkozott.
Frankopannak volt egy izgalmas teóriája, eszerint a világtörténelem valódi centruma, az emberiség fejlődésének motorja Irán és környéke, Közép-Ázsia, vagyis a roppant eurázsiai szuperkontinensnek az a belső zónája, amelyen keresztül a peremvidékek három nagy civilizációja, Kína, India és a mediterrán világ egymással évezredeken át kommunikált. A Közép-Ázsiát átszelő „selyemutakon” – a megnevezés Ferdinand von Richthofen német utazótól származik 1871-ből – nemcsak távolsági kereskedelem zajlott, hanem minden korszakban ezek közvetítették a vallásokat, gondolatokat, szokásokat, anyagi és immateriális javakat, de a betegségeket és a háborúkat is.
A kötet szemkápráztató feltérképezése azoknak az erőknek, amelyek birodalmakat virágoztattak fel és taszítottak a mélybe, áruk és eszmék áramlását irányították, napjainkban pedig a nemzetközi viszonyok és folyamatok új fejezetének kezdetét ígérik.
„Az emberben kétségtelenül nyugtalanságot kelthet az iszlám világában tomboló zűrzavar és erőszak, a vallási fundamentalizmus, az Oroszország és szomszédai között dúló konfliktusok vagy Kína küzdelme a nyugati tartományaiban erősödő szélsőséges mozgalmakkal. Ám amit valójában látunk, az nem más, mint egy olyan térség fájdalmas újjászületése, amely valaha szellemi, kulturális és gazdasági téren is élen járt a világban. Szemtanúi vagyunk, ahogy a világ súlypontja elmozdul – és ugyanoda tart, ahol évezredeken át elhelyezkedett.”
Wu Ming-yi: Az ellopott bicikli
(Jelenkor Kiadó, fordította: Major Kornélia)
„A pillangószárnyakból kirakott csillagos ég a valóságosnál sötétebb, mélyebb és határtalan.”
Wu Ming-yi az első olyan tajvani szerző, aki angolra lefordított regényeivel bekerült a nemzetközi irodalmi vérkeringésbe, magyarul megjelent második regénye – elsőként a Rovarszemű embert olvashattuk tőle –, Az ellopott bicikli még a Tajvanról szóló útikönyvek ajánlott könyvlistáin is szerepel. A kötetben (amelyet a szerző saját rajzaival illusztrált), a Névtelen Főhős útnak indul, hogy megtalálja apja eltűnt biciklijét. A hosszadalmas kutatás során bepillantást nyerhetünk a II. világháború kegyetlen eseményeibe, az állatkertek felszámolása körüli borzalmakba, a tajvani szegényebb réteg mindennapjaiba és megismerkedhetünk olyan kuriózumokkal is, mint a pillangó-kollázsok készítése vagy a veterán biciklik restaurálása. A regény első olvasásra talán anekdoták, elbeszélések, lazán kapcsolódó történetek szövedékének tűnhet, de a történet előrehaladtával egyszerre bontakozik ki a Névtelen Főhős és Tajvan történelme is. Az ellopott bicikli 2018-ban felkerült a Nemzetközi Man Booker-díj longlistjére is, ahol a lista közzétételekor kínai nyomásra megváltoztatták az író ország-besorolását, és elérték, hogy Tajvan mögé felkerüljön Kína neve is, ám a hírt követő tiltakozások hatására ezt utóbb korrigálták.
Sabrina Ghayour: Az Ezeregy éjszaka ízei – Közel-keleti konyha mindenkinek
(Bookline Könyvek, fordította: Jutai Péter)
Sabrina Ghayour iráni származású brit séf és gasztroíró kötete, amely nem mellesleg Mautner Zsófi egyik kedvenc szakácskönyve, 100 modern és könnyen elkészíthető étel receptjét tartalmazza a Földközi-tenger déli és keleti partvidékéről.
Ha egy ételnek perzsa, török vagy arab neve van, sokan azt gondolják, hogy biztosan nagyon nehéz elkészíteni. Sabrina Ghayour azonban bebizonyítja, hogy a közel-keleti konyhaművészet egyszerű és elérhető, az ételek elkészítésében pedig a legtöbbször semmi nehézség sincs.
Az iráni származású brit szakács nemcsak bemutatja a Közel-Kelet klasszikus fogásait, hanem újrafogalmazza ezeket, s leszámol azzal az előítélettel, miszerint a közel-keleti ételek elkészítése időigényes és bonyolult. Ahhoz, hogy egy étel finom és különleges legyen, nem kell egymillió hozzávaló – sokszor elég néhány fűszer és hasznos tipp arról, mire valók, és milyen sokszínűen használhatjuk őket.
Ghayour Teheránban született, és 1979-ben, az iráni forradalom kitörése után költözött Londonba. Hatévesen kezdett flörtölni a főzéssel, amikor megkapta első szakácskönyvét. Attól kezdve otthon készített különböző ételeket, majd tinédzserként végleg magával ragadta a perzsa konyhaművészet iránti rajongása. Autodidakta szakácsként eleinte török, arab, örmény és afgán ételek ízeivel kísérletezett. Első kötete, Az Ezeregy éjszaka ízei – Közel-keleti konyha mindenkinek 2014 májusában jelent meg, és nem csupán bestseller lett, de kiváló kritikákat is kapott egyszerű és sokszínű receptjei, illetve lenyűgöző dizájnja és fotói miatt.
Lao-ce: Tao Te King
(Helikon Kiadó, fordította: Weöres Sándor)
A hatodik századi Kínába, az ősi kínai filozófia világába kalauzolja olvasóit Lao-ce mester örök érvényű tanítása. Bár azt nem tudjuk, Lao-ce valóban élt-e, valóban létező személy volt-e, vagy csupán egy legenda. Lao-ce magyarul „öreg gyermeket” vagy „öreg mestert” jelent, ahol a gyermek szó a taoizmusban a tapasztalt mesterek gyermeki egyszerűségére utalhat. Lao-ce klasszikus, a Helikon Zsebkönyvek sorozatában már régen napvilágot látott (a századik kötetén is túl járó széria 27. könyveként), ez a kiadás azonban új borítóval kerül az olvasók kezébe. A szokatlan lépés oka az, hogy a szerkesztők észrevették, hogy egy japán sintó-kapuval a borítóján jelent meg a mű, ami, lássuk be, kevésbé illeszkedik az ősi kínai tanításokhoz…
Ahogy Weöres Sándor nyomán a mai magyar irodalom ismeri: Tao Te King, vagyis Az Út és Erény könyve az a könyv, amelyben a hagyomány szerint a filozófiai taoizmus alapítómestere könnyen megjegyezhető formában összegezte a tao szerinti élet tanításait. A könyv legfontosabb üzenete a követendő úttal, a taóval való harmónia keresésének keretbe foglalása. A taoizmus legfontosabb tanítása harmóniát találni a természet erőit mozgató teremtő őserővel, elérni a nem-cselekvés (Wu-wei) állapotát, és ezáltal megvalósítani a tökéletességet és a halhatatlanságot, vagyis a teljes megvilágosodást. Lao-ce a legenda szerint megteremtette ezt a világot, és halhatatlan remeteként élt tovább egy ismeretlen helyen.
Ben Hubbard: Így éltünk a régi időkben
(Kolibri Kiadó, fordította: Sárpátki Ádám)
A gyerekeknek egy különleges történelmi könyvet hoztunk ezen a héten, amely az őskori és ókori népeket és kultúrákat mutatja be gyerekszemszögből. Az Így éltünk a régi időkben rengeteg színes ábrával szemlélteti a vadászok és gyűjtögetők életét, az első városokat és birodalmakat, valamint összegyűjt számos kisebbek számára is izgalmas érdekességet a letűnt korok mindennapjairól.
Mezopotámiában megismerjük a sumér nép, a zikkuratok és a kézművesség rejtelmeit. Ellátogatunk az eurázsiai sztyeppékre, hogy közelebbről szemügyre vegyük a szkíták szokásait és lovas életmódjukat. Szemtanúi lehetünk a Heian-kori Japán virágzásának, amikor művészet, építészet, irodalom, vallás és szertartásrend az aranykorát éli. És megtudhatjuk azt is, mi volt az a labdajáték, amivel szívesen ütötték el az időt a császári udvarban.
Kilenc gyerek, kilenc korszak, kilenc kultúra, kilenc nagyszabású tabló, amelybe belépve ott találjuk magunkat a korabeli élet sűrűjében.