A nemzetközi megjelenéssel egy időben, októberben magyarul is olvasható lesz az utóbbi évek legnagyobb Beatles-szenzációja, a Get Back. Peter Jackson, A Gyűrűk Ura-filmek rendezője az 1970-es évek óta dobozokban álló, elképesztő mennyiségű nyersanyagból vágott össze egy egész estés filmet, amelynek ez az azonos című könyv az exkluzív kísérőkötete.
Ipacs Tibor (a Get Back fordítója) írása a Nyugati tér blognak
1992 őszén kezdtem a gyomaendrődi Kner Imre Gimnázium első osztályát (angol tagozaton), és nagyjából ez idő tájt szerettem meg a Beatles zenéjét. Ennyi idő távlatából már ki merem jelenteni, hogy végérvényesen. Hogy mi fogott meg bennük? A csodálatos dallamaik, a vagányságuk, hiszen néha azért felbukkantak egy-egy filmben a tévében, meg persze a szövegeik, amikor már értettem őket. És az is tetszett, hogy a Beatles akkor egyáltalán nem volt „divatos” vagy éppen „menő”. Szerintem, ha egy diagramon ábrázolnánk a nyelvtudásomat, akkor egy szép nagy szeletre rá lehetne írni, hogy a Beatlesnek és más, korabeli zenekaroknak köszönhető. Én közben felnőttem, külkereskedő, majd műfordító lettem, de a Beatles valahogy mindig velem maradt, pedig sokféle zenét hallgatok.
2020 végén megkeresett M. Nagy Miklós, a Helikon Kiadó főszerkesztője és Benedek Szabolcs barátom, aki – szépirodalmi munkássága mellett – több könyvet is írt a Beatlesről, illetve annak tagjairól is. Kiderült, hogy a Helikon Kiadó szeretné megjelentetni magyarul a Beatles Get Back című könyvét, mely az 1969. januári stúdiófelvételekről szól. Roppant izgalmas időszak volt ez a zenekar életében, hiszen vissza akartak térni a gyökerekhez, filmet, koncertet, lemezt terveztek. 55 órányi film- és 120 órányi hangfelvétel készült, ezekből tudták rekonstruálni az elhangzott beszélgetéseket. Azok pedig nagyon érdekesek, hiszen egyrészt szemtanúi vagyunk az útkeresésnek, a vívódásnak, a küzdelmeknek, de sok vidám pillanatot is átélünk a Beatlesszel ezekben a januári napokban. És közben rengeteg klasszikussá vált dal születik vagy nyeri el végleges formáját, gondoljunk csak a címadó „Get Back”-re, a „Don’t Let Me Down”-ra vagy a „Something”-re.
Hogy milyen volt fordítani ezt a könyvet? Izgalmas és nehéz is egyszerre. Izgalmas, ugyanis legutoljára húsz éve jelent meg olyan könyv, amelyben a Beatles tagjai szólalnak meg. Nehéz, hiszen ezek a srácok lazán, kötetlenül beszélgetnek egymással, sokszor kerülnek szóba zenei témák, becsúszik egy-egy korabeli szleng, ráadásul John Lennon előszeretettel csavarta ki a szavakat a poén kedvéért. Többször is felnevettem munka közben, de aztán meg kellett birkózni a feladattal, hogy a szóvicc magyarul is értelmes és humoros legyen.
Szerencsére egy Beatles-rajongó író szerkesztette a könyvet (Benedek Szabolcs), és ha nagyon elakadtam, tudtam még kérdezni hivatásos Beatles-rajongóktól vagy Beatles-rajongó zenészektől (Hoffman Györgynek, a The Blackbirds Beatles Emlékzenekar dobosának és Peterdi Gábornak, az Egri Road Beatles Múzeum igazgatójának ezúton is köszönöm a segítségét).
Ahogy haladtam a szöveggel, egyre könnyebb volt elkapni a fiúk „hangját”, de a hangulat miatt többször is meghallgattam az Abbey Road, valamint a Let It Be lemezeket, és visszanéztem mindazt, amit ebből az időszakból lehetett, ugyanis a felvett anyagokból 1970-ben már készült egy mozifilm Let It Be címmel, amely a nyolcvanas évek elején lézerlemezen és videókazettán is megjelent – Nyugat-Európában, valamint az Egyesült Államokban. Így hát elképesztően ritka kincsnek számított ez a film. Közel tíz évig vártam, amíg végül aztán az internet beköszöntével találtam egy gyűjtőt Magyarországon, akinél végignézhettem egy kópiát.
A könyv olvasásakor egyedülálló élményt jelent, hogy közvetlen közelről figyelhetjük, ahogy fennállása utolsó teljes évében alkot a hatvanas évek meghatározó zenekara: viccelődnek, összevesznek, kibékülnek, nevetnek, zenélnek. Ethan A. Russell és Linda McCartney gyönyörű, részben eddig ismeretlen fényképeinek, valamint a digitalizált filmkockáknak köszönhetően úgy érezzük, mintha mi is ott lennénk velük a stúdióban. A Beatlesszel együtt! Azért ezt nem sokan mondhatják el magukról. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy Peter Jackson milyen filmet készít majd a rendelkezésére álló hatalmas anyagból, de a már megjelent ízelítő roppant ígéretesnek tűnik:
A tetőkoncert végén John Lennon azt mondja: „Szeretnék a csapat és a magunk nevében is köszönetet mondani, és remélem, sikeres volt a meghallgatás.”
Hát John, Paul, George és Ringo: nagyon is. És köszönök mindent, amit tőletek kaptam!