„Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma.” – írta Hamvas Béla 1930-ban James Joyce kötetben először 1922-ben megjelent regényéről. A Helikon Kiadó jóvoltából hamarosan újra elérhető lesz a modernista irodalom egyik legjelentősebb műve; az új kiadás a regény 2012-es fordítása, amit Szentkuthy Miklós szövegét használva a Magyar James Joyce Műhely tagjai – Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán és Szolláth Dávid – dolgoztak át.
A borító és a könyv tervezője, Váradi Zsolt írását olvashatjátok itt, a Nyugati tér blogon.
(kép: cherwell.org)
Amikor a Helikon Kiadó eldöntötte, hogy újra kiadja Joyce klasszikusát, egyszerre inspirált és rémített meg a feladat. Gyerekkorom egyik erős vizuális emléke az Ulysses kék-sárga, vaskos gerince, ahogy szinte világít a szüleim könyvespolcáról. Sokáig szemeztem vele, mire eldöntöttem: márpedig nekem ezt a könyvet el kell olvasnom, és nemcsak a hossza, de Joyce rengeteg irodalmi utalással átszőtt, és stílus tekintetében is nagyon változatos szövege követelt tőlem figyelmet hosszú hetekre.
Annak ellenére, hogy ennyire részletgazdag, kimunkált írásról beszélünk, a cselekménye mindössze egyetlen nap alatt játszódik. Leopold Bloomot követhetjük a századforduló Dublinjában, Odüsszeusz utazásának egyfajta parafrázisaként. Innen az Ulysses cím is.
A szöveg mélysége ellenére egy nagyon hétköznapi embert követ nyomon, ráadásul meglehetősen rövid időn keresztül, így kevés olyan vizuális kulcsot kínál, ami borítóra kívánkozik. Éppen emiatt az utóbbi több mint száz év számomra legkedvesebb kiadásai mind tipografikus megoldásokkal dolgoznak. A kiadóban is az a döntés született, hogy próbáljunk meg ebbe az irányba tapogatózni. Ennek ellenére azt gondoltam, hogy a betűk játéka mellett szükség van grafikus támogatásra is, hogy kicsit szakítani tudjunk a már jól ismert klisékkel.
Így született meg bennem az ötlet, hogy a dublini utcák labirintusszerűen tekergőző hálózata legyen az a motívum, amire felfűzöm a címsor betűit. Szerettem volna, ha az egész borítót kitölti a cím, így szabadabb tagolást választottam. A tipográfia rajzolja ki az utcákat, míg a negatív tereket a háztetők alkotják. Kisebb és nagyobb épületeket, tornyokat, sikátorokat fedezhetünk fel az elsőre homogénnek tűnő, kékeszöld felületen, sirályok apró sziluettjeit pillanthatjuk meg, és feltűnik a főhős alakja is, amint éppen egyik állomásról igyekszik a következőre.
A felszínen Joyce regénye egy átlagos ember egyetlen, átlagos napját mutatja be, de a figyelmes olvasó rengeteg olyan részlettel gazdagodhat, amik miatt érdemes alaposan elmerülni a szövegben. Hasonló élményt szerettem volna teremteni a borítóval is.