Szederkényi Olga író, újságíró, a francia és a magyar gasztronómia kutatója, de rendezett már dokumentumfilmet, hangjátékot, az idei Café Fesztiválon pedig Ady Endre és múzsája, Léda levelezésén alapuló színdarabját is bemutatták. Rövid interjúnkban legújabb vállalkozásáról, az Irodalmi popikonok címmel megjelent interjúkötetéről kérdeztük.
– Az Irodalmi popikonok első interjúja már nagyon régen elkészült, de a teljes anyag végül mennyi idő alatt állt össze? Mikor látszott, hogy az összegyűlt beszélgetésekből könyv lehet?
– Az első interjú Bram Stoker Drakulájáról készült 2012-ben. Az azt követő pár évben rendszeresen szállítottam a sikeres szerzőkről szóló páros interjúkat a Hévíz folyóiratnak. Miután Karl May, Bánffy Miklós, Agatha Christie és Rejtő Jenő is csatlakozott a csapathoz, felmerült, hogy ebből akár kötet is lehetne egyszer. Végül 2019-re állt össze az Irodalmi popikonok kézirata.
– A kötetben közel 40 beszélgetőtárs szólal meg. Miért pont ketten beszélnek egy-egy témáról, és mi alapján választotta ki a közreműködőket?
– Nekem mindig érdekesebb, ha ugyanarról a dologról két ember véleményét ismerem meg. Lehetőleg két teljesen más nézőpontból. Az Irodalmi popikonokban az egyes szerzőkről beszélő két interjúalany közül az egyik mindig egy szakértő vagy életműkutató, a másik pedig olyan, aki izgalmas módon kötődik a témához. Például Szabó Magdánál Kabdebó Lóránt irodalomtörténészt, a Digitális Irodalmi Akadémia Szabó Magda kutatóját kérdeztem, akinél kevesebben ismerik jobban az író életművét és személyiségét. A másik alanyom pedig Kiss Noémi volt, akire íróként nagyon hatott Szabó Magda, és ráadásul egyszer elég komolyan össze is vesztek. Vagy Anna Kareninánál Hajnády Zoltán, a Tolsztoj-monográfia szerzője mellett Bárdos Judit filmesztétát és Soós Attila színházi rendezőt is megkérdeztem, mert az Anna Karenina az egyik legtöbbet filmre és színházba adaptált irodalmi mű. Molnár Ferencről két unokája mesélt: Sárközi Mátyás író és Horváth Ádám rendező. Hemingwayről Takács Ferenc irodalomtörténészt, valamint Babiczky Tibor írót kérdeztem, akinek prózája a kritikusok szerint minimalizmusában nagyon hasonlít a Papa elbeszélésmódjához. Vagy az Egri csillagokkal kapcsolatban Horváth Viktor íróval beszélgettem, aki Török tükör című könyvében egy török kamasz szemével láttatja a korabeli Magyarországot. A másik interjúalanyom pedig Erdal Salikoglu, aki orvosként lefordította törökre az Egri csillagokat. A többi beszélgetés is hasonlóan izgalmas emberekkel készült…
– Mennyi időt töltött egy-egy témával, hogyan készült fel az egyes interjúkra?
– Általában hosszú hetekig, hónapokig készültem a beszélgetésekre, attól függően, hogy mennyire ismertem az írót, a témát. Olvastam a szóban forgó szerzők műveit, elemzéseket, életrajzokat. Filmeket néztem, színházba jártam.
– Drakula végül tényleg igazi popikon lett, filmekben, pólókon, a popzenében, mindenhol jelen van, de Agatha Christie regényei is töretlenül népszerűek. Hogy érzi, sikerült végül megfejteni a könyvben a siker titkát?
– A Grimm testvérektől Bródy Sándorig és Füst Milántól Jane Austenig egy dologban hasonlítanak a popikonjaim: nem szerettek volna senkinek sem megfelelni. Ezért az derült ki számomra, hogy az az üdvös, ha valaki megmarad önazonosnak és a saját útját járja. Az őszinteségnek, a saját hangnak és az eredetiségnek hihetetlen ereje van. Aztán az olvasók eldöntik, hogy tetszik-e, amit az illető írt. A Sors pedig arról határoz, hogy az öröklét jár-e az adott műnek vagy valamilyen ármány miatt feledésbe merül. És adott esetben akár újra fel is támadhat.