Talán kevesen tudják, hogy Mayim Bialik – az Agymenők Amy Farah Fowlere – nemcsak a sorozatban rendelkezik doktori fokozattal, de a való életben is idegtudós. Mindig is nagyon érdekelte a tudomány, így felfüggesztette színészi karrierjét – 14-től 19 éves koráig egy Amerikában népszerű sorozat, a Blossom címszereplője volt – és a tanulást helyezte előtérbe, hogy a neurológia szakértője legyen. A színészet, a tudomány és az anyaság (két fiúgyerek büszke anyukája) mellett most Mayim Bialik megírta első könyvét. A FelNŐni fiatal lányoknak szóló útmutató, amelyben tudományos tények, a szerző saját történetei és az élete során felszedett bölcsessége segítségével mesél nekünk a nővé válás folyamatáról – biológiai, pszichológiai és szociológiai szempontból.
Interjút olvashattok itt, a Nyugati tér blogon Mayim Bialikkal.
– Miért volt fontos számodra ez a téma, miért akartad megírni ezt a könyvet?
– Azért, mert én magam is átéltem ezt a folyamatot. Ráadásul nagyon sokszor kértek már, hogy írjak lányoknak szóló tudományos könyveket. És persze, értettem, hogy ki akarják aknázni azt a tényt, hogy a való életben is tudós vagyok. De úgy gondoltam, hogy a női létről írni sokkal érdekesebb. Nagyon inspiráló volt számomra Natalie Angier A nő intim földrajza című könyve, amely a nőiség egészét vizsgálja. Fontosnak tartom, hogy a lányok mindent megértsenek erről az élményről. Arról akartam könyvet írni, hogyan válunk nővé.
– Tinédzserként otthagytad a színészi pályát, hogy folytathasd a tanulmányaidat. Milyen volt ez az átmeneti időszak?
– Nagyon nehéz. Annak ellenére, hogy a Blossom című sorozat nem volt egy top 10-es műsor, elég népszerű volt ahhoz, hogy könnyen felismerjenek, bármerre is járok. De akkor már nem akartam a nyilvánosság előtt élni. Nem akartam amiatt aggódni, hogy milyen elvárásokat támasztanak az emberek a külsőmmel és a viselkedésemmel kapcsolatban. Szerettem volna, ha azért becsülnek, ami belül van. Ezzel nem azt mondom, hogy a többi színésznő, aki folytatja a karrierjét, sekélyes lenne, vagy ilyesmi. De az életem ezen szakaszában ez már nem volt kielégítő számomra.
Alapjáraton nem érdekeltek a természettudományok, de aztán 15 éves koromban beleszerettem a biológiába, és tudós akartam lenni. Nagyon sok idő és munka kellett, hogy behozzam a korábbi lemaradásomat. Akkoriban minden kérdésemet nagyon alaposan átgondoltam: Ki vagyok én? Milyen karrier áll előttem? Milyen helyem van a világban? Soha nem vagy túl fiatal ahhoz, hogy elgondolkodj azon, milyen életet szeretnél.
– Hogyan találtad meg a hangot a fiatal olvasókhoz?
– Kihívás volt. Gyerekkoromban sem beszéltem soha úgy, mint egy gyerek. És azt mondják, hogy a fiaim, akik 8 és 11 évesek, sem úgy beszélnek, mint ahogy a gyerekektől elvárnák. A szüleim irodalomtanárként dolgoztak, apám pedig még költő és író is, így a vita, érvelés és dialektika szellemében nevelkedtünk. Tehát nehéz volt olyan könyvet írni, amiben nem tudtam használni a teljes szókincsemet. Rendszeresen írok esszéket és blogbejegyzéseket, ahol nem ütközöm ilyen akadályba. De azt szerettem volna, ha a könyvben szereplő hangnem releváns, megfelelő és nem lekezelő lesz.
Az olvasó anyukájának sem akartam tűnni, inkább egy barátibb, beszélgetős hangulatot szerettem volna teremteni, olyasfélét, ahogyan a fiaimmal szoktam beszélni. Remélem, van benne elég humor, és nem hangzik prédikálásnak. Végigolvastam a 11 éves gyerekemmel, aki nem volt elragadtatva a női anatómiával kapcsolatos részektől, majd megkérdeztem tőle, mi a véleménye az egészről, mennyire érthető. Szerencsére azt mondta, hogy úgy hangzik, mint én, és teljesen világos.
– Mire tanítod a fiaidat a lányokkal és a nővé válással kapcsolatban?
– Megtanítom őket hinni a fiúk és a lányok kivételes erejében és egyediségében. Tudós anyukaként elmagyaráztam nekik a nemek közötti hormonális különbségeket. Saját tapasztalatból pedig tudják, hogy én egy „fiús” lány vagyok, míg az apukájuk rajong az általában „lányosnak” tartott musicalekért, tehát nagyon sokféle típusú ember létezik, nincsenek éles határok és csak az egyik vagy másik nemre jellemző tulajdonságok. Arra tanítom őket, hogy becsüljék a férfiak és nők közötti különbségeket, és keressék a kettő közötti hasonlóságokat. Azt is tanítom nekik, hogy a testünknek vannak határai, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, és hogy a „nem” az „nem”-et jelent. Beszélek velük mások döntéseinek tiszteletben tartásáról, és ismerik a női anatómiát. Nem akarom titkolni előttük a nővé válás és női lét részleteit, ezért beszélgetek velük erről is, persze az életkoruknak megfelelő módon. Szerintem minél előbb természetessé válnak az effajta beszélgetések, annál jobb.
A nyitóképen szereplő szerzőfotó a © J Squared Photography készítette.