5 könyv – a jövőről


Sokszor eljátszunk a gondolattal, mi lesz holnap, mit hoz a jövő. Vajon békés, nyugodt világ vár a következő generációkra? Vagy épp egyenesen az apokalipszis felé tartunk? Manapság egyre inkább úgy érezhetjük, egy fura disztópiába keveredtünk, aminek messze még a vége. Ilyenkor egyre fokozódik a nyomás, erősödik a pánik, ezért az egyik legjobb dolog, amit tehetünk, ha eltereljük a mindennapi gondokról a figyelmünket.

E heti válogatásunkban 5 olyan könyvet hoztunk, amelyek távoli és nem is olyan távoli párhuzamos időkben játszódnak. Olyan alternatív világokba pillanthatunk be, amelyek akár egyetlen szempillantással valósággá válhatnak. Ha minden szegletét bejártuk ezeknek a dimenzióknak, lehetséges, hogy sokkal nyugodtabban csöppenünk vissza a saját, immár csak kissé szokatlan valóságunkba.

Joanne Ramos: A Farm
(Park Könyvkiadó, fordította: Csonka Ágnes)

Joanne Ramos családja a Fülöp-szigetekről érkezett Amerikába a 70-es években, szüleitől azt tanulta, bármi lehet belőle, ha keményen dolgozik, és a szabályok szerint játszik. Író akart lenni, de a Princeton Egyetem szépírás kurzusán olyan tapasztalatokat szerzett, hogy a félév vége előtt kilépett. Pénzügyet tanult, az egyetem mellett dolgozott, és nap mint nap szembesült az esélyegyenlőtlenséggel, a bevándorlók nehézségeivel, és a sok áldozattal, amelyet gyerekeikért hoznak.

Ezek az élményei inspirálták első disztópikus cselekményvezetésű regénye megírására, amely végül a szépíráskurzus-fiaskó után több mint 20 évvel jelent meg. A Fülöp-szigeteki Jane egyedül marad pár hónapos babájával, és egy kivételes lehetőség kínálkozik a számára. A jobb élet reményében beköltözik egy luxus béranyaközpontba, ahol leginkább szegény, de egészséges nők hordják ki a gazdagok gyerekeit – nagyon sok pénzért. De mi ebben a csapda? A béranya a terhesség alatt nem hagyhatja el a létesítményt, a külvilágtól elzárva szigorú szabályok szerint kell élnie, és mindent a születendő babának kell alárendelnie.
„– A béranyaság, az ilyen fajta béranyaság, árucikké alacsonyít le, olcsóvá tesz! Mindent, ami szent, kiszerveznek, becsomagolnak, és eladják annak, aki a legtöbbet ígéri érte!” Vajon megéri?

Duncan Shelley: Árnyékszingularitás
(Helikon Kiadó)

Az Árnyékszingularitás a Domínium Univerzum nyitó regénye, melyet további történetek követnek majd. Az időpont 2050, a helyszín Magyarország. A politika a szórakoztatóipar része, a huszonötmilliós ország gyarmattá vált, a valódi hatalom nem látható. A bőrszín, a származás és a nemi identitás már nem számít, a lakosság kiterjesztettekre és elmaradottakra hasadt. A felszínen minden megváltozott. A mélyben semmi. Az országok csupán nevek a térképen. A kormányokban színészek ülnek, akik szerepeket játszanak a szappanoperában. A Földet 23 domínium uralja, a nevesített 201 állam mindegyike valamelyik birodalom fennhatósága alá tartozik. Magyarország, Ausztria, Szlovákia egésze, Csehország, Románia, Szerbia, Horvátország és Ukrajna egy része a NanoDog Domíniumban található.

A legmagasabb szintek alatt minden döntésben részt vesz a mesterséges intelligencia. Megjelenik a transzhumanizmus. Közeledik a technológiai szingularitás. A természet halálán van, és mint egy haldokló utolsó vad erőfeszítése, előtör a mélyből az ősi mágia, hogy védje az életet a gép terjeszkedésével szemben.
Az ősi magyar törzsek még mindig léteznek, csupán visszahúzódtak, titkaikat védték. Most azonban, az összeomlás határán, a történelem homályába veszett képességek: a varázslás, a harcmodor, mely egykor rettegést ültetett a szívekbe, visszatér. Ez az Árnyékszingularitás.

Margaret Atwood: MaddAddam
(Jelenkor Kiadó, fordította: Csonka Ágnes)

„Akkortájt sokat szórakoztak ilyesmikkel: az állatteremtés óriási mulatság volt, akik csinálták, azt mondták, hogy Istennek érzik magukat.” – olvashatjuk a MaddAddam-trilógia nyitókötetében, a Guvat és Gazellában. Zoë Sadokierski The Everything Change című spekulatív ábrasorozata vizualizálja Margaret Atwood MaddAddam-trilógiájának kulcsmotívumait. Az ausztrál művész újságcikkekből és beszámolókból származó tudományos tények mellé helyezte az általa formált lényeket. Ezekben a rajzokban összeér a Margaret Atwood alkotta világ és a tudomány mai állása szerinti ismereteink, így ezek a különleges alkotások rámutatnak korunk sürgető ökológiai problémáira.

Margaret Atwood nagyszabású disztópiájának utolsó darabjában, a címadó MaddAddamben főszereplőként találkozunk Az Özönvíz évében megismert Zebbel és Tobyval, akik a többi túlélővel együtt új életet kezdenek az elpusztult civilizáció romjain. A Guvat és Gazella központi figurája, Hóember súlyos sérüléséből lábadozik, így Tobyra hárul a feladat, hogy átvegye a próféta szerepét a táborba érkező Guvatkák között, és megpróbálja megértetni velük, miért és hogyan pusztult el a világ. A tábor lakóinak mindennapjai folyamatos küzdelemben telnek: a börtönként szolgáló gladiátorarénából kiszabadult vérszomjas bűnözők mellett a hiperintelligens hibrid disznófaj, a gömböcök is támadásra készülnek ellenük; és mindeközben megpróbálnak a Kertészek vezetőjének, Ádám Egynek is a nyomára bukkanni.

Csányi Vilmos: Ő ott bent
(Libri Kiadó)

A világhírű etológus, Csányi Vilmos nemcsak a tudomány, hanem a művészet embere is – ismeretterjesztő kötetei mellé, egy ideje, szépirodalmi írásai is felkerülhetnek könyvespolcunkra. Az Ő ott bent című regény vízió a mesterséges intelligencia uralta – talán nem is olyan távoli – jövőről. Miközben számítógépekről és mesterséges intelligenciáról ír, Csányi valójában az emberi természet lényegét próbálja megragadni – ahogy utóbbi tudományos könyveiben is.

A történet szerint már csak évekre járunk attól, hogy megjelenjen az első szingleton, a világot irányítani képes szuperintelligencia. A teljes titokban működő Ötök rájönnek: mindennél fontosabb elérni, hogy ez az intelligencia barátságosan viszonyuljon az emberiséghez. Ennek érdekében egy veszprémi antropológusprofesszor idegrendszerét számítógépre másolják, azt remélve, hogy ha a másolat valóban képes szingletonná fejleszteni önmagát, az emberből lett program hű marad majd gyökereihez. Christian öntudatra ébred, és egyre intelligensebbé válik, de ezt a kutatólabor munkatársai ferde szemmel nézik. A félig ember-félig program problémáinak megértéséhez egy magányos, ám annál csinosabb pszichológusnőt is bevonnak a kutatásba, aki igencsak vonzónak találja Christiant. Csányi Vilmos utópiája a hatalom természetét, ember és gép viszonyát, a mesterséges intelligencia problematikáját boncolgatja.

Sarah Cohen-Scali: Max
(Kolibri Kiadó, fordította: Tótfalusi Ágnes)

Sokszor nehéz olyan témákról beszélni és írni, melyek akár meg is történhettek volna. Sarah Cohen-Scali regénye, a Max provokatív, felkavaró, ugyanakkor olyan természetesen beszél elhallgatott, mégis kibeszélésre váró dolgokról, ahogy kevesen teszik. Már a regény borítója – mely megegyezik a francia kiadáséval – erőteljes és merész. A horogkeresztes karszalagot viselő embrió látványa megragadja a tekintetet és elgondolkodtat. A Max tulajdonképpen egy gondolatkísérlet, mely megpróbálja végigvenni, mi és hogyan történt volna, ha… Valóban lett volna új és szép világ? Aligha. Viszont a kötet valós tényeken alapszik, vagyis történt effajta emberkísérlet, mégis Karsai László, történész utószavában mindazt felsorolja, melyek azok a részek a regényben, amelyeket nem támasztanak alá tények.

A könyv mesélője maga Max, aki a Heinrich Himmler által kigondolt Lebensborn-program keretében születhetett meg: anyja és apja szerencsésen megfelelt az árja faji kritériumoknak, és ezért csakis egy magasztosabb cél érdekében „hozták létre” gyermeküket. Megerősödhet-e ilyen indítással egy gyermek, valóban lehet-e születésétől fogva maximalista, egyáltalán milyen világ az, ahol ez lehet a társadalmi elvárás? Sarah Cohen-Scali regénye mellbe vág, hogy aztán hosszú hetekig rágódjunk azon, mi lett volna, ha…