12 dolog, amit nem tudtál a Gyilkosság az Orient expresszenről


Agatha Christie magyar olvasói nem panaszkodhatnak, szinte havonta bővül a Helikon Kiadó életműsorozata újabb és újabb regényekkel. Épp a múlt héten jelent meg A barna ruhás férfi, illetve a Tíz kicsi néger, ami a jogtulajdonosok kérésére immár Mert többen nincsenek címmel kerülhet a könyvesboltokba. A krimikirálynő egyik legnépszerűbb regénye, a Gyilkosság az Orient expresszen generációk kedvence. Chris Chan összegyűjtött egy tucat kevésbé ismert tényt erről a klasszikusról, aminek színpadi változatát Budapesten most épp a Thália Színházban játsszák, Poirot szerepében Szervét Tibort láthatjuk.

1. Agatha Christie nagyon sok ihletet merített saját utazásaiból. Mikor 1931-ben a Közel-Keletről hazafelé tartott az Orient expresszen, feljegyezte utastársai nemzetiségét, később ezek segítettek neki megformálni a regény egyik-másik karakterét. Egy másik utazás során megtapasztalhatta, milyen késéseket okoz, ha áradás torlaszolja el a vasúti síneket. Előfordult egyszer az is – igaz, akkor Christie nem volt személyesen jelen –, hogy az Orient expressz jó időre a lezúduló hó fogságában rekedt.

2. Közismert tény, hogy a történet középpontjában álló Daisy Armstrong-ügyet egy valós bűncselekmény ihlette. Charles Lindbergh korábban azzal szerzett magának hírnevet, hogy átrepült az Atlanti-óceánon, de néhány évvel később tragikus esemény miatt került újra a címlapokra: kisfiát elrabolták és meggyilkolták. A regénybeli Armstrong-ügy számos részlete megfeleltethető a valós bűncselekmény momentumaival, amilyen az igaztalanul megvádolt szolga, aki később ezért vetett véget életének; bár az is igaz, hogy Charles Lindbergh és felesége, Anne évtizedekkel az emberrablást követően hunyt el.

3. Az amerikai piacon nem ezen a címen ismerik a regényt. Már az első kiadás is a Murder On The Calais Coach címmel került az Egyesült Államok könyvesboltjaiba. A kiadó azért döntött így, hogy ne keverhessék össze Agatha Christie történetét Graham Greene Orient Express című, két évvel korábban publikált regényével, ami Angliában viszont Stamboul Train címen jelent meg. S hogy miért változtattak ezen az amerikaiak? Nem tartották elég frappánsnak az angol címet. Tudtad követni?

4. A Gyilkosság az Orient expresszent az írónő több más könyvében is megemlíti. A Nyílt kártyákkal című kötetben Poirot burkoltan ugyan, de mégis elárulja a történet megfejtését, amikor egy fiatal hölgynek megmutatja a gyilkos fegyvert. (Szóval a Nyílt kártyákkalt csak akkor olvasd el, ha már ismered a Gyilkosság az Orient expresszent!) A Gyilkosság Mezopotámiában végén az elbeszélőtől megtudjuk, hogy Poirot a hazafelé tartó vonatúton belekeveredik egy gyilkossági ügybe; a Találkozás a halállal című regény egyik szereplője pedig, saját állítása szerint, ismeri az Orient expresszen történt rejtélyes gyilkosság titkát.

A Helikon Kiadó sorozatának idei könyvei

5. Christie nemcsak ebben a regényben tesz tanúbizonyságot orosz nyelvtudásáról – a cirill ábécé ugyanis fontos szerepet játszik a gyilkosság helyszínén talált létfontosságú nyom helyes értelmezésében –, hanem a The Double Clue című rövid történetben is ez vezeti el Poirot-t az ékszerrablási ügy megoldásához.

6. A regény 1974-es filmváltozata óriási sikert aratott. A Sidney Lumet rendezte mozi abban az időben Nagy-Britannia legnagyobb bevételt hozó filmjének bizonyult. Számos díjra jelölték, amelyből sokat meg is kapott. Albert Finney-t például Oscar-díjra jelölték Poirot szerepéért, Ingrid Bergman pedig a harmadik Oscarját zsebelte be az alakításáért, Greta Ohlssen karakterének megformálásáért a legjobb mellékszereplőnek járó szobrot vitte haza abban az esztendőben.

7. Agatha Christie ugyan áldását adta erre a 70-es években készült filmre, de egy nagy problémája azért mégis akadt vele: szerinte Albert Finney orrseprője nem éppen „Anglia legfinomabb bajusza” volt, ahogy ő ezt a regényben leírta.

8. A királyi család is segített a film elkészítésében. Állítólag Lord Louis Mountbatten, az egyik producer apósa győzte meg végül az írónőt, hogy adja el a megfilmesítés jogát. A korona című sorozatban Lord Mountbattent Charles Dance, angol színész alakította, aki több Agatha Christie-filmben is szerepelt.

9. Az Orient expressz alapján 2006-ban videojáték is készült. Poirot ezúttal is David Suchet hangján szólalt meg. A játékosok a vonat egyik alkalmazottja, Antoinette Marceau szerepébe bújva követhetik az eseményeket, aki Poirot asszisztenseként nyomoz, mivel a detektív könnyebben megsérül, mikor a hó lezúdul a sínekre. Poirot a játékban hasznos tanácsokkal látja el asszisztensét, és hogy a játékosoknak még nagyobb lehessen a sikerélményük, a fejlesztők a történet megoldásán is változtattak kicsit.

10. Agatha Christie egyik legismertebb regénye visszaköszön a színházi világban is. A híres drámaíró, Ken Ludwig adaptálta a közelmúltban a történetet, amelynek 2017-es bemutatóját komoly várakozás előzte meg. Azóta világszerte számtalan színház tűzte műsorára a darabot, amelyből hat fontos karaktert is elhagytak. Ugyanazok a gyanúsítottak kerültek ki a színpadi változatból, akik hiányoznak az Alfred Molina fémjelezte televíziós feldolgozásból is. További részleteket itt olvashatsz angolul a darabról. Itt pedig megnézheted a Thália Színház kedvcsinálóját a pár nappal ezelőtt Budapesten is bemutatott alkotásról:

11. Christie maga is fontolgatta az Orient expressz színpadi adaptációját. A híres dramaturg, Ben Hecht egyszer megpróbált engedélyt kérni az írónőtől, de Agatha Christie elutasította, mert a saját tervét akarta megvalósítani. Az volt a szándéka, hogy az eredeti regényhez képest a színpadi feldolgozást kiegészíti egy olyan narratívával, amelyben azt tudja megmutatni, hogy az Armstrong-gyilkosság milyen hatással volt a szereplőkre. A darabot Christie soha nem írta meg, de egy 2015-ös japán minisorozat felhasználta ezt az ötletét, az epizódok első felében a regényadaptációt, a második felében pedig a bűncselekmény hátterét ábrázolta.

12. A regény alapján legutóbb 2017-ben készült nagyjátékfilm. A színészek egy részét igencsak megviselte a forgatás. A rendező, Kenneth Branagh ugyanis úgy szimulálta a vonat száguldását, hogy az ablakokra kívülről helyezett monitorokat, amelyek az elsuhanó tájat mutatták. Ez a megoldás annyira élethűre sikeredett, hogy a színészek egy része egy idő után rosszul is lett a folyamatos „vonatozástól”.

A cikk eredeti változata az agathachristie.com oldalon jelent meg.