Nem hiszek a csillagjóslásban. Pontosabban abban nem hiszek semmiképp, ami a magazinokból zúdul ránk e címszó alatt. Megtudtam, hogy a kínai horoszkóp szerint 2020 a Fém Patkány éve. A patkány eleve nagy túlélő, erre az idei évet a Fém Patkány jegyében töltjük? A nagy túlélőből elpusztíthatatlan lett? Na, ne már! De a legfontosabb kérdés, ami minden iskoláskorú gyereket nevelő családban lépten-nyomon felbukkan: mi lesz az őszi iskolakezdéssel? Nekem három terv is eszembe jutott.
Sárvári Györgyi írása a Nyugati tér blognak
Még meg sem születtek a fiaim, én már a „fiús lányok” csapatába tartoztam: bogarak, pókok, gyíkok, csigák, kígyók nálam mindig szeretett, csodált és megbecsült tagjai voltak az állatvilágnak. Most, hogy fiús anyuka vagyok, nincs ez másképp a srácaimmal sem: az utolsó poloskát is kireptetjük az ablakon. Na, de a patkány…? Bevallom becsülettel, a Lecsóból ismert Remyn kívül kevés patkányhoz társítok pozitív érzelmeket. Hiába tudom, hogy okos, szervezett és gyűjtögető állat, azért jó a tisztes távolság tőle. Ám egyvalamit el kell ismernem: a patkány az alkalmazkodás nagymestere. Minden körülményhez ügyesen idomul. És tessék, 2020 új humán szuperereje valóban az alkalmazkodás képessége lett! A túlélésre játszunk. És ennek sok-sok pozitív hozadéka is van. Például a pandémia óta a pszichológia iránti érdeklődés a legmenőbb sorozatok népszerűségével verseng.
Hogyan tervezzünk újra, hogyan alkalmazkodjunk? Tanuljunk meg lehetőségként tekinteni az ismeretlenre. Tegye fel a kezét, aki lelki rugalmasság területen ebben az évben nem fejlődött? És hogy az iskolával mi legyen, pár héttel a tanítás kezdete előtt? Fogalmam sincs. Csak azt tudom, ha már egyszer megugrottuk, meg fogjuk tudni csinálni újra. Alkalmazkodunk és rugalmasak leszünk, mint a 2020-as év metál rágcsálója.
Íme pár akcióterv ehhez egy jövőbeli naplómból.
2020. szeptember 1., kedd, A terv
Az évnyitó pont olyan megható, mint tavaly, mikor az elsőszülött fiunk kezét megfogta egy langaléta nyolcadikos, hogy bekísérje az udvarba, ahol a teljes iskola puccparádéban várta már a kicsiket. A picik szeme csillog, kié a meghatottságtól, kié a büszkeségtől, kié a páni félelemtől. A tinik többnyire unott arccal, de becsületesen fogva az apró kezeket, kettesével vonulnak be az ünnepségre. Az ovisom, bár esze ágában sem volt a március óta tartó nyarat megszakítani, csak beadta a derekát, és széles vigyorral majszolta a reggelit, mikor otthagytam. Kedd van. Mégis valami nagyon furcsa… Talán az, hogy nem töltöttem el szinte egy napot se a gyerekeim nélkül az elmúlt hat hónapban. Van egy fura lélektana az állandó készenlétnek is. Ha épp nincs semmi, akkor is van valami. Hol kezdjem a napot? Megbeszélések, a honlapom, blogolás… Legjobb mégis, ha meseírói és pszichológusi tennivalóim helyett kiszellőztetem a fejem. Ha úszással kezdem a napom, minden magától megoldódik.
2020. szeptember 1., kedd, B terv
A központilag elrendelt karantén miatt itthon indul ez a 2020/2021-es tanév. A klienseimet átszervezem délutánra, hogy a férjem legyen addig a gyerekekkel, míg én dolgozom. Sokáig alszanak a srácok, lustán indul a nap. Minek siessünk. Az évnyitót az idén a konyhában tartjuk, megnézzük az igazgatónő videóüzenetét. Ma még semmi extra nem várható, a tankönyveket már elhoztuk múlt héten. Elismerően gondolok a régi idők falusi tanítóira, akik volt, hogy az apró települések mindenféle korú gyerekét oktatták – egyszerre, volt, hogy egy tanteremben. Mi lehetett a titkuk? Rá fogok jönni. Még rémlik, milyen ijedtek voltunk márciusban és áprilisban, milyen kilátástalannak és félelmetesnek tűnt ez az egész. Most sem örülök, hogy ránk záródik a világ, de hát egyszer már sikerült. Most is menni fog! A nyáron leúszott sok-sok kilométeremre még jól emlékeznek az izmaim; hú, az úszás nagyon fog hiányozni (már megint), míg zárva az uszoda.
És tessék, végül itt a C terv. Hátha emiatt egyszer jóstehetségnek tartanak majd. A legkisebb fiam még csak négyéves. Tudom, sci-fi, de hátha…?
2022. szeptember 1., csütörtök
Amióta kijött az új NAT, mindenki megnyugodott. Teljesen oké, csak irányokat fogalmaz meg, és egy fontos minimumcsomagot tartalmaz, amit az év végi vizsgán tudni illik. Az órarend is inkább irányadó, mintsem kötelező. Az elsősök délben végeznek a tanulással, azaz maximum négy óra tanulással telik egy napjuk. A készségtárgyak a délutáni foglalkozásokra maradnak. Így az éneklés, a sport, a művészetek maradhatnak szabadidős tevékenységek, szerethető hobbik. Ez fontos egy olyan társadalomban, ahol alkotásra neveljük a gyerekeket, hogy felnőttként a végtelenített sorozatnézés helyett a mozgásban és a művészetekben leljék örömüket. Örülök, hogy tanítanak lélektani ismereteket már második osztálytól! Mennyivel könnyebb így az önismeretről, a másságról, a kirekesztésről, a félelemről, a családról vagy akár a tehetségről beszélgetni a gyerekekkel! Végre tudják, hogy a lelkük edzése, erősítése is ugyanolyan fontos, mint a testüké. A tanító néni majd’ kicsattan az energiától, épp most tért vissza az egyéves fizetett szabadságáról, amit nyolcévnyi tanítás után rendszeresen megkap minden pedagógus. Örömmel újságolja, hogy idén a tenger élővilága órán saját Maldív-szigeteki fotóival fogja bemutatni az állatokat.
Ne nevess! Ki tudja? 2019-ben gondoltad volna, hogy ilyen lesz 2020, a Fém Patkány éve?