5 könyv – iskolán innen és túl


Van, akinek gyomorgörcse lesz, ha eszébe jut, és van, aki élete legjobb időszakaként gondol rá. Egy biztos, életünk egyik legmeghatározóbb éveit töltjük ezen a helyen. Barátságok és szerelmek létrejöttét köszönhetjük neki, és olyan emlékeket az izzadságszagú tornaórákról, többnapos osztálykirándulásokról, a szalagavatóról vagy éppen a ballagásról, amelyeket évekkel, évtizedekkel később is meghatva vagy nevetve idézünk fel. Az iskola az a hely, amely a nagybetűs Életre készít fel úgy, hogy közben észre sem vesszük, de már azt éljük, ott vagyunk benne.

E heti könyvválogatásunkban olyan történeteket hoztunk, amelyek az iskoláról, az iskolás évekről, az iskolások életéről szólnak. Legyen akár az oktatáson innen, akár túl, mindenki megtalálhatja a neki tetsző olvasmányt, még mielőtt szeptember 1-jén újra becsöngetnek.

Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
(Helikon Kiadó, fordította: Koroknay István)

„…az életből lestem el, mégsem egy bizonyos fiúról mintáztam – három jól ismert gyerek vonásait egyesítettem benne, a regényszerkesztés szabályai szerint” – írja Mark Twain, az amerikai nagy klasszikus örökérvényű regényéről, amely már születése idején, 1876-ban ishatalmas sikert aratott.

A világirodalom egyik legszebb ifjúsági regénye már az első sorok után visszarepít minket a gyerekkorunkba, egy pillanat alatt felrémlik annak felhőtlen és felelősség nélküli szabadsága. Ebbe a világba húz be minket elemi erővel és isteni tehetséggel Mark Twain. Tom Sawyer a világirodalom egyik legismertebb gyerekhőse lett, akivel azóta generációk ifjai azonosulnak, hiszen a legtöbb fiú – éljen bármely korban is – szeretne kalóz, kincskereső, ártatlanokat megmentő hős, illetve a kedvese segítségére siető hősszerelmes lenni. Szerb Antal a könyv szerzőjét a gyerekirodalom Shakespeare-jének nevezte (teljes joggal, hiszen Mark Twain e regénye valóban éppúgy „kötelező olvasmány”, mint az avoni hattyú drámái), és hozzátette: „Tom Sawyer és barátja, a javíthatatlanul bohém Huckleberry Finn mindnyájunk életének része, akár Robinson vagy Gulliver, de sokkal melegebben, sokkal bensőségesebben, hiszen együtt voltunk velük gyerekek”.

Donna Tartt: A titkos történet
(Park Könyvkiadó, fordította: Greskovits Endre)

„A hegyekben olvadt a hó, és mi csak Bunny halála után több héttel értettük meg, milyen súlyos a helyzetünk. Tudják, már tíz napja halott volt, amikor megtalálták.”

A szerző első regénye, melyet egyetemi évei alatt kezdett el írni, megjelenésekor világsiker lett. Donna Tartt már kisiskolás korában különc volt, „a kis, sötét hajú, folyton tépelődő furcsa lány”: Shakespeare-t szavalt, verset publikált a helyi irodalmi lapban, alig járt be a középiskolába, állandóan otthon olvasott, és évvégén tette le a szükséges vizsgákat. 19 évesen a vermonti Bennington College-ba került, amely később A titkos történet helyszínéül szolgált, és ahol megismerkedett és összebarátkozott többek között Bret Easton Ellis-szel és Jonathan Lethemmel.

A történet elbeszélője Richard Papen, akinek már az iskolába érkezéskor feltűnik egy titkos kis csoport, egy elit társaság, ahova szerencsés módon sikerül bejutnia. A különös ifjak a klasszika-filológia professzoruk hatására irracionális vonzódást éreznek az ókori görög kultúra iránt, ógörögül kommunikálnak egymással, még a Dionüszosz-kultusz orgiáit is fel akarják eleveníteni. De egy ponton átlépnek egy határt, amelytől megváltozik az életük, és saját bőrükön tapasztalják meg, hogy nem ölni nehéz, hanem tovább élni.

Joanna Goodman: Cressida titkai
(Libri Kiadó, fordította: Lévai Márta)

Joanna Goodman Elveszett lelkek otthona című regényét, ahogy a világon mindenütt, Magyarországon is nagyon szerették az olvasók. Most itt az új történet, a Cressida titkai, amely szintén lebilincselőnek ígérkezik. A rutinos krimi- és lélektanithriller-fogyasztók biztosan nem lepődnek meg, hogy a cselekmény egy bentlakásos, svájci elitiskolában történt haláleset körül bonyolódik, hiszen mi más lehetne megfelelőbb díszlet egy balesetnek álcázott bűnügyhöz, mint egy lányiskola titkokkal és hazugságokkal, intrikával és pletykával, hatalmi játszmákkal, ellenségeskedéssel és különös szövetségekkel teli világa. Cressida halála ügyében egykori legjobb barátnője, Kersti kezd nyomozásba az események után csaknem húsz évvel – ő vállalja fel, hogy tisztázza az esetet annak érdekében, hogy végre megszabaduljon a múlt árnyaitól, és fényt derítsen az azt övező hazugságok szövevényes hálója mögött megbújó igazságra. A sodró lendületű regény bepillantást enged a kiváltságosok zárt, sokszor fojtogató világába, ahol semmi sem az, aminek látszik…

Han Kang: Nemes teremtmények
(Jelenkor Kiadó, fordította: Kiss Marcell)

„Belépsz a tornaterembe, megüti az orrodat a szag, te pedig próbálod leküzdeni az émelygésedet. Még az ég derekán jár a nap, de bent alkonyati a félhomály. A gyászszertartáson átesett koporsók rendben sorakoznak az ajtó mellett, a hatalmas ablak alatt pedig az a harminckét ember fekszik egy-egy fehér lepedővel letakarva, akiket még senki sem azonosított, hogy aztán koporsóba kerülhessenek. A fejüknél üres üvegekbe illesztett gyertyák fénye pislákol csendesen.
Beljebb mész a terembe, ahhoz a hét holttesthez, amelyeket az egyik fal mellé helyeztek. A többi halottnak látszik a feje, mintha csak aludnának, de ezt a hetet tetőtől talpig letakarták. Az arcukat csak akkor fedik fel, ha valaki kislányt vagy csecsemőt keres. Annyira kegyetlen a látvány.”

1980 májusában Dél-Koreában a diktatúra ellen tüntettek a diákok, erre a hatalom szükségállapotot rendelt el, kivezényelte a hadsereget, és a katonák több száz fiatalt gyilkoltak meg. A diákok, köztük tizennégy–tizenöt éves gimnazisták gyűjtötték össze elesett társaik holttestét, hogy azonosíthassák és eltemethessék őket. Ebből a tragédiából bomlik ki az áldozatok és a gyászoló túlélők története. Meg egy diktátor vezette rezsimé. Elmesélni az elmesélhetetlent – erre vállalkozik a Nemzetközi Man Booker-díjas Növényevő szerzője. HanKang második magyarul megjelenő regényében hazája, Dél-Korea elfojtott traumájának, a szülővárosában történt 1980-as véres kvangdzsui mészárlásnak állít emléket.

Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
(Kolibri Kiadó)

Most, hogy hosszú-hosszú kihagyás után újrakezdődik az iskola, a gyerekek szinte el is felejtették, milyen korán kelni, sorban állni, órákon ülni, jelentkezni és felelni. Nemcsak nekik, de a szülőknek is újra kell tanulniuk a teljes rendszert, ami ebben a tanévben bizonyára másmilyen lesz, mint korábban volt. Idén talán még fontosabb, hogy apró meglepetésekkel kényeztessük a kisdiákok lelkét. Pont egy ilyen kedves, kis örömmorzsa Bosnyák Viktória Tündérboszorkánya, mely misztikummal ruházza fel a megszokott tanulói létet, nem hagyja, hogy a gyerekek azt gondolják, az iskola varázstalan hely. A történet szerint ugyanis a tündérek köztünk élnek, sokszor egy-egy könyvtáros bőrébe bújva, hogy megszerettessék a gyerekekkel az olvasást, elérjék, hogy higgyenek magukban, és képesek legyenek átlátni a könyvek néha egyszerűnek vagy épp unalmasnak tűnő sorain. Ráadásul nemcsak a könyvtárosok képesek csodákra a kötetben, a főszereplőnek, Jóhegyi Lacinak is van egy különleges képessége, ami miatt különc könyvmolyból igazán különleges fiúvá válik. Azt pedig mégcsak nem is sejtjük, mennyi titok és izgalom vár az óvatlan látogatóra az iskola falain belül. Bosnyák Viktória könyve bár több mint 15 éves, semmit sem vesztett elevenségéből, nyelvi bravúrjaiból, a mai harmadik–ötödik osztályosok ugyanúgy nem tudják abbahagyni a történetet, mint a legelső kiadás olvasói.