Rubik Ernő könyve, A mi kockánk, amely egyszerre életrajz és kalandos utazás a kreativitás világába, hamarosan tíz országban jelenik meg majdnem egy időben. A kultikus tárgy, a kocka feltalálója július 13-án ünnepli születésnapját.
Déri Ákos írása a Nyugati tér blognak
A 76 páros szám, összetett szám, hat osztója van a természetes számok halmazán. A 46 páros szám, összetett szám, azon belül félprím. Emellett középpontos háromszögszám és kilencszögszám. Négy osztója van a természetes számok halmazán.
Rubik Ernő 76 éves, a bűvös kocka 46. A bűvös kocka felvetései viszont már mindig is a matematikában lappangtak, így történet nélküliek. A történetnélküliség köré némi hordalék halmozódik.
„Mintha mindig egy és ugyanazon ciklus szerint haladnánk: ahogy egyre több tudást gyűjtünk össze egy bizonyos természeti vagy társadalmi jelenségről, a rejtélyesből először átmegy bonyolultba, majd egyszerű lesz, mígnem végül elkezdjük vizsgálni ennek az egyszerűségnek az egyes összetevőit is, és ismét úgy érezzük, hogy rejtéllyel állunk szemben.”
Mi az, ami történet nélküli? A természet. Leképezhetetlen, és semmilyen története nincs. Már mindig megtörtént, egy lépéssel előrébb tart. Valójában viszont az összes megtett és elkövetkező lépést ismeri. A bűvös kockát körbejárva végül arra jutunk, hogy ez mégiscsak egy rejtély. Illetve csak körbejárnánk, de a kör sugara akkora, hogy sosem érünk a kezdőponthoz, a kör nem zárul be. Ez pedig a végtelenség érzetét adja.
„Gyakran megfigyelték már, hogy amikor az ember egy problémára megtalálja a megoldást, az olyan, mint egy mikrokozmosz, egy zárt világ, amely modellként alkalmazható az életünk más területein felmerülő problémák megoldására.”
Egy matematikai probléma játékká formálása, akár egy földrész felfedezése. A földrész mindig is ott volt, a felfedező a kedvező széljárásnak, a kitartó kíváncsiságnak tudja be. Szükségszerűen egyszer úgyis felfedezi valaki. A szükségszerűség pedig a lehetőség és a valóság egysége. Két, ennyire ellentétes fogalom egységéhez társul a feltétlen létezés, amely önmagáért van. A bűvös kocka is szükségszerű – egy olyan mélyen lappangó matematikai problémahalmaz, amelynek bámulatos formai egyszerűsége minden bizonnyal e szükségszerűség erejével bukott elő.
„Amit elkészítettem, egyértelműen egy tárgy volt, de – és ez az, ami sokkal érdekesebb – egy idea háromdimenziós megtestesülése is egyben.”
A folyóban a kövek felaprózódnak, ahogy a víz görgeti őket, átfordulnak egymáson, majd csiszolt, lekerekített kavicsok lesznek. Így a hatalmas követ valahogy a kezemben tarthatom. A bűvös kocka mint csoportelméleti probléma függvények segítségével is leírható, ami a transzformációit illeti. A valóság viszont általában pár tizedesjeggyel szabálytalanabb. A matematikai probléma is akkor kerülhet a kezembe, ha az idea élei is lekerekednek. A szabályos kocka a kezemben csak akkor szabályos, ha szabálytalan. Meg kell görbíteni az egyeneseket. Az ideát a valóság tökéletlenségére kell redukálni, akkor lesz használható.
„A kocka szerkezete maga zárt rendszer, bizonyos elemekből áll. De amint elkezd játszani vele valaki, máris nyílt, működő rendszerré válik, hiszen magától nem képes mozogni.”
A rendszer komplexitása állandó keletkezést von maga után. De hogyan változik az, ami keletkezik, avagy mi a keletkezés változása? Minden más változás előfeltételezi, hogy az, ami megváltozik, létezik, még akkor is, ha a változás azt jelenti, hogy megszűnik létezni. Folyamatos változásban és ezáltal állandó keletkezésben forgatjuk a kockát. Kombinációinak száma meghalad minden képzeletet. Ha minden pozíció egy másodperc lenne, az összes lehetséges forgatás végére a jelenlegi tudásunk szerint már a világegyetem sem létezne. Kombinációk univerzuma keletkezik a bűvös kockában: a keletkező a keletkezés változásában nem marad változatlan, a keletkező már nem a korábbi keletkező, hanem egy másik.
„Most képzelje el, hogy egy csodálatos, tiszta nyári éjszakán, egy mezőn hever a fűben, és a csillagokat nézi. Mivel körös-körül szinte semmilyen fényforrás nincs, az égbolton olyan csillagokban is gyönyörködhet, amelyek lakott területről soha nem láthatók. Válasszon ki két tetszőleges csillagot. Majd képzeletben próbáljon meg csillagról csillagra ugrálva eljutni egyiktől a másikig. Ha két szomszédos csillagot választott, az út egyetlen lépés lesz. Ha köztük egy csillag van, akkor két lépéssel juthat el egyikből a másikba. Most pedig próbáljon meg eljutni a Tejút egyik végén látható valamelyik csillagtól egy olyanhoz, amelyik az égbolt másik oldalán ragyog. Hogyan tudná megtalálni a legrövidebb utat, vagyis hogyan tudna a legkevesebb lépéssel eljutni egyik csillagtól a másikig? Nos, valami ilyesmiről van itt is szó.”
A szövegben a kiemelt idézetek Rubik Ernő A mi kockánk című könyvéből valók.