A Minecraft korlátolt szabadsága


Furcsa belegondolni, de kezdetben nem is kedveltem a Minecraftot. El sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer Minecraft-könyvekkel lesz tele a polcom, amelyeket ráadásul én fordítottam. Nem vonzott a csak kockákból álló, gyenge grafikájú, pixeles játék, és mivel általában a történetközpontú videojátékokat kedvelem, az sem tetszett, hogy a Minecraft ennyire szabad. Úgynevezett sandbox játékként a Minecraftnak nem igazán van története, és a játékos (igaz, bizonyos szabályok szerint, de) azt csinál benne, amihez csak kedvet érez. Ez kezdetben erős visszatartó tényező volt számomra, mert frusztráltak az olyan játékok, amelyeknek nem volt behatárolt vége vagy világos célja. A testvéreim rendületlen nyaggatása kellett végül ahhoz, hogy esélyt adjak a Minecraftnak, s bár lassú folyamat volt, megértettem, miért lehet olyan népszerű ez a rendkívül minimalista, mégis szerfölött gazdag játék.

A „sandbox” szó szerinti fordításban homokozót jelent. S akárcsak egy homokozóban, a Minecraftban is végtelen kreativitásra nyílik lehetőség. Mivel a játéknak nincs saját története, bármilyen történet eljátszható benne. Felfedezésre indulhatunk, hogy megismerjük véletlenszerűen formálódó világának rejtett zugait, harcolhatunk szörnyekkel vagy más játékosokkal, építhetünk házat, kastélyt, űrhajót, bányászhatunk értékes érceket, termeszthetünk búzát vagy süthetünk akár tortát is. Látszólag negatívumnak tűnhet, hogy a játéknak nincs története, de így lehetővé teszi, hogy játékosként a saját történeteinket éljük meg és ki benne, saját képünkre formáljuk a játék világát. A Minecraft mindig arról szól, amiről az adott játékos szeretné, hogy szóljon. Mindig a játékoshoz idomul, aki arra megy, azt csinál és azt épít, amit csak szeretne.

A Minecraftban megépíthetjük álmaink kastélyát (printscrceen a játékból)

Emiatt születhettek nemcsak kézikönyvek vagy útmutatók a Minecrafthoz hanem regények, kisregények is. Mivel ahány játékos létezik, annyiféle Minecraft-játék lehetséges, rengeteg olyan megismételhetetlen, egyedi történet bontakozik ki a képernyőn, amit érdemes továbbadni, elmesélni. Ezeknek a Minecraft-történeteknek a legközvetlenebb példái az olyan videocsatornák, ahol valaki más játékát követhetjük nyomon, miközben az illető narrációját hallgatjuk (pl. „CaptainSparklez”). Az ilyen típusú videók azonban akár előre kitalált történeti ívet is követhetnek, olyan játékosokkal, akik már nem saját magukként, hanem kidolgozott karakterekként jelennek meg a képernyőn (pl. „stampylonghead”). Ezekből a videókból is látszik, nagy az igény, hogy a játékosok a saját történeteiket éljék meg a játékban – ahogy arra is, hogy ezeket az élményeket aztán megosszák egymással is. Ezt viszik tovább a narratív könyvek, ahol felfedezhetjük a Minecraft világának történeteit, legyenek azok nem hivatalos, rajongók által írt kalandok vagy hivatalos kiadványok.

A Minecraft teljes mértékben szabad játék: nincsenek benne kijelölt útvonalak, megoldandó feladatok, küldetések, ahogy előre meghatározott jó vagy rossz módja sincs a játék világában eltöltött időnek. Ebből a szempontból a Minecraft kicsit olyan, mintha egy másik élet lenne. Azzal a különbséggel, hogy a játékos teljes uralmat gyakorolhat e fölött az élet fölött – főleg ha kreatív módban játszik. A Minecraft életszerűségének igencsak extrém példáját nyújtja a „PippenFTS” nevű YouTuber, aki arra vállalkozott, hogy a játékon belül újraalkotja az egész Földet – 1:1 arányban. Ahogy pedig a való életben, ebben a másikban sem csupa játék minden: dolgoznod kell, ha nem akarsz éhezni, ki kell találnod valamit, amivel elütheted az időt, hogy ne unatkozz. Ez pedig elég hamar elvezetett a Minecraft művészi eszközként való felhasználásához.

Minecraftban épített szobor (készítője: „MegRae” – minecraft.net)

A Minecraftban lehetőség van óriási építményeket alkotni, bonyolult, működő szerkezeteket létrehozni (ezekben a témákban több kézikönyv és útmutató is készült), de tömérdek műalkotás is létezik. A Minecraftban lehet festeni, mozaiklapokként vagy pixelekként használva föl a különböző építőkockákat, lehet zenét szerezni az úgynevezett hangblokkok segítségével, valamint szobrokat is építhetünk, ami a játék legnépszerűbb művészi kifejezésmódjai közé tartozik. Ez nem véletlen, hiszen a Minecraft egyik legalapvetőbb funkciója az építés, mégis lenyűgöző, hogy egyes játékosok miket képesek alkotni az egységnyi méretű, csak adott színekben elérhető kockák határolta kupacból, amilyen ez a „MegRae” nevű felhasználó által készített szobor is.

A Minecraft magáénak mondhatja a „minden idők legtöbb példányban eladott játéka” címet, és ez a népszerűség talán pont abban érhető tetten, hogy míg más videojátékokhoz képest rendkívül szabad, a való világhoz képest meglehetősen korlátolt. Csak kockákból és négyzetekből áll, kinézete egyszerű, szabályrendszere világos és kiszámítható. Nem a valóság beláthatatlan, emiatt frusztráló lehetőségei állnak rendelkezésünkre, csak a Minecraft véges számú kockái. Ez a limitáltság pedig inspiráló kihívást jelent, ami kreativitást szül. A Minecraft tökéletes menekülés lehet a valóság problémái elől: egyszerűbb és érthetőbb, mint a mi világunk, mégis szabad, és lehetőségek egész tárházát kínálja. Néhány órára kizárhatunk minden mást, és bármi nyomás vagy felelősség nélkül költhetünk történeteket, építhetünk várakat, hozhatunk létre képzőművészeti alkotásokat vagy vághatunk neki kalandos utaknak, ahol kincseket keresve, szörnyekkel harcolva más dimenziókba látogathatunk. Bármi megtörténhet. Furcsa belegondolni, hogy régen nem szerettem a Minecraftot. A legfurcsább pedig az, hogy most épp azért szeretem, ami miatt egykor ellenérzéseim voltak vele szemben. Mert ennyire szabad és mégis korlátolt.

Fekete-Kovács Kristóf