Öt város egy nyár alatt? Főleg egy olyan nyáron, amilyen ez a mostani? Nem lehetetlen! Párizs, Isztambul, Lviv, Kolozsvár és Budapest. A könnyed és szórakoztató témáktól kezdve az útikönyvön át irodalmi és történelmi mélységekig juthattok, ha velünk tartotok, hogy keresztül-kasul bejárjuk Európát e heti 5 könyves válogatásunkkal.
Fedezzétek fel a Duna kincseit, kóstoljatok bele a kortárs magyar irodalomba, ismerjétek meg a nemzetközi jog bölcsőjét és egy Nobel-díjas szerző káprázatos regényét, desszertként pedig ugorjatok be egy krémesre a szerelmesek városába. Nincs várakozás, kényelmetlen ülések, zajos utastársak, csak megismerni, felfedezni való helyszínek és történetek. Jó utat kívánunk!
Orhan Pamuk: Isztambul. A város és az emlékek
(Helikon Kiadó, fordította: Nemes Krisztián)
Az irodalmi Nobel-díjas török író, Orhan Pamuk sorsa szorosan összefonódik szülővárosával, Isztambullal, mely ebben a művében csúcsosodik ki igazán. Memoárregénye elképesztő érzékenységgel, egy letűnt civilizáció iránt érzett nosztalgiával rajzolja meg Isztambul portréját. Csodálatos nyelvezettel megírt városportréja tulajdonképpen önarckép. Miközben megidézi egy birodalom múltját, felidézi gyermekkorának helyszíneit és furcsa kalandjait, próbálja megfejteni Isztambul szomorúságát, romos jelenét, ugyanakkor saját lelkében is egyre mélyebbre hatol.
Ragyogó prózája minden ajánlásnál többet ér: „E halódó kultúra, e bukott birodalom szomorúsága mégis mindenhol kézzelfogható volt. Mintha nem is a Nyugat felé törekvés és a modernizáció állt volna a háttérben, hanem hogy végre megszabadulhassanak egy összeomló birodalom lehangoló és fájdalmas emlékeket idéző maradványaitól; mintha egy váratlanul elhunyt szép szerető felkavaró emlékeit igyekeztek volna gyorsan elfeledni, és sietve kidobálták volna holmijait, ruháit, ékszereit, fényképeit. Ám mivel a régi helyén nem tudott egy hatalmas, erős, új világ épülni, sem nyugati, sem helyi, mindez csak arra volt jó, hogy a múlt lassan feledésbe merüljön: így falták föl a lángok a régi palotákat, így csökevényesedett és satnyult el a kultúra, így váltak a lakások egy már nem létező kultúra múzeumaivá.”
Philippe Sands: Kelet–nyugati utca. A népirtás és az emberiesség elleni bűntett fogalmának eredetéről
(Park Könyvkiadó, fordította: Farkas Krisztina)
Nem minden könyvnek egyértelmű a főszereplője. Philip Sands Kelet–nyugati utcája holokauszttal birkózó jogászokról és családtörténeti nyomozásokról szól, megtudhatjuk belőle, kik és milyen tragédiák árnyékában dolgozták ki a nemzetközi jog legfontosabb fogalmait, a népirtást és az emberiesség elleni bűntett fogalmát. Sands szinte krimibe hajló nyomozása azonban legalább ennyire szól Lviv/Lwów/Lemberg városáról: ebből a rengetegszer gazdát cserélő, lengyel, ukrán, zsidó, monarchiabeli kereskedővárosból indul a két jogász, Lemkin és Lauterpacht karrierje, és innen származik Sands családja is. Nem véletlen, hogy annyira pezsgő szellemi élet zajlott a város egyetemein a század elején, az ismétlődő hatalomátvételek nyomán összetorlódó nyelvek, intellektuális hagyományok, az ekkor még ki nem robbanó társadalmi feszültségek tették a várost a 20. századi Európa egyik rejtett szellemi központjává. A könyvben megelevenedő utcák, kávézók, az egyetem ma is állnak újabb rezsimváltások után a független Ukrajna nyugati felén. Sands könyve különleges útitárs és tökéletes sorvezető a város múltjához és jelenéhez is.
Julie Caplin: Egy krémes Párizsban
(Libri Kiadó, fordította: H. Prikler Renáta)
Tulajdonképpen ebben a tematikus válogatásban helye lenne Julie Caplin valamennyi, magyarul eddig megjelent kötetének, hiszen az Egy kávé Koppenhágában, az Egy szelet torta Brooklynban és a napokban a boltokba került Egy krémes Párizsban című regények főszereplői nemcsak azok a szerelmespárok, akik ilyen-olyan viszontagságok után végül egymásra találnak, hanem kétségkívül azok a városok is, amelyek ezeknek a romantikus történeteknek a díszletét adják. A szerző, aki korábban a gasztronómia világában kommunikációs szakemberként dolgozott, maga is rengeteget utazott és utazik a mai napig, igaz, mostanában inkább azért, hogy személyesen ismerje meg készülő könyvei helyszíneit, és meg is teheti, hiszen íróként a világ bármelyik pontjáról dolgozhat. Így történt, hogy új könyve előmunkálataiként belevetette magát Párizs sűrűjébe. Ezúttal a helyi cukrászdák és azok bőséges kínálatának világában merült el, hogy olvasóit is kellő hitelességgel kalauzolhassa a patisserie-k hangulatos kulisszái között. Julie Caplin könyvei az idei nyár kötelező olvasmányai a gasztronómia, a romantika és az utazás szerelmeseinek.
Kolozsváros. Irodalmi kalauz
(Jelenkor Kiadó)
Románul 1974-ig Cluj, ma Cluj-Napoca. Németül: Klausenburg, néha Clausenburg. Latinul: Claudiopolis. Szászul: Kleusenburch. Jiddisül: קלויזנבורג, Klojznburg. Megannyi név, de ugyanaz a város. Kolozsvár. Kolozsváros. És ez utóbbi már annak az irodalmi kalauznak a címe, mely egy izgalmas és sokszínű várost tár elénk. „A könyv ötlete Kolozsvár régi térképeinek nézegetése közben született meg, rájöttem, hogy illusztrációként is megállják a helyüket – mesélte a Magyar Narancsnak adott interjújában a kötet egyik szerkesztője, Daray Erzsébet. – A kortárs irodalmi szövegek pedig valahogy életet lehelnek a képekbe, és engem az élő Kolozsvár érdekelt. A térképrészletek nem használhatóak tájékozódásra, ilyen értelemben a könyv nem tölti be az útikönyv szerepét, a kötet főhőse azonban mégis a város maga, azaz Kolozsvár.” Harminc kortárs szerző – köztük a város szülöttei és azok is, akiknek az életében rövidebb vagy hosszabb ideig játszott vagy játszik ma is fontos szerepet a település – művét (vagy azok részleteit) tartalmazza a kötet. Ez a különleges antológia azért is kuriózum, mert ahogy Balázs Imre József, a Kolozsváros másik szerkesztője fogalmazott, „az emblematikus helyszínek mellett felbukkantak más, váratlan, de érzelmileg telített terek is”. Az irodalmi utalásokban és a privát mitológiákban szereplő helyszíneket Bartos-Elekes Zsombor kartográfus kolozsvári térképválogatásában is nyomon követhetjük, utazhatunk időben és térben a 17. századtól egészen a 20. század végéig.
Tittel Kinga: A Duna kincsei
(Kolibri Kiadó)
Folytatódik Tittel Kinga, az egyedülálló Mesélő Budapest útikönyv szerzőjének zsebkönyvsorozata. Míg korábban A Várnegyed titkait ismerhettük meg alaposan, most A Duna kincseibe kapunk részletes bepillantást. Tudtad, hogy akár hajóval is közlekedhetnénk a 4–6-os villamos vonalán? És azt, hogy milyen kincsek találhatók a Duna mélyén? Mit nevezünk Budapest kacsájának és vajon hol mérik meg a Duna vízszintjét?
„A Mesélő-zsebkönyvek első kötete, A Várnegyed titkai után olyan témát választottam, amely első látásra talán kilóg a sorból, hiszen nem egy újabb városrészt mutat be. Szép, kerek évforduló hívta életre ezt a könyvet: júliusban lesz 200 éve annak, hogy elindult első, menetrend szerinti útjára az első dunai gőzhajó, a Carolina. A folyó vitathatatlanul Budapest ékessége, amely elválaszt és összeköt, és amely évszázadok óta meghatározó eleme a város fejlődésének és mindennapi életünknek” – mesél a kötet apropójáról a szerző, Tittel Kinga, aki korábban beavatta a Nyugati tér blog olvasóit íróműhelye néhány kulisszatitkába. Ha szeretnél többet is megtudni a Dunáról, ha érdekel a magyarországi hajózás története vagy az elfeledett dunai szakmák, illetve minden, ami Európa leghosszabb folyójával kapcsolatos, ez a könyv minden kérdésedre válaszol.