5 könyv – a bűnről


„– Aha! – kiáltott fel Poirot. – Nekem is ez a jelszavam. Módszer, rend és a kis szürke sejtek.
– Sejtek? – bámult el a felügyelő.
– Az agy kis szürke sejtjei – magyarázta a kis belga.
– Ó, persze, de hát azokat, azt hiszem, mindnyájan használjuk.
– Többé-kevésbé – mormolta Poirot.” (Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság)

Ki ne szeretné megtornáztatni azokat a bizonyos szürke kis agysejteket egy-egy borongós, esős nyári délután? Az unalom elűzésére nincs is tökéletesebb megoldás, mint elővenni egy fordulatokkal teli krimit, kényelmesen elhelyezkedni, hogy aztán tolvajok, csalók és gyilkosok nyomába eredjünk a saját fotelünk biztonságából. Hiszen ahhoz, hogy felfedjünk, leleplezzünk, megoldjunk és rájöjjünk nem szükséges kopó módjára nyomokat keresni, elég csupán gondolkodni. E heti válogatásunkban 5 olyan könyv kapott helyet, amellyel garantáltan nem unatkozunk, olyan bűnök kerülnek napvilágra, amelyekbe biztosan beleborzongunk. És hogy a bűnösök végül elnyerik-e méltó büntetésüket? Ezt a rejtélyt mindenkinek magának kell megfejtenie…

Ahhoz, hogy jól induljon a nyomozás, extra kedvezményt kínálunk: ha július 3-ig egy csomagban vásárolod meg mind az 5 könyvet, akkor ezt 3+2 akcióban teheted meg itt (az ajánlat keretében az 5-ből a 2 legolcsóbb könyv ajándék).

Agatha Christie: Az Álmok Háza (Helikon Kiadó, fordította: Borbás Mária)

Agatha Christie a krimi királynője, a mai napig a klasszikus detektívtörténetek legismertebb írója. Több mint fél évszázadon átívelő pályafutása során Christie összesen hatvanhat regényt írt, plusz hatot Mary Westmacott álnéven, egy önéletrajzot, egy memoárkötetet a férjével közös szíriai expedíciójukról, kétkötetnyi verset, egy gyerekeknek szóló verseskötetet és mesét, több mint egy tucat színdarabot, rádiójátékot és mintegy százötven elbeszélést.

A napokban megjelenő Az Álmok Háza kilenc elbeszélést tartalmaz. Kettő kivételével csupa olyan írást, amelyeket eredeti (némely esetben 80-90 évvel ezelőtti) megjelenésük óta nem adtak ki, csak 1997-ben, amikor ez a válogatás először megjelent. Poirot két elbeszélésben szerepel, A bagdadi láda rejtélyében és a Karácsonyi kalandban. Ezek az eredeti változatai A karácsonyi puding (1960) című gyűjteményben szereplő két írásnak. A Szakadék feszült lélektani történet, A színésznő a körmönfont csalásról szól. A rejtelmes Tejfehér falakon belül és A magányos isten romantikus történetek Christie pályafutásának legkorábbi éveiből, Az Álmok Háza és a Míg ki nem huny a fény című írásaiba pedig egy csipetnyi misztikát vegyít a krimi királynője. A kötet tartalmazza A Man szigeti kincs című elbeszélést is, ami a maga idejében formáját és alapötletét tekintve egyedülálló volt, ám azóta igen népszerű lett világszerte. Mind a kilenc történet Agatha Christie utánozhatatlan stílusát tükrözi. Igazi ínyencfalat valamennyi.

Lawrence Osborne: Gyönyörű bestiák (Jelenkor Kiadó, fordította: Horváth M. Zsanett)

Lawrence Osborne az irodalom szürkezónájából érkezett közénk. Magyar nyelven ugyan első könyves, az angolszász világban azonban már hosszú ideje ismert és jó hírű szerző. Írt kalandregényt, rendhagyó útinaplót az iszlám országokról és Raymond Chandler stílusában egy új Philip Marlowe-történetet is.

Szürkezónán Osborne esetében nem valamiféle negatív tartomány értendő (ahogyan például gazdasági értelemben használjuk a szót), hanem az a fajta jótékony átmenet az írói szabadság és függetlenség senki földjén, amelyen nem rajzolhatók fel éles kontúrral a műfaji határvonalak. Épp mint a fent említett Chandlernél: ha úgy tetszik, lektűr (vagy krimi), ha úgy, költői próza.

Ilyen sokrétű (és sokrétegű) könyv a tavaly megjelent Gyönyörű bestiák is. Egyszerre vérfagyasztó krimi, fejlődésregény és a jelenkori migrációs helyzetre érzékenyen reflektáló társadalomrajz. Arról nem beszélve, hogy a plasztikus – és mély helyismeretről tanúskodó – leírások révén alaposan megismerhetjük az égei-tengeri görög sziget, Ídra tájait és népét.

Osborne történetvezetése lendületes, stílusa áttetsző, mégis sűrű és markáns – akár a napfényben csillogó sekély tengervíz, amely, ha belekortyolunk, összehúzza a szánkat. Osborne képes egyetlen bekezdésben felrajzolni egy ember teljes személyiségét: „Naomi felmosolygott az égre, és Sam úgy találta, hogy a bőre emberi arcra emlékeztető tökéletes angol álarc, és a mosolya nem hatol át a csiszolt felületen. Mégis érezte az alatta kavargó feszültséget, a gondolatokat és hangulatokat, melyek mintha egyik üres szobából a másikba kóboroltak volna. Könnyen össze lehetett volna téveszteni az unalommal, ám sokkal felvillanyozóbb volt, mint az unalom. Olyan volt, mint egy százlábúra vadászó gyerek.”

A történet egy partra sodródó menekülttel kezdődik. A szigeten nyaraló két fiatal lány segíteni szeretne a férfinak. Ahogy a mondás tartja: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve… Eseményt esemény, döntést döntés követ, míg végül a tragédia elkerülhetetlen lesz. A történet tényleg a pokolba ér. Közben sok mindent megtudunk az emberi akaratról, a hatalomról és a kiszolgáltatottságról. És jó eséllyel megkívánunk egy pohár ouzót jéggel. Még akkor is, ha nem szeretjük.

Sara Collins: Frannie Langton vallomásai (Libri Kiadó, fordította: Gázsity Mila)

A jamaicai származású Sara Collins első regényével máris rajt-cél győzelmet aratott: a Frannie Langton vallomásait a közönség és a kritika is elismeréssel fogadta, elnyerte a rangos Costa-díjat is. Bár a könyvben lépésről lépésre fény derül egy gyilkosságra, mégsem hagyományos krimivel van dolga az olvasónak – ez a különleges hangulatú írás egyszerre történelmi és fejlődésregény, szerelmi sztori és tárgyalótermi dráma.

A 19. században játszódó történetben Frannie, a mulatt rabszolga és cseléd megtanul olvasni, így megismeri a világot és benne a saját helyét – de örökre kirekesztett marad, hiszen a sorstársai közül kiemelkedik, mégsem emelkedhet fel, soha nem lehet szabad. Frannie művelt és okos, ugyanakkor a helyzetéből adódóan kiszolgáltatott is. Úgy adják-veszik, mint egy használati tárgyat – mindez olyan feszültséget teremt, amely magában hordozza a tragédia lehetőségét. A történetben sok a rejtély, és viszonylagossá válik a bűn fogalma is. Vajon hogyan történt a gyilkosság? Ki a valódi bűnös? És vajon mi az igazi bűn? Mindenki ártatlan, aki annak látszik?

Lauren Belfer: És a tűz után (Park Könyvkiadó, fordította: Fazekas Gergely)

Lauren Belfer regényének főszereplője egy ismeretlen Bach-kantáta kézirata. A felbecsülhetetlen értékű dokumentum egy súlyosan problematikus művet rejt: a káprázatos zene Luther Márton egyik zsidóellenes prédikációjának szövegét dolgozza fel. A dokumentum 2010-ben bukkan fel, a New York-i Susanna Kessler, aki éppen szilánkokra tört magánéletét próbálja összerakni, elhunyt nagybátyjának hagyatékában talál rá. Miközben Susanna Bach-kutatók segítségével a mű eredetiségét és eredettörténetét próbálja feltárni, illetve a saját múltjával is szembesül, az olvasók nyomon követhetik, ahogy a 18. század végén a kézirat Bach fiától az egyik befolyásos berlini zsidó család birtokába kerül, végigkíséri e család életét a 19. század folyamán, majd egy amerikai katona a második világháború végnapjaiban magával viszi Weimarból.

A krimiszerűen izgalmas regényben folyamatosan egymásba játszik múlt és jelen, miközben lényegi kérdések sora merül fel a zsidósággal, a kereszténységgel, a zenetörténeti múlttal és a nők társadalmi szerepével kapcsolatban.

Fiala Borcsa: Balatoni nyomozás (Kolibri Kiadó)

Fiala Borcsa a gasztronómiai ínyencségein túl az ifjúsági könyveket is szereti jól megfűszerezni – igaz, ez utóbbihoz inkább krimibe illő izgalmakat csepegtet. A Bűntény a Dunán című könyvében a még a budapestiek előtt is szinte ismeretlen Kecskés-szigetre vezet minket, ahol egy hajóétterem körül gyanús események zajlanak. A rejtély felgöngyölítésében a rendőrséget talpraesett gyerekek segítik. A Balatoni nyomozás viszont a sokak által ismert és szeretett, csodálatos Balaton-felvidékre kalauzol, ahol egy összetett bűntény kellős közepén találjuk magunkat.

Krisztit a hétköznapoktól no meg a világ legcserfesebb kiskamaszától megfáradt szülők a nagymamához küldik vakációzni. A klisék szerint most az jönne, hogy a nyár halálunalmasnak ígérkezik… de nem Fiala Borcsa könyvében! Mert ez a nagyi hihetetlenül vagány: hajdan artista volt, és egy kiszuperált lakókocsiban él, amit kedvenc szamara, Lajos húz. Kriszti már az első nap rábukkan egy elrejtett faládikára, amelyben egy kincses térkép lapul. Mi sem természetesebb, a nagyi és unokája nyomozni kezd. Révfülöpön Kriszti először barátra talál a 11 éves Huba személyében, majd a Kornyi-tónál egy vers titkát kell megfejteniük, a Folly Arborétumban különleges könyvre lelnek, Hegyestűn és Kékkútnál kódokat olvasnak, de a nyomokat követve megjárják Szentbékkállát, Csobáncot, sőt a káptalantóti piacot is… És eközben úton-útfélen egy valódi bűnszövetkezet nyomait követik. Pénztárcák, ékszerek tűnnek el, és a szálak egy ismerőshöz vezetnek! Szerencsére Krisztiék – persze a nagyi és a rendőrség segítségével – ezt a szálat is elvarrják. Ezen a nyugis, karanténból ébredező nyáron nincs is jobb, mint együtt olvasni egy izgalmas könyvet, és aztán bejárni családostul ezeket a csodálatos, közeli helyeket!