5 könyv – megfilmesítve


Sokszor felmerül a kérdés: előbb a film, aztán a könyv? Vagy épp fordítva? Van, aki csak akkor hajlandó megnézni a filmet, ha már elolvasta az annak alapjául szolgáló könyvet. Másoknak pedig mozizás után jön meg a kedvük az olvasáshoz. Sokszor izgalmas viták alakulnak ki, hogy melyik a jobb: a könyv vagy a film? És persze ott az örök kérdés: lehet-e és kell-e egyáltalán a két műfajt összehasonlítani? Az esetek többségében mi, olvasók egyetértünk abban, hogy az írott verziót nem lehet felülmúlni a mozgóképpel, ám mégis előfordul nagy ritkán, hogy sikerül.

Ebben a válogatásban 5 olyan könyvet mutatunk nektek, amelyeket érdemes olvasni, és szerintünk kár lenne kihagyni a filmes adaptációjukat is, szóval nézzétek meg a belőlük készült mozit is.

Charles Brandt: The Irishman – Hallom, szobafestő vagy (Helikon Kiadó, fordította: Bihari György)

Martin Scorsese The Irishman című filmjével ismét egy grandiózus maffiózósztorit vitt a vászonra, amiben ezúttal is partnere volt Robert De Niro és Joe Pesci, sőt még Al Pacino is. De Niro és Scorsese már az 1995-ös Casino óta tervezte az újabb közös munkát, de a következő időszakban elfoglaltságaik miatt erre nem került sor. Valamikor a kétezres években De Niro egy szerephez gyűjtött anyagot, amikor Eric Roth forgatókönyvíró (Forrest Gump, Benjamin Button különös élete) a kezébe adta Charles Brandt Hallom, szobafestő vagy! című „true crime”, azaz dokumentarista bűnügyi regényét, De Niro pedig teljesen a könyv hatása alá került, érezte, el kell játszania a bérgyilkos Frank Sheeran szerepét.

Nem véletlenül volt De Niróra ilyen erős hatással a könyv. Az igazságügyben évtizedes tapasztalatot szerzett – és különleges kihallgatási technikát is kidolgozott – Brandt közel öt éven át rögzített beszélgetéseket Frank Sheerannel – a szöveget maga az ír, Frank is jóváhagyta –, a végeredmény pedig egy feszes és elképesztően élvezetes sztoritenger lett, amelynek elolvasása után garantáltan máshogy tekintünk majd a 20. századi amerikai történelemre. Nem csupán Jimmy Hoffa gyilkosát ismerjük meg, hanem egy olyan embert is, aki a világháborúban megtanult hidegvérrel ölni, majd ezt a képességét készséggel állította a maffia és a vele összefonódó szakszervezetek szolgálatába.

Az új kiadás legnagyobb erénye Brandt legújabb, közel százoldalas utószava, amelyben De Niro és Scorsese biztatására olyan történeteket mesél el a szerző, amelyek garantáltan megdöbbentik az olvasót, és amelyeket Frank, az ír kifejezett kérésére kihagytak az eredeti kötetből.

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye (Libri Kiadó)

F. Várkonyi Zsuzsa könyve, a Férfiidők lányregénye és a belőle készült film, az Akik maradtak ott kezdődik, ahol a holokausztról szóló történetek legtöbbje véget ér. Két túlélő találkozik, a negyvenes orvos, Aladár, aki megjárta a haláltábort, elvesztette a családját, valamint a kamasz Klára, aki szülők nélkül maradt, bár sokáig szeretné hinni, hogy egyszer még hazatérnek. Vajon ők ketten képesek-e újra a „normális” életre? Képesek-e szeretni, bízni, kapcsolódni a másikhoz? Hogyan lehet elviselni a veszteséget, a fájdalmat? És van-e jövő egy világégés után, egy formálódó diktatúrában?

A Tóth Barnabás rendező és Muhi Klára dramaturg által jegyzett forgatókönyv hű marad F. Várkonyi Zsuzsa regényéhez, nem pusztán a cselekményt, hanem a történet elbeszélésének látásmódját illetően is. A pszichológusként praktizáló szerző mély empátiával ábrázolja regénye hőseit, apró történéseken keresztül enged bepillantást kapcsolatuk alakulásába. Egymáshoz való közeledésüket, a traumáikból való felépülést sőt, a körülöttük zajló eseményeket is nagy ívű dráma nélkül, a szereplők belső világának megmutatásával ábrázolja. Ez az érzékenység és visszafogott hangvétel jellemző a filmre is, amely a regényhez hasonlóan tele van bensőséges, gyógyító szeretettel, ugyanakkor nyugtalanító feszültséggel is, ami különleges összetartozásuk megnevezhetetlen volta miatt vibrál Aldó és Klára között.

Május 25-ig itt megnézhető az Oscar-díj rövidlistájára is bekerült, a regény alapján készült film, az Akik maradtak.

Cormac McCarthy: Az út (Jelenkor Kiadó, fordította: Totth Benedek)

Cormac McCarthyt az egyik legjelentősebb kortárs amerikai íróként tartják számon. „McCarthy számára mindig az írás az első. Arra született, hogy folytassa a nagy irodalmi hagyományokat” – írta róla James Drake a Vanity Fairben. Az út című regénye 2006-ban jelent meg (magyarul 2010-ben olvashattuk először), rá egy évvel, 2007-ben Pulitzer-díjat kapott, 2009-ben pedig mozifilmet rendezett belőle John Hillcoat. A filmet nálunk is bemutatták 2010-ben, akkor azt írta róla az Index.hu, hogy „A legszebb irodalmi és filmes apa-fiú kapcsolatok között kell emlegetnünk Az út című mozit, ami sanyargatja ugyan a lelket, de megéri edzeni azt”. McCarthy szerint a regénye, amelyben egy haldokló férfi kíséri a fiát egy olyan világban, ahol a halálon és a kannibálokon kívül nincs semmi más, a jóságról szól. Az út, amin egy apa és fia halad, a semmibe tart. A fekete égből por és hamu hullik a hideg földre, a fény, az élet és az értelem kiveszett a világból. A fiú sosemvolt gyermekkorának játékait rejtegeti a rongyos pokróca alatt. Az apa egy pisztolyt, két golyóval, hogy bármikor véget vethessen a szenvedésüknek.

A regényből készült filmet méltatók közül az Empire magazin munkatársa kiemelte: „Az egyik legizgalmasabb, leghatásosabb világvége-vízió, amit valaha vászonra álmodtak, egyúttal szívbemarkoló tanulmány a szülői gondviselésről.” De persze az örök „film vagy regény”-dilemma jegyében a USA Today kritikusa megjegyzi: „Noha a film nem olyan erőteljes, mint a regény, tisztességes adaptáció, ami sikeresen megragadja apa és fia kötelékét.”

Szerintünk a könyvet olvasnotok kell, mert tökéletes belépő lehet McCarthy világába, ahová ha egyszer beléptünk, úgyis mindig vissza-visszatérünk. Mi például alig várjuk, hogy újabb hírt adjunk arról, hogy Az út, a Suttree, a Vad lovak és az Odakint a sötétség után melyik regényével bővül ősszel az életműsorozata. A filmet is érdemes megnéznetek, Viggo Mortensen nagyot alakít benne az apa szerepében.

Alice Munro: Juliet – Három történet (Park Könyvkiadó, fordította: Mesterházi Mónika)

A kulturális és földrajzi távolság ellenére én mindig nagyon közel éreztem magam Alice Munro témáihoz: a családhoz és a falusi, vidéki vagy városi környezetben megélt családi kapcsolatokhoz. És a mindettől való menekülés vágyához, igényéhez is; mindig valamihez és az ellenkezőjéhez, anélkül hogy ez a legcsekélyebb ellentmondásban állna. Munro erőssége a női sorsok megjelenítése. Anyák, lányok, nővérek, szeretők, barátnők, nagyanyák, házvezetőnők, szomszédasszonyok és így tovább. Erkölcsi autonómiával rendelkező nők.” (Pedro Almodóvar)

És hogy kicsoda Juliet?

Juliet fiatal kanadai nő, aki 1965-ben, valamikor karácsony és szilveszter között Torontóból Vancouverbe vonatozik.  Klasszika-filológus. Különleges, érzékeny, érdeklődő, mindenre elszánt nő, aki képes bizarr, vakmerő döntéseket hozni. Nem véletlenül figyel fel rá a hosszú vonatozás alatt a jóképű garnélahalász, Eric. (Esély)

Juliet fiatal kanadai anya, aki hazalátogat a kislányával beteg édesanyjához és édesapjához. Nehezen találja a helyét, nem tud beilleszkedni, nem találja a régi hangot. Úgy érzi, maga mögött hagyta a családi értékrendet, független és szabad, túlnőtt a szülein, már máshová tartozik, ő nem akar férjhez menni a lánya apjához, nem kér az anyja újonnan támadt hitéből, nem képes vigaszt nyújtani a haldokló számára. Alig várja, hogy visszatérhessen a Bálna-öbölbe, Erichez.” (Hamarosan)

Juliet középkorú, magányos kanadai nő. Miután Eric a tengerbe vész, Vancouverbe költözik a lányával. Ismert televíziós műsorvezető lesz, de anyaként kudarcot vall. Hiányzik belőle az önfegyelem és az anyai önmérséklet, súlyos terheket rak kamasz lányára, amelyekkel az nem tud megbirkózni. Húszéves korában egy szó nélkül faképnél hagyja az anyját. (Csend)

Az Esély, a Hamarosan és a Csend az egyetlen összefüggő történet a csak novellákat író Alice Munro életművében, melyek eredetileg a Csend, vétkek, szenvedély című kötetben jelentek meg. A kiismerhetetlen Juliet történetét Pedro Almodóvar Julieta címen filmesítette meg.

Roald Dahl: Matilda (Kolibri Kiadó, fordította: Totth Benedek)

Matilda élete egy rémálom: minden este egy hatalmas tévé előtt kell vacsoráznia a szüleivel, és a hétköznap délutánokat is magányosan tölti… Ez nem tűnik minden gyerek számára gyötrelemnek, Matilda viszont különleges: még csak négyéves múlt, de már magától megtanult olvasni, és könnyedén szoroz össze kétjegyű számokat is. Nem kérdés, a kislány nyilvánvalóan zseni, az élete lehetne csupa öröm is – ám pechjére a világ legrémesebb szüleit fogta ki: az apja egy kisstílű szélhámos, az anyja pedig rettenetesen önző. Ráadásul az iskolaigazgatója, Dorong kisasszony „maga a megtestesült gigászi rettenet, egy ádáz, zsarnok szörnyeteg”, akit ha megpillantasz, legjobban teszed, ha habozás nélkül felmászol egy fa tetejére, és le sem jössz onnan, amíg a közelben látod…

Matilda egyetlen szerencséje, hogy fiatal, csupa szív tanító nénije hamar felismeri a lány fantasztikus képességeit, és a pártfogásába veszi. Akkor még egyikőjük sem tudja, hogy Matilda nem csupán rendkívül okos, de az igazságérzete olyan indulatokat képes kiváltani belőle, hogy a tárgyakat is meg tudja mozdítani vele, mint egy igazi kis boszorkány. A lánynál akkor telik be a pohár, amikor rájön, hogy kedvenc tanító nénijével is kibabrált egy közeli rokona. Onnantól nincs senki és semmi, ami megállíthatná. Gyakorolni kezd, a képességét szuperképességgé fejleszti, és olyan revansot vesz, amely az egész városka életét megváltoztatja. A könyv alapján 1996-ban, Danny DeVito rendezésében készült film Matilda, a kiskorú boszorkány címmel, amely a mai napig egész estés szórakozást nyújt minden család számára.