Gondoltad volna, hogy huszonöt évvel ezelőtt jelent meg Nick Hornby kultregénye, a Pop, csajok, satöbbi (pontosabban annak eredeti, angol kiadása: a High Fidelity)? Azóta több mint egymillió példányban kelt el, 2000-ben Stephen Frears rendezett belőle filmet John Cusack főszereplésével (ebből való a nyitóképünk is), 2006-ban debütált a musicalváltozat Tom Kitt zenéjével a Broadwayn, majd a világ számos pontján mutatták be a darabot, most pedig itt a Pop, csajok…-sorozat is, Zoë Kravitz személyében női (!) főszereplővel.
Mindezt persze könnyen megtudhatnátok a Wikipédiából is, de mi arra keressük a választ, vajon mi a titka a regény töretlen népszerűségének. Ma már lemezboltok sincsenek (vagy alig vannak), és szinte minden megváltozott a popkultúrában 1995 óta, Hornbyt mégis ugyanolyan jó olvasni ma is, mint évtizedek óta bármikor. Most jöhetne, mondjuk, egy ötös lista…
Vagy miért is ne? Jöjjön egy ötös (természetesen szubjektív) lista!
A Pop, csajok, satöbbi a maga popkulturális módján zseniális regény, mert
1. talán ez volt az első női érzékenységgel megírt pasiregény (és ilyenből azóta sincs sok);
2. mert Rob, a regény főhőse végtelenül szeretni való figura, legalábbis azok számára, akik hasonlóan bizonytalanok magukban (és hát sokan vagyunk ilyenek, nem igaz?);
3. mert Hornby humora időtlen és fergeteges (na jó, talán nem pont a macsóknak, de macsóból meg egyre kevesebb akad);
4. mert (bár ezt 1995-ben még nem tudtuk) az őrült féltékenységet talán senki sem tudta olyan fergetegesen leírni, mint Hornby (na jó, esetleg talán még Shakespeare versenyre kelhet vele);
5. mert a regényben végig szinte halljuk a zenét is…
Hallgassuk meg mi is! Szerencsére van miből válogatni.
Az eredeti film zenéje:
A végére pedig jöjjön a könyvzene: vagyis a Pop, csajok, satöbbi (book) soundtrack.