#őkisjelenkor – olvass íróval!


Az író is olvasó. Megkértük a Jelenkor Kiadó szerzőit, árulják el, ők mit szeretnek olvasni, és miért épp azt a könyvet választották. Így most az író ajánl nektek olvasmányt, hiszen mindenkit érdekel, vajon mi lehet a kedvence kedvence.

Selyem Zsuzsa, a Moszkvában esik és Az első világvége, amit együtt töltöttünk írója Lucia Berlin válogatott történeteit, a Bejárónők kézikönyvét ajánlja.

„Már első olvasásra megszerettem a világot, ahogy Lucia Berlin látja. És itt nem az az állítás, hogy megszerettem, hanem hogy a világot – mert Lucia Berlint olvasva nem egy privát világot, és nem egy képzeletbeli világot ismerünk meg, hanem pontosan ezt, ezt a végtelent, amelyiken mindannyian osztozunk.

Például ahogyan egy kisvárosi táncmulatságról ír: »Mindenki eljött, aki élt és mozgott, még a távoli tanyákról is. Öregek, fiatalok, kisgyerekek, kutyák.« Csak a legnagyobbak említik meg a kutyákat is.

Valami interjúban a négy fia közül az egyik, talán David, aki a hagyatékát meg rajongóinak FB-csoportját gondozza (benne vagyok én is!), azt mondta, hogy Lucia novellái miatt egy idő után összezavarodtak az emlékeik, és nem tudták többé eldönteni, melyik az igazi: amit anyjuktól olvastak, vagy amire ők emlékeztek. Mire Lucia azt válaszolta: »the story is the thing«. (Magyarul kb: a sztori az igazi, de József Attila is kvázi erről beszél, amikor Thomas Mann-nak mondja »az igazat mondd, ne csak a valódit«.)

Nem azért írt, hogy megéljen belőle, dolgozott hol egészségügyben, hol takarítóként, volt, hogy kreatív írást tanított, hol egyetemen, hol börtönben. A kedvencem a Bejárónők kézikönyvéből a Mosolyogj rám, ebben van egy börtönbeli kihallgatás-jelenet, amivel kapcsolatban megjegyzi: »Értem már, mitől lesznek egyre gonoszabbak az elítéltek.« És egy következő novella elbeszélője egy elítélt, aki kreatívírás-foglalkozásokra jár. Az az érzésem, hogy Berlin számára az írás létkérdés volt, gondolatai, mondatai a bőrére mentek, mintha előbb lenne az írás, és aszerint próbálna élni.

A Mosolyogj rám eredetiben Let Me See You Smile, amiben benne van az a gyöngéd, ugyanakkor őrületesen vonzó tágasság, ami Berlin írói attitűdjét jellemzi. Engedd látnom, hogy mosolyogsz, és értjük már, hogy ettől a fiútól még a kövek is meglágyulnak.

A humora is valahonnan innen, ebből a szeretetből fakad. Azt olvastam valahol, hogy a kedvenc könyvével az ölében halt meg.”

Hamarosan újabb író, újabb jelenkoros könyvet ajánl, addig is ne feledd, #őkisjelenkor – olvass íróval!